|
2013-03-13 10:07:31, szerda
|
| |
| |
avagy az érintés hatalma
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=bmi&cikk=39#cikk
Mindenkinek van duálpárja
(részlet)
Ne fogadjuk el a most divatos, egymás használatba-vételére való kapacitálást!
Mert, az, hogy a nő és a férfi úgy tekint egymásra kizárólag, mint a szexuális élvezkedés tárgyára, nagyon degradáló!!! Magyarul: lefokozza emberi voltunkat! Arról nem is beszélve, hogy míg "használ" valakit az ember, addig nincs módja arra, hogy megtalálja a duál-párját!
Mert bizony, egyre inkább meggyőződésem: minden ember úgy születik a világra, hogy él valahol a másik nemből egy ember, aki neki született!
Akivel csodálatos boldogság minden kontaktus, még a távolból is!
Akire, ha csak rágondolsz, áramütés-szerű bizsergés járja át a testedet, lelkedet! Hát, még a fizikai együttlét! Akivel tökéletesen működik a telepatikus kapcsolat.
Akivel ugyanarra gerjedsz és minden egyes együtt töltött pillanat pozitív élménnyel tölt el még akkor is, ha netalán-tán összevesztek valamin, mert olyan természetes, hogy közben a szeretet érzés megmarad és magától értetődő a békülés!!!
Egy ilyen kapcsolatból született gyermeknek lesz boldog a gyermekkora, mert egy gyerek saját létjogosultságát is megkérdőjelezi, ha anya-apa nem szereti egymást! Mert az annyira fájdalmas egy gyereknek, mint talán, semmi más!!! Ezért fontos, hogy minden gyerek szerelemből foganva jöjjön a világra!!! De, ha nem adatik ez meg, akkor legalább a kölcsönös szeretet legyen meg a pároknál egymás iránt.
Nahát, ez az, amit az én nemzedékem - kevés kivételtől eltekintve - nem volt képes - többnyire önhibáján kívül - gyermekei számára produkálni, továbbadni!
Visszatérve a duálpár dologra, az is lehet, hogy hiába várod, keresed egy életen át, mert valami miatt nem találkozol vele, vagy nem lehettek egymáséi...Az is lehet, hogy többször is megadatik, hogy úgy éld meg párkapcsolatodat, mint a duál-pároddal!!!
Az a legkegyetlenebb, ha mégis megtalálod és a háború szakítja el egymástól az ilyen párokat. A háború, vagy a despota hatalom!
Ilyen despota hatalomban kellett megélnie az én nemzedékemnek az ifjúságát!!!
Az a legszörnyűbb, hogy folytatódik ellenünk és főleg a fiatalok elleni támadás. Életünk irányítói továbbra is azok, akik valóban 7-5 millióban határozták és határozzák meg a magyarság "ideális" lélekszámát, miközben tárt karokkal várják és fogadják pl. a kínaiakat. A minap olvastam egy újsághírt, melyben a szerző, "a történelem temetőjéből előbújó zombik"-nak nevezte a magyarokat!!!
(Az is igaz, hogy túlnépesedés van a földön, de ez ránk magyarokra egyáltalán nem, sőt az ellenkezője érvényes!)
Pedig, az a társadalom, amelyik nem képes reprodukálni önmagát, kipusztulásra van ítélve! Márpedig, a mostani hatalom nem teszi lehetővé, sőt az ellenkezőjére igyekszik kapacitálni fiataljait. Miközben, virágzó iparágak (szépségipar, szórakoztatóipar...) gazdagodnak meg ebből!!!
Arról nem is beszélve, hogy mennyire megnehezítik az otthonhoz jutás lehetőségét is! Miért hajszolják bele a fiatalokat, mint az én nemzedékemet is abba, hogy öröklakásokat vásároljunk? Miért nem lehet bérlakásokat építeni? Erre miért nincs pénz?
A vágott-virág gyökértelen nemzedék megfosztása a családi élettől
A közelmúltban megküldte a vidéken élő barátnőm nekem Az anyaság árnyoldalai című írását, ami megjelent a helyi folyóiratban.
Az újságcikkről a következők jutottak eszembe:
Egyfelől, barátnőm: - a jobbítás szándékával - elemzi a mai helyzetet a gyermekvállalási kedv kihalása miatt. Tényeket sorakoztat egymás után.
Másfelől: tanácsokkal látja el az olvasót arra vonatkozóan, hogy mi módon lehetne ezeket a rossz jelenségeket megszüntetni. Nagyon jó problémalátó képességgel írja le azokat a körülményeket, ahol elromlott és elromolhat - családi- és társadalmi szinten - az életünk.
Az ok-okozati összefüggésben szemlélve a problémát, muszáj voltam megírni neki, hogy ezek a tényfeltáró gondolatok az okozatok felsorolásából állnak, miközben, nem tesz említést a problémák valódi okairól!
