|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 21:59:47, szombat
|
| |
| |
Brutális számok: éhezik, fázik, tartozik a magyar
2013. március 8., péntek 8:31 Napi Gazdaság
Több mint 2,3 millió honfitársunk él olyan háztartásban, ahol kisebb-nagyobb tartozást halmoztak fel a közüzemi szolgáltatók felé, közel másfélmillióan elégtelenül fűtött lakásban élnek, mintegy hárommillió asztalára pedig minden második nap sem jut hús. Több mint 6,5 millióan nem engedhetik meg maguknak, hogy évente legalább egy hétre elutazzanak nyaralni. A többség a helyzet rosszabbodását várja - írja a KSH felmérésére hivatkozva a Napi Gazdaság.
Rendkívül borús képet fest a hazai családok jövedelmi viszonyairól a KSH frissen publikált összeállítása. A jelentés a jövedelmi adatok bemutatásán túl egy olyan, 2012-es kutatás eredményét is ismerteti, amely az emberek vélekedését vizsgálta az alapvetőnek tekintett szükségletek kielégítéséről.
A lakhatás nehézségeivel kapcsolatban a háztartások arra adtak választ, hogy megengedhetik-e maguknak, hogy lakásukat a téli hidegben megfelelően fűtsék, illetve, hogy otthonuk fenntartása (lakbér, közös költség, közüzemi díjak) mennyire megterhelő anyagilag. A lakásfenntartás költségeit a háztartások több mint 90 százaléka érezte megterhelőnek, ezen belül nagyon megterhelőnek közel 40, időnként megterhelőnek pedig bő 53 százaléka.
Fáznak és megcsúsznak a rezsivel, törlesztővel
Az összes háztartás csaknem egyhatoda (598 ezer) nem tudta megfelelően fűteni lakását - ez a probléma több mint 1,4 millió embert érintett. Az elégtelenül fűtött otthon oka leginkább az alacsony jövedelem: a alsó jövedelmi kategóriában élők harmada (mintegy 325 ezer személy) nélkülözte a fűtést, míg a leggazdagabbak közül csak 3,7 százalék (36 ezer fő). Főként a vidéki városok háztartásai érintettek (21,3 százalékos aránnyal), és kevésbé vannak jelen a községek háztartásai (13,9 százalék).
Ez valószínűleg azért van így, mert a községben élőknek a családi házas környezetben sokkal nagyobb mozgásterük van a fűtési módok kiválasztásában (például a gázfűtésről könnyebb áttérniük az olcsóbb fafűtésre), mint a városlakóknak. A gyermekes háztartások közül a három és annál több gyermeket nevelők között minden ötödik háztartásban gondot jelent a fűtési költségek előteremtése, ezekben a háztartásokban 208 ezren élnek. (Ez nem csoda, hiszen e családok átlagos jövedelmi helyzete bőven átlagon aluli.) Kiemelten veszélyeztetettnek tekinthetők az egyedül élők is, mivel a lakás fenntartása relatíve náluk jelenti a legnagyobb megterhelést: közülük majd minden negyedik, azaz 213 ezer fő nyilatkozott úgy, hogy nem tudja lakását megfelelően fűteni.
Ami a rezsit illeti, a háztartások több mint tizede legalább egyszer megcsúszott a közös költség befizetésével. Főként az alacsony jövedelműek és az aktív korú népesség fizetett késedelmesen, míg a 65 év felettiek körében a késők aránya csupán 3,4 százalék. Valamilyen közüzemidíj-tartozása 759 ezer háztartásnak volt az elmúlt 12 hónapban, a késedelmesen fizetők háromnegyede többször is pénzzavarba került.
A Magyar Energia Hivatal január végi adatai szerint a magyarországi fogyasztók energetikai közműhátraléka, amely alapján kikapcsolásuk kezdeményezhető, körülbelül 70,9 milliárd forint. 1,4 millió háztartás csúszott meg a villany-, 855 ezer a gáz, 180 ezer pedig a távhőszámla kiegyenlítésével. Az áramdíjjal tartozók fele, a földgázszámlával adósak 45 százaléka került az 1-30 napos hátralékosok táborába, míg a távhőszolgáltatónak tartozóknál az arány az egyharmad körül van.
