|
2013-01-12 18:29:48, szombat
|
| |
| |
Kohut Katalin: Szeretlek
Szeretlek, olyan hiányod,
mint az eső nélküli föld,
de panaszkodni nem látod,
darabos, száraz a göröngy.
Permetezzen égi áldás,
friss zivatar, ha elkerül,
nem tud sírni szegény szántás,
arcára ború nem kerül.
Nem szóltam semmit soha,
nem pereltem sorsom miatt,
az életem itt mért mostoha,
megértettem, ennyi maradt.
Kegyetlenek játékára
szükség volt-e? Már tudhatom,
felfogni sem tudják mára,
s perceimet nem számolom.
Ha szörnyűséges lesz a végem,
ellene tenni nem tudok,
segítséget nem remélem,
a játékszernek volt túl sok.
Szeretlek, tudd, bárhol legyél,
sosem voltál a kedvesem,
emlékezz rám és szeressél,
mindenki neje én lettem,
a világtól elpöröltek,
minden kornak királya
férjem volt és jót röhögtek,
megmentett és arája.
Apáim voltak istenek,
misztikus ez a rég-titok
és okkultista regének
sok főhőse nem elbukott.
Túlélők, ember volt az ár.
De te szeress igazán,
ki szeret, elviszi a halál,
nincs erős hatalom talán.
Szeretlek, bár nem ismerlek,
sírni sem tud már két szemem,
halálra várok, s figyellek,
hátha szembe jössz énvelem.
2013. január 12.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
