Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Bombenholocaust
  2013-02-26 19:21:02, kedd
 
 








Bencsik András: BOMBENHOLOCAUST


Drezda bombázása egyike a valaha volt legpusztítóbb légitámadásoknak, amikor is a szász nagyváros központját a földdel tették egyenlővé a szövetséges brit és amerikai légierő nehézbombázói 1945. február 13-15. között. Az akció barbár cselekedet volt, hiszen Drezda központjában semmilyen jelentős katonai célpont nem volt, a gyújtóbombákkal végrehajtott többnapos támadássorozat egyértelmű célja a polgári lakosság minél nagyobb mértékű lemészárlása volt. Az akció során a német nagyváros teljes belvárosa romtengerré vált, a halottak számát 20 ezer és 80 ezer közé teszik a kutatók (a régebbi becslések 35 ezer és 1 millió közötti áldozatról szóltak).

A Drezda bombázása néven elhíresült csapást 1945. február 13-án indították. A RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt, a német légvédelem tehetetlen volt, mivel már egész nap elterelő hadműveletekkel tévesztették meg a támadás irányát rejtve. Így a várost teljesen meglepte a váratlan támadás, a légi szirénák sem szólaltak meg időben. Az első hullám főleg gyújtóbombákkal támadott, így megdől az az amerikai-brit érv, hogy a támadásnak ipari célpontjai voltak. A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra esett, ahol minden hamar lángba borult.
(Wikipédia)

Kurt Vonnegut amerikai író 22 évesen harcolt a 106. Amerikai Gyalogos Hadosztály felderítőjeként az európai hadszíntéren, amikor Belgiumban az ardenneki csatát követően német hadifogságba esett. Az amerikai hadifoglyokat a németek Drezdába, a hadászati szempontból semleges műkincs-városba vitték, amelyet az angol és az amerikai légierő egy éjszaka porig bombázott. Az amerikaiak a bombázást a Drezda külterületén lévő ötös számú vágóhíd pincéjében élték túl.

A szörnyű élmény mélyen megrázta Vonnegutot. Huszonkét évig várt, hogy képes legyen megírni az Az ötös számú vágóhíd című könyvet, amelynek bevezetőjében mondja: ,,Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömet vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amelyik tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre."
A regény egyik legbeszédesebb jelenete az, amikor a főhős egy filmet lát - visszafelé. A késő éjszakai film a második világháború amerikai bombázóiról szól. Billy Pilgrim a visszafelé játszódó filmben azt látja, amint a repülők kötelékei hátrafelé szállnak egy lángokban álló német város fölött, bombakamráik kinyílnak, valahogy eloltják az alattuk tomboló tüzet, magukba szippantják a fölröppenő henger alakú tartályokat, amelyek a gépek gyomrában visszakerülnek Amerikába, ott szétszerelik őket, az ásványokat távoli vidékekre szállítják és ,,elássák a földbe, hogy soha senkinek se árthassanak többé. Az amerikai repülők beszolgáltatták az egyenruhájukat, és középiskolás srácok lettek..."
(www.olvasoterem.com)

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két,egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és nem egészen öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkező második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égővárosra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekült táborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-trifluridés fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.
A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy, kétnapos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást,hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14-i német bombázását akarták ilyen módon ,,kiegyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg; 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok,amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-britanniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen.
Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II.világháború kitörése és két nappal azután, hogy az angol kormányháborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták.Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január 12-i és az 1940 március 20-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei: Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven,Hamburg, Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover,Rheine, Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Oderamelletti Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm,Soest, Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn,Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms,Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg,Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn,Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt,Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg,Gießen, Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg,Halberstadt, Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg,Hagen, Wuppertal, Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014,Hamburgra 38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, aMajna folyó melletti Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre25,181, Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051,Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851,Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek.Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelország) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák.

A támadás napján Drezdában sok száz Magyarországról, Lengyelországból,Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából, Csehországból,Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát.

A legtöbb becslés 200-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belsőhasználatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es években 202400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgáló és később a Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint félmillió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt nyomtalanul égtek porrá, tűntek elvagy váltak hamuvá a mindent elemésztő tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. (Következésképpen a történelem hozzávetőleg egymillió ember hiányával nem tud elszámolni. Mivel a városból való menekülés csak nagyon keveseknek sikerült, az egymillió áldozat tűnik a legvalószínűbbnek - BA.)

Még 1947-ben is találtak 200-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon áttartó 1700-1900 Celsius fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérőkörzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből: akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól.

Futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben.

1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt kifejezés a görög ,,holokauston" szóból származik, ami emberek elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti.

Itt az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben elégő sok százezer, talán egymillió ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót megismerje a világ.

(Jack Corn, részletek)


























 
 
0 komment , kategória:  Tragédiák - katasztrófák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2013.02 2013. Február 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 343 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1418
  • e Hét: 9655
  • e Hónap: 36278
  • e Év: 173650
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.