Lakáshitelt több mint 665 ezer háztartás törlesztett, közel negyedük az utóbbi 12 hónapban legalább egyszer nem tudta fizetni a részletet, a három- és többgyermekesek között ez az arány meghaladta a 35 százalékot, ami több mint 19
ezer családot jelent.
Alig jut hús az asztalra
Az alacsony jövedelem, az élelmiszerek drágulása, illetve az a gyakorlat, hogy a hasunkon lehet a leginkább spórolni, rányomja a bélyegét az élelmezésre fordított kiadásokra is. 2012-ben Magyarországon a lakosság közel harmada nem engedhette meg magának, hogy minden második nap húst (vegetáriánusok ezzel egyenértékű ételt) fogyasszon. A legszegényebbeknél 71,6 százalék (704 ezer fő), az aktív háztartásokban élőknél 27 százalék (1924 ezer fő) ez az arány. A gyermek nélküliek és az egy-, valamint a kétgyermekesek esetében közel azonos arányú (30 százalék körüli), csak a 3 és annál több gyermekesek nélkülözése emelkedik ki. A nagycsaládosok közül minden második személynek (484 ezer fő) pénzhiány miatt nincs lehetősége rendszeresen húst enni.
Se nyaralás, se spórolás
A fenti helyzet láttán valóban luxusnak tűnik a nyaralás és a megtakarítás is. 2012 márciusában a megkérdezett háztartásokban élők több mint kétharmada (6579 ezer fő) nyilatkozott úgy, hogy pénzhiány miatt nem tud elmenni nyaralni évente egyszer, legalább egy hétre. A probléma nem csak a legalacsonyabb jövedelműeket és az inaktívakat érinti: a nyaralás költségeit az aktív háztartásokban élők közel kétharmada (4,4 millió fő) sem tudta jövedelméből kigazdálkodni.
A háztartások többségének megtakarítási nehézségeire utal, hogy egy váratlan, nagyobb összegű kiadást - a KSH ezt 60 ezer forintban határozta meg - háromnegyedük (2,8 millió háztartás) nem tud saját erőből megfizetni. Nem képes erre a legszegényebbek 97,2 százaléka, de még a felső jövedelmi tizedbe tartozók 43,9 százaléka sem. Az iskolai végzettség szorosan kapcsolódik a jövedelmi helyzethez, jelentősen befolyásolja a megtakarításra való hajlandóságot, illetve az arra való képességet. Míg az általános iskola 8 évfolyamát végzettek 87 százaléka, addig az egyetemi, doktori fokozattal is rendelkező diplomás referenciaszemélyek háztartásaiban 44,8 százalékos a váratlan kiadást kifizetni képtelenek aránya.
Nem is várunk javulást
Az anyagi helyzet jövőbeni változásainak tekintetében meglehetősen pesszimista a lakosság. Nagy többségük (58,6 százalékuk) úgy gondolja, hogy maga és családja pénzügyi helyzete romlani fog a kérdezést követő 12 hónapban, harmaduk szerint nem fog változni az eddigiekhez képest, és csak 7,5 százalékuk reménykedik helyzete jobbra fordulásában. A legszegényebb háztartások még ennél is borúsabban látják a jövőt, közel háromnegyedük (157 ezer család) számít további romlásra.
A fiatalok háztartásai - melyek csak 29 évesekből, vagy fiatalabbakból állnak - alkotják ma Magyarországon az egyetlen társadalmi csoportot, melynek szűk többsége nem várt lényeges változást, és amelynek tagjai a többiekhez képest nagyobb arányban (12,8 százalék) bíztak a pozitív fordulatban.