Erről jutott eszembe a következő gondolatsor az okokról:
Az alábbi felsorolást végigolvasva könnyebb lesz megérteni, hogy a ,,határon belüli" magyarság miért nem tudta az IGEN gesztusával megszavazni a határon kívüli magyarság magyar állampolgárságát? Adni csak az tud, akinek van miből! Annyira lepusztult lelki- és egzisztenciális állapotban érte az anyaországiak gyökértelenné váló felét ez az állampolgársági szavazás, hogy képtelenek voltak IGEN-nel szavazni! Igaz, az elutasításra való buzdítás kampánya is megtette a maga hatását...
Most arról a hatvan éves folyamatról szeretnék írni, ami megelőzte ezt az elutasítást! Mielőtt a magyarországi folyamatokról írnék, egy kísérletet szeretnék ismertetni.
Az utódokról való gondoskodás (képtelensége) a civilizált társadalmak problémája. Ezzel kapcsolatban végzett kegyetlen kísérletről készült egy film. Évekkel ezelőtt, még a (Spektrumon?, vagy a National Geografikon?) a tévében, sorozatban adták.
A film címe: Az érintés hatalma.
Ebben, megrendítő képsorokat lehetett látni, amint különböző fokozatokban elkülönítették az újszülött majmokat az anyjuktól.
Példa 1.:
Egy üvegfallal körülhatárolt szobában látható volt, amint egy nőstény majom szoptatja újszülött kicsinyét. A látvány idilli EGYÜTTLÉTET mutatott. Pár nap múlva egy üveg közfalat tettek az anya és kicsinye közé. A kicsi rátapadt az üvegfalra és sírt, visított, miközben véresre karmolta a rideg üveget, hogy átjuthasson rajta az anyjához. Az anya, tehetetlen dühében, véresre verte a fejét az üvegfalban. Nyilvánvaló volt, hogy inkább elpusztulnának, minthogy ,,lemondanának" egymásról!
Egy idő után a kicsit kivették és egy emberre bízták, aki megpróbálta cumisüvegből táplálni. Nehezen akarta a cumisüvegből az ételt elfogadni. Majd amikor mégis sikerült megetetni, úgy kapaszkodott a kölyök ebbe a gondozóba, hogy inkább hagyta, hogy eltörjék a kis mancsát, de nem hagyta lefejteni magát róla.
Példa 2.:
Egy másik, az anyjától erőszakkal elszakított kismajmot betették egy pihe-puha anyaggal bélelt, speciális inkubátorba. Még egy kis plüssmajmot is kapott. Ebbe a plüssfigurába kapaszkodva nőtt föl aztán, és csak úgy volt hajlandó a résen bedugott cumiból enni, ha ezt a plüssmajmot ölelgethette közben. Amikor kivették az inkubátorból, ugyanúgy sírt, visított utána, mint az előbbi példa kismajma az élő anyja után! És, nem volt hajlandó enni sem, míg vissza nem kapta a plüss ,,pótmamáját".
Példa 3.:
Ez utóbbi kismajmot, amikor már nem szorult a cumisüveges táplálásra, visszatették az üvegszobába: abszolút rideg körülmények közé. Mélységes depresszióban élte meg az ivarérett kort. Ekkor kivitték a szabadba és összeeresztették hasonló korú fajtársaival. Örökké verekedés, visítás és anarchia keletkezett körülötte. Képtelen volt a kommunikációra, kapcsolatteremtésre. A közeledő hímeket egyenesen megverte! Majd, amikor mesterségesen megtermékenyítették, és hosszas vajúdással megellette kicsinyét, szörnyű látványban volt részünk! Földhöz vagdosta a visítozó kicsit és nem volt hajlandó gondozni, táplálni... Talán, mert nem tudta hogy hogyan kell? (Egyébként ugyanezt a jelenséget figyelhettem meg akkor, amikor kisebbik fiamnak két aranyos pintyőkét - hímet és tojót - vettem ajándékba. Valószínű, hogy már ezek a kismadarak is keltetőben keltek ki és nőttek föl egy ketrecben...)
Példa 4.:
A majmok után embereket figyeltek meg, hogy mennyire fontos számunkra is a testi közelség, az ÉRINTÉS egészen a párválasztástól, a gyermekszülésig és gondozásig.
De, megfigyelték az ,,érintés hatalmát", annak pozitív hatását a mindennapi életünkben is.
Titkos kamerával megfigyeltek egy pénztárosnőt és a vásárlókat. Előfordult, hogy amikor a blokkot, vagy a visszajáró pénzt átadta a pénztáros a vevőnek, megérintették egymást. Ilyenkor, - nemre és korra való tekintet nélkül - kivétel nélkül, mosolyogva távozott a pénztártól az illető!
