|
2013-02-17 16:05:30, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: Félelem
Húsz esztendeje nem tudok sötétben aludni. Úgy érzem, ha a sötétség rám telepszik, nem lehet kidugni a lábam sem a paplan alól, s ennek valós okai vannak.
Pár évvel ezelőtt arra ébredtem, a két bokámom háromszög alakban mély seb éktelenkedik. Még vérzett, mintha hatalmas szögeket dugtak volna a bokámba. Nem sokkal ezután dagadni kezdtek lábfejeim, be egészen a térdemig. Cardiológia, elefántláb rendelés Budán egy éven keresztül, ortopédia, de senki sem jött rá a dagadás okára. Végül annyira eldeformálódott a két lábfejem, hogy a magas sarkú, csinos 37-es szandáljaim, cipőim nem jöttek fel rá, nem lehetett cipőt kapni, mely jó lett volna. A sebek azóta is ismétlődnek, de a testrészem éjszakára kinn maradó különböző részein. Legutóbb három nagy seb jött ki december elején, még január közepén is kötözni kellett őket, hatalmas folttal gyógyulnak. Már mindenfelé voltam kivizsgáláson velük, tavaly nyáron a lábfejemen kijött seb miatt fekélyre kezeltek, most helyi fertőzésnek könyvelték el, majd közölte a doktornő, mikor mondtam, hogy kb. három jön ki egyszerre, hogy akkor megvolt a három most is.
Húsz esztendeje kezdődött az éjszakai álom fojtogatásom. Már nem vágyom az álmokra, félek tőlük. Álmomban általában egy börtönpriccs alsó részén feküdtem és dögök ugráltak rajtam, a tüdőmön, nyakam felé fekete árnyék-féle nyújtózkodott, körbefonta torkomat és fojtogatni kezdett. Álmomban segítségért kiabáltam, s mikor már majdnem megfulladtam, felébredtem arra, hogy nem kapok levegőt.
Ma ebéd után elszunyókáltam, kétszer riadtam fel. Először álmomban a számítógép előtt ültem, kinyúlt egy kéz a másik világból és megfogta a bal kezemet, húzott magához. Úgy éreztem, a volt férjem keze volt, aki tavaly halt meg. Éreztem, ahogyan szorította a kezemet és nem akarta elengedni. Felriadtam, sokáig éreztem a keze helyét. Életében sem fogta meg soha a kezemet, teljesen érzelem nélküli volt a férjem.
Egy óra múlva is elaludtam. Bal kezem lecsüngött az ágyról. Amir, az elaltatott németjuhász keverék beléharapott, s egyre erősebb volt, a fogai mélyen bevésődtek az ujjaimba, majdnem kettéroppantotta őket. Húztam volna álmomban ki a kezemet, de a jobb kezemen feküdtem, nem tudtam kitámasztani a száját. Ekkor szerencsémre ismét felébredtem, s még sokáig tapogattam bal kezemet, olyan volt, mintha a valóságban megtörtént volna a harapás. Csodálkoztam, Amír legfeljebb az orrával lökte meg a lecsüngő kezemet, soha nem harapott volna belém.
Néha arra riadok fel éjszakánként, a fekete árnyék a hátamon van, egyre szorosabban ölel, odanyom az ágyhoz és teljesen megbénít.
Már félek az elalvástól, s a félelem megbénítja az embert. Jól tudom, a tiszta lelkiismeret szükséges a szép alváshoz, de ez más, ez a fekete világ, ami uralkodik fölöttem, mellyel szemben tehetetlen vagyok, erősebb nálam.
2013. február 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