http://www.penzcentrum.hu/lakas/brutalis_szamok_ehezik_fazik_tartozik_a_magyar.10 35730.html?utm_source=penzcentrum&utm_medium=mail&utm_campaign=hirlevel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 21:35:35, szombat
|
| |
| |
Lassan nem lesz elég az, hogy néhány alulfizetett rendőrrel előállíttatják a tüntetőket (különösen, hogy közülük is tömegesen szerelnek le és mennek külföldre dolgozni, szóval a hócipő ott is tele van már), és az sem lesz elég, hogy néhány sósavas bácsikát szembeállítanak a tömeggel. A magabiztos nyilatkozatok mögött meghúzódó kapkodás és a félelem pedig jól nyomon követhető a soraikban, hiszen önök olyan pánikot kaptak hetven székházfoglaló fiataltól, hogy éppen csak az oroszokat nem hívták be újra. Ráadásul ezek a fiatalok olyan döbbenetes dolgokat akartak, mint például jogszerű alkotmányosság és demokrácia. Hát nem döbbenetes? A kommunikációs káosz meg aztán végképp betette a kaput, voltak ezek a gyerekek mindenféle származékok, akiktől a kormányoldal manapság csak rettegni tud, MSZP-sek, Bajnai bérencei, USA-tőkével támogatott felforgatók, Jobbikosok, zsidók, a nem kívánt rész törlendő... Annyi haszna azért csak volt a tegnapi napnak, hogy végre teljes egészében körvonalazódott a Fidesz derékhada, nevezetesen a tahó futballszurkoló és a micisapkás nyugdíjas immár alapvető archetípusok lettek; ő Kádár alatt a sósavat valószínűleg még a gaz kapitalistáknak tartogatta, de azóta sokat fordult a világ. Azt is megtudtuk, mivé lett a Fidesz negyed évszázad alatt; sósavazással, gyilkos pribékekkel fenyegetőző, akarnok egyeduralmi rendszerré, aminek a királya mostanra végképp meztelenné vált.
Recseg-ropog az egész, egyeduralmi orbáni rendszer, aminek legjobb bizonyítéka, hogy amikor a fiatalok régebbi Orbán-beszédekből idéztek, az ellentüntető tömeg kifütyülte őket. Remélem, tisztában vannak vele, hogy ebben a helyzetben már csak az a bizonyos szikra hiányzik. Egy szó, mint száz, döglött a lovad Viktor!
http://mostmegmondjuk.blog.hu/2013/03/08/viktor_ha_eszreveszed_hogy_doglott_lovon _ulsz_szallj_le_rola |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 21:06:09, szombat
|
| |
| |
"A fasiszta magyar szörnyetegek brutális népirtása"
2013. március 08. 09:23
Kostás Roland - Hunhír.info
don2-kirkovics-istvan-fotoja-Hunhir.jpgMár az idei doni megemlékezéskor látszott: a zsidók magyargyűlölő rétege nem fogja engedni, hogy az általuk annyira gyűlölt magyar katonára emlékezhessenek az alsóbbrendűek, és fejet hajtsanak a hősök emléke előtt. Hiszen a holokauszt miatt földön csúszásra képtelen, bocsánatkérésre nem hajlandó bunkók felmenői között ott volt a magyar katona, tehát az emlékét kell brutális módon meggyalázni, és megmutatni a világnak, hogy felmenői nem hősök, hanem fasiszta szörnyetegek voltak.
A néphazugságos Czene Gábor magyagyűlölettől fröcsögő firkálmányban ismerteti azt a szennyművet, amely a népirtó fasiszta magyar katonák szovjetunióbeli világháborús kegyetlenségeit hivatott bemutatni, és szándéka szerint úgy széttörni a magyar hős képét, hogy vérszomjas, kegyetlen tömeggyilkos váljon belőle. Czene szinte kéjes örömmel szemezget a kettős mércés, közismert zsidó történész, Krausz Tamás által "szerkesztett" kegyeletsértő, történelemhamisító "dokumentumkötetből", amely azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy hiteltelenné tegye azon írásokat, amelyek szerint magyar tisztikar és legénység nagy része, mint számos visszaemlékezésből kiderül, sajnálatot és együttérző rokonszenvet érzett a nincstelen ukrán és orosz parasztság iránt.
