|
2013-03-16 15:31:39, szombat
|
| |
| |
Veszélyes játék 1.
Kislány koromban én is részt vettem a saját birodalom megvédésének játékában. A kaszárnyaiakkal álltunk csatában, mi voltunk a hecskeiek. Lényegében ez a háborúsdi a fiúk játéka volt, de mivel két fiútestvérem volt, én is ellenségnek számítottam a kemény játékban.
Egyik délután szóltak, hogy a kaszárnyaiak jönnek minket megtámadni, elfoglalni a bunkeres területeinket. Mi kavicsokat kezdtünk el gyűjteni, felfegyverkeztünk. Természetesen a fegyver csúzli volt, amitől magam nagyon tartottam.
Jöttek délután a Kaszárnyabeli fiúk, röpködtek a kavicsok, nekem belevágódott az egyik a lábamba. Nagyon fájt, ki is álltam a háborúból, sírva haza szaladtam.
A csúzli nagyon kegyetlen játék, aki kitalálta, nem is gondolhatott másra, mint célba lövésre, ugyanarra alkalmas, mint a puska. Szegény madarak lettek az áldozatok, meg mi lányok, a fiúk hősiesen viselték a fájdalmakat.
Életem első levelező szerelmét is így találtam meg, B. Bélát Slovensko Novemestoból. Árvíz volt a szlovák határnál, mikor nagymamánál voltunk rövid ideig, mi gyerekek elindultunk megtekinteni a hatalmas vizet, mely elöntötte a családi házakat, feljött a város aljáig teljesen. Az egyik gonosz fiú bele akart csúzlizni a lábamba, de Béla odaugrott, ellökte a kezét. Azután érdeklődni kezdett, ki lehetek én, s egyszer csak kaptam egy levelet szlovák feladóval. Már elfelejtettem az esetet, a hősről megfeledkeztem, aki megmentett. Évekig leveleztünk. Ők nagyon jól éltek, hatalmas házban, magasabb életszínvonalon, mint mi, ezt mutatták a fotók, melyeket küldött.
A kegyetlen játék mára már lassan feledésbe merült, átvette a helyét más, újabb veszélyes találmány, a petárda.
2013. március 17.
Veszélyes játék 2.
A közmondást kívülről ismertem, betartottam szabályait:
,,Kés, gyufa olló gyerek kezébe nem való."
Én mindig a gyufákat a szekrény tetejére helyeztem, csak tompa késeket tartottam otthon, az ollók magasan voltak elzárva gyerekeim elől. Nem is történt velük semmilyen baleset, nem úgy, mint Annáékkal.
Anna és kisöccse egy családi házban élt az anyával, aki ideges természetű, sokat dolgozó nő volt, különösen nem rajongott a gyerekeiért, csak elviselte őket.
A gondoskodás, törődés részét képezik a veszélyes tárgyak eltűntetései is, ő erről megfeledkezett.
Így történt, hogy a gyerekek megkaparintották a gyufát. Először a kályhában papírokat gyújtottak meg, égettek, majd a szobába húzódva folytatták tüzes játékukat. Egy darab újságpapírt nem sikerült beoltani, a láng belekapott a függönybe, ami alatt Anna ült hosszú hajával. Pillanatok alatt fellángolt a függöny, felpödörödve égett, a tűz belekapott Anna hosszú hajába. Visított a kislány, kiszaladt a házból, de nem jutott eszébe, hogy vízzel, vagy valamilyen ruhával oltsa, így szaladt ki az utcára. A kisfiú a füstölő, égő szobában maradt egyedül, akarta követni nővérét, de már az ajtó körül is lángolt a tűz, elzárta a kijáratot. Az utcán észrevették a visítozó kislányt, beborították kabáttal a fejét, beoltották lángoló haját és mentek a lángoló családi ház felé. Az utcában még nem volt vízvezeték, a kút messze volt, onnan szaladtak vízzel oltani a családi házat. Telefon egyedül az állatorvosnak volt, egyikük odaszaladt a tűzoltóknak telefonálni. Mire sikerült bejutnia a megjött tűzoltóknak a szobába, a kisfiú élettelenül feküdt a szőnyegen. Jött a mentőautó, lélegeztették sokáig, majd sikerült feléleszteniük.
A gyerekek egy életre megtanulták a leckét, hogy ,,kés, gyufa, olló gyerek kezébe nem való".
2013. március 17.
Veszélyes játék 3.
Lackót otthon nehezen tűrték meg, ezért leggyakrabban az utcán tartózkodott a környékbeli gyerekekkel, főleg azokkal, akik szintén nem szívesen tartózkodtak otthonaikban.
Már mindent kipróbáltak, a cigarettát, italt, kábítószert, néha elég durva játékaik voltak.
Közeledett Szilveszter. Otthonról szereztek pénzt valamennyien, volt cigi, pia, a többiből petárdákat vettek, ezeket durrongatták a bérházak között a kutyák nagy félelmére, meg az arra közlekedőkére. Veszélyes játékot űztek, tudták, de tetszett nekik, hogy az emberek megbotránkoznak, félnek az öregek, sietősen haladnak el mellettük és nagyokat szólnak a petárdák.
Lackón volt éppen a sor, hogy meggyújtsa és elhajítsa az egyiket. Nem volt ideje eldobni, a petárda a kezében felrobbant. Kézfeje tőből leszakadt. Nem érzett mást, csak egy éles késszúrást és elájult. A kórházban tért magához. A tévében a híradó beszámolt az esetéről, példája örök érvénnyel zeng a petárdázók feje fölött.
2013. március 17.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