Példa 5.:
Olaszországban, egy szegény halászfalu lakosságát és a falu kastélyában berendezett állami gondozott gyermekeket megfigyelték és a kapott adatokat összehasonlították. Megdöbbenő eredményre jutottak. (Megírtam a díjnyertes szociográfiámban, 1996-ban, és azt hiszem az életrajzi regényembe is belevettem.) A minden földi jóval ellátott és fölszerelt árvaház-kastélyban élő gyerekek tanulási eredményi átlaga jóval alatta maradt a szegényes halászfalu gyermekeié alatt. De még az egészségi állapotuk is sokkal rosszabb volt. Sokkal gyakoribb volt a megbetegedések és az elhalálozási számuk is!
Azt hiszem ezek a kis felsorolások is önmagukért beszélnek!
Mint, minden utódnak, így az embergyereknek kiváltképpen szüksége van a szülői gondoskodásra! Amit teljesen nem pótolhat sem nevelőnő, semmilyen szakember, sem a tárgyak és játékok arzenálja!
Ráadásul, az embergyerek olyan tehetetlen lényként születik a világra, hogy legalább egy évre van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán lábra tudjon állni! Ezért is van szüksége az embergyereknek még évekig a teljes (testi-lelki) odafordulásra!
Ehhez, azonban JELENLÉT KELL!
Ettől a JELENLÉTtől fosztották meg 1945 után az anyákat. Az erőszakos egyenjogúsításra hivatkozva tömegesen beterelték a gyárakba őket és kicsinyeiket kénytelenek voltak bölcsődébe vinni.
A 3 műszakban üzemelő nagy textilgyárakban (fonodák, szövödék) berendeztek vállalati bölcsődéket és óvodákat.
Mesélték óvónők és volt dadusok, hogy az ötvenes években négy- öt hónapos csecsemőket bilire ültettek etetés után és kikötözték őket valamilyen szilárd tárgyhoz. (Az összes szakirodalomban arról lehet olvasni, hogy addig nem szabad ültetni a csecsemőket, míg maguktól fel nem ülnek! A felülésre kb. kilenc hónapos korában képes egy átlag csecsemő!)
* Hogy mekkora kárt okoztak ennek a generációnak a lelki fejlődésében, megláthatjuk a halálozási arányukban. Velük népesül be a hajléktalanszálló és a nagyvárosok körüli erdő, utca, tér és aluljáró!
* Ők azok az anarachisták, akik annyira nem képesek a társasélet- a békés egymásmellett-élés módjainak elsajátítására, hogy kiközösülnek mindenhonnan.
Pedig, bennük is megtalálható a szeretet, gondoskodás utáni hiábavaló vágyakozás!
Erről szól a Fedél nélkül című újság legtöbb írása!
* Ezeknek az embereknek az a tragédiájuk, hogy - lélekben - gyermekek maradnak örökre. Akit megfosztanak a gyermekkortól, az addig nem tud továbblépni a személyiségfejlődésben, míg át nem éli azt... vagyis a feltétel nélküli szereteten alapuló párkapcsolatot - legalább.
(Alkoholisták lélektanáról olvastam ezt valahol. Talán, Buda Bélától?)
Nyilvánvalónak tűnik, hogy sem a katonai diktatúrákban, sem a politikai diktatúrákban nem tudták megoldani az utódokról való gondoskodás problémáját.
De, a fogyasztói (kapitalista) társadalmak szüleiktől elidegenített, úgynevezett jó iskolákban nevelt, sikerorientált, infantilis aranyifjai is pótcselekvésekkel, pótszerekkel (szexuális szabadosság, drogok fogyasztása) próbálják meg tompítani a szülői jelenlét- szeretet- és lelkiélet hiánya miatt kialakult iszonyatos hiányérzetet!
A fogyasztói társadalomra jellemző még: a sok, utcán felnőtt, senkinek sem kellő, semmirekellő, elembertelenedett, koravén fiatalja is. Ők ugyanúgy pótcselekvésekkel és pótszerekkel próbálják betömni a bennük tátongó lelki űrt és ordító hiányérzetet!!!
Nekünk, a rendszerváltozáskor már minden társadalmi formulára vonatkozóan voltak ismereteink! Tehát: annyira kézenfekvő lett volna, hogy úgy rendezzük be társadalmunkat, hogy az kedvező legyen az utódokról való gondoskodásnak!
A négyévenkénti visszarendeződés a szocializmus nevezetű politikai diktatúrában kialakult módszerekhez sem kedvezett új, családközpontú életeszmény térhódításának.
Pedig, mi már azt is tudjuk, hogy kizárólag azok a fajok lesznek a túlélők, amelyek megtalálják a legoptimálisabb módját az utódgondozásnak!
Mindenképpen olyan ország-vezetésre van szükség, amelyik segít visszatalálni Istenhez! Hiszen Tőle származik minden földi javunk, az anyaméh gyümölcse, pedig jutalom! (Zsoltárok 127:3.)
2006-10-03
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