Czene egyből idézi például a krauszi magasságokból:
Mikor a faluba értünk, a legelső három házat én gyújtottam fel. Ott a férfiakat, nőt, gyermeket megöltük és a falut felégettük. Tovább mentünk..." - dicsekedett naplójában Boldizsár Ferenc honvéd, hozzátéve: míg ő társaival felderítést végzett, ,,kiváló magatartású huszáraink" hat falut gyújtottak fel.
Boldizsár Ferenc honvéd 1942-es feljegyzése a Szovjetunióban született, egy olyan elfoglalt - ma Ukrajnához tartozó - területen, ahol a magyar hadsereg feladata volt a ,,rend fenntartása".
A leírt eset csupán egyetlen apró epizód: a második világháború idején magyar katonák három éven át bestiális kegyetlenséggel, tömeges méretekben gyilkoltak a keleti front hátországában - nyomatékosítja a néphazugságos. Aztán jönnek elő sorra az állítólagos rémtettek, amelyeket fasiszta magyar katonáink követtek el az ártatlanok százezreivel szemben, különös tekintettel természetesen a zsidóság likvidálására.
Czene nyomatékosítja: A dokumentumkötethez Krausz Tamás ,,Az elhallgatott népirtás" címmel írt bevezető tanulmányt. A könyv bemutatóján a történész megismételte, hogy a magyar csapatok a megszállt szovjet területeken soha el nem évülő bűntetteket, népirtást követtek el. Ugyanezt hangsúlyozta Sipos Péter történész, valamint Szilágyi Ákos esztéta is, aki közölte: ,,kimondottan hazafias cselekedetnek" tartja a könyv megjelentetését.
A három meg nem nevezhető származású magyargyűlölő tehát összehajolt, és "hazafias cselekedetnek" minősítette a magyar katonát emberbőrbe bújt fasiszta fenevadnak bemutató tákolmány megjelentetését. Hogy tudja a bűnös magyar utókor: a többségiek többségének elei gyilkos, kegyetlen zsidó- és idegenpusztító férgek voltak, így most már tényleg itt van az ideje, hogy az utódok térden állva kérjenek bocsánatot zsidótól, orosztól, ukrántól, még a zsidó szellemektől is, aki nem magyar, felmenőik szadista, tömeggyilkos tevékenysége miatt.
A gyalázkodó gyűlöletkötet megjelenésének időzítése nem véletlen. Jól illeszkedik a zsidó hitközségek arcátlan követeléshalmazához, hogy Horthyról csak szupernegatívumokban lehessen beszélni, az általa fémjelzett időszakot véres zsidóellenes pogromnak beállítani, minden magyart fasisztának, illetve fasiszta segítőnek minősíteni, hogy a múlt századból csak annyi maradjon meg a mostani generációkban: kötelességük tömeggyilkos felmenőik miatt állandóan a zsidók lába elé borulni, és az idők végezetéig számukra az anyagi, erkölcsi, történelmi jóvátételt biztosítani. Aki pedig őket kritikával illeti, arra le kell, hogy sújtson a törvény teljes szigora.
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=62581 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 20:56:36, szombat
|
| |
| |
A százéves háború utólsó napjai
Korunk megsemmisítő hatással bíró háborúinak a végefelé járunk, legalább is a béketárgyalások ideje már elérkezettnek látszik . 1913 végén, Karácsony előtt az utólsó munkanapon elérkezettnek látta az időt az USA néhány korrupt szenátora, és megszavazta azt a törvényt, amivel a magánpénz birodalom Federal Reserve System néven, magához ragadta az ország pénzveréshez való jogát . Azóta számtalan, kiemelten súlyos esemény rázta meg a világot . Fél évre rá Gavrilo Princip revolvere kiontotta a Monarchia trónörökösének és feleségének az életét, aminek hatására világméretű háború kezdődött . Ennek következtében osztották fel úgy a világot, hogy mára szinte mindenütt háborús konfliktusok lógnak a levegőben .
Tengelyhatalmak kapcsolódását akadályozták meg Oroszország lerohanásával a bolsevik anarchisták, akik a nagy bankároktól kaptak jelentős segítséget akciójuk végrehajtására . Lenin Svájcból, és Németországból kapott tízmilliókat, míg Trockíj Amerikából érkezett közel százmillió aranydollárral, ami abban az időben unciánként 20 $-t ért még . Megakadályozták ezzel a német-orosz-japán tengely létrejöttét, ami eldöntötte a világháború végső kimenetelét . Amerika ekkor lépett be a háborúba, a németekkel szemben, amikor azok elsüllyesztették a Lusitania nevű gőzőst, amivel fegyvereket szállítottak az angolok számára . Németország még 1916-ban is békét ajánlott a nagy veszteségeket szenvedő háborús feleknek olyan feltételekkel, hogy mindenki megőrizhette volna a háború kitörése előtt létező területeit .
Ezt visszautasították bankárok tanácsára az angolok . Viszont már 1915-ben létezett az a térkép, amin látható volt megcsonkított hazánk területe, miként osztották fel a Kárpátmedencét a közénk tudatosan beszivárgó szomszéd népek között . Rengeteg áldozatot követelt ez a nagy háború . Tízmilliók estek el a frontokon, amikor bevetették ellenük a harci gázokat . Apai nagyapám is hazakerült a frontról már 1915 elején, hiszen édesapám 1916 január elsején született . Hetvenöt százalékos hadirokkantként élte le egész életét . A háború végén nem állt ellenséges katona Magyarország ősi földjén, mégis az őszirózsás csirkefogók lefegyverezték katonáinkat, majd azok fegyvereit elküldték Erdélybe az oláhoknak, akik ezekkel a fegyverekkel gyilkolászták le az ellenszegülő székelyeket, és olyan magyarokat, akiket a szégyenletes békediktátum a nekik adományozott területen talált .
A kommunista puccs pontosan akkor gyengítette helyzetünket, amikor a kis Trianon palotában sorsunkról döntöttek . Mózesarcú küldötteinket látva végleg lemondtak Magyarországról . Amikor 1919 novemberében Horthy bevonult Budapestre, már döntöttek hazánk sorsáról . Németországban is győzedelmeskedett a kommunisták hatalomátvétele, a Tanácsköztársaság, de hamarosan elzavarták őket . Bár a Weimar-i Köztársaság még nagyon sokáig árthatott még a németeknek, mielőtt Hitlert megválasztották maguknak . Ezután épült ki minden az egész világon . Az USA-ban beindult a New Deal-nek nevezett új programm, ami kirántotta a csávából a 29-es depresszió miatt szenvedő világot . A bankok hátrább léptek, és nélkülük, egészen más feltételekkel működött az addig recesszióban tengődő világgazdaság .
1936-ban megpróbált terjeszkedni a baloldali eszme Spanyolországban, amikor a vörös brigádok nemzetközi csapata megszállta Madridot, amit egyesült erővel sikerült visszafoglalnia Franco tábornok seregeinek, akit a németek és olaszok támogattak . Ez volt a mindent megsemmisítő második nagy háború kitörése előtti főpróba . 1938-ban beolvasztották az egységes Német Birodalomba Ausztriát, amikor visszavették a cseheknek itélt német területeket, a Szudéta vidéket . Ezzel felbomlott a háború után alkotott egyik műállam : Cseh- Szlovákia . Lengyelország volt az ütközőpont, akik miatt a második világháború is elkezdődött . A németek a Tiso vezette szlovák nacionalistákkal két irányból megtámadták őket, sőt a menekülő lengyel hadsereg tisztikarát elfogták a másik irányból támadó szovjetek, majd Katynnál kivégezték őket . Ezzel megsemmisítették a lengyel arisztokrácia nagy részét, a vezetésre képes középosztályt, és a nemességet .
Magyarország is részleges reviziót hajtott végre ekkor . Először a Felvidék magyarlakta területeit vettük vissza 1938-ban, majd bevonultunk Észak Erdélybe még 1940-ben . Visszavettük a Délvidéket a háromhatalmi egyezmény szerint . Az első és a második Bécsi Döntés nemzetközileg elfogadott szerződések voltak, amelyeket megsemmisítettek az 1947-es Párizsi Békeszerződéssel . Hazánkat megszállta, de azt is mondták, hogy felszabadította a szovjet hadsereg, akik 1991-ig a nyakunkon ültek, akikről gondoskodnunk kellett a kivonulásukig . Rendszerváltás bódultságában észre sem vettük, hogy mondvacsinált vezetőink átjátszották nemzetünk vagyonát, (a korábban erőszakkal államosított vagyont,) aprópénzért a nyugati bankok érdekkörének, akik már 1982-ben megjelentek az IMF-el kötött szerződés idején, amikor egymilliárd dollár kölcsönt vettek fel a Kádár vezette diktatúra nevében .
Ennek a súlyát hordozzuk ma is görnyedt háttal, belerokkanva a pénzügyi fegyverek által reánk hozott nyomorúságba . Kommunistáink egy szempillantás alatt demokratává váltak, és úgy rendelkeztek javainkkal, mintha az övék lett volna . Az igaz, hogy apáik, nagyapáik vették el erőszakkal jogos tulajdonosától azokat a javakat, amikor az 1949-es XX-as törvény keretében államosítottak . A Szent Korona nevében született, évezredes szokásjogon alapuló ősi alkotmányunkat nem állították vissza azóta sem . 1944 márciusától nincs érvényes alkotmányunk, csak különböző diktatúrák színeiben megjelenő alaptörvények, amelyek kezdetben tankokra, majd bankokra támaszkodva szereztek érvényt maguknak . Európa nem akar többé hallani az egy évezreden keresztül jól működő alkotmányunkról, ami példát mutathatna most is az EU intézményrendszerének, ahol Isten nélkül szeretnének szakrális úniót építeni, a pénzhatalom által a levegőből előállított papírpénzére alapozva !
Nemzetek Európája jól működne ebben a térségben ! A fehérember kultúrát teremtett, egységes civilizációt, amit most igyekeznek lerombolni Európán kívüli erők . Egy Közel-keleti műállam akarja globális nagyravágyásában megszerezni Európát, de nem szolidáris a térség őshonos nemzeteivel . Kölönféle életterek kialakulására sokezer év viszontagságai kellettek, hogy élhetővé, kultúra alkotására képes intézményrendszert működtethessenek jézusi alapokon . Napjaink Európája újabb szovjetesítésre, egy úgy nevezett Tanácsköztársaságra hajaz, ami nagyban különbözik a sokak által elképzelt Nemzetek Európájától . Enélkül képtelenség kialakítani e térség működőképességét, mert Európa társnemzetei élni akarnak ! Megosztottságunknak vége . Ideje lenne már olyan vezetőket választani az eltérített demokráciának a nevében, akik egy élhetőbb Európát hoznának létre, a Szent Korona Tan elméletére alapozva . Mi már bebizonyítottuk, hogy lehetséges egy többnemzetű közösséget működtetni Európa szivében .
VGB |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 20:52:25, szombat
|
| |
| |
Miért omlott össze a New York-i Tőzsde 1929-ben?
Közzétéve 2013-03-01
Ma már elegendő adat áll rendelkezésünkre annak a kijelentéséhez, hogy a new yorki tőzsde összeomlását, amely kiváltotta a nagy világgazdasági válságot, a Federal Reserve System megtervezett intézkedései készítették elő. A City of London vezető bankárai már több mint egy évszázadon át úgy manipulálták a pénzügyi folyamatokat, hogy felváltva hoztak létre inflációs és deflációs időszakokat, mindezt azért, hogy a rendelkezésükre álló pénzvagyont még gyorsabban növelhessék. Az 1920-as évek végére megérett bennük az a szándék, hogy a mesterségesen felfúvódott tőzsdei árak és a részvénypiac összeomlásával rákényszerítik az amerikai államot, hogy mondjon le az aranyra beváltható pénz forgalombantartásáról. 1923 és 1929 között a Federal Reserve System (a továbbiakban: FED) mintegy 62%-kal kibővítette az amerikai gazdasági élet számára rendelkezésére álló közvetítő közeget, a saját maga által kiadott bankjegyet, a dollárt.
Sok beruházó igénybe vette a könnyen elérhető és olcsó kamatozású hiteleket azért, hogy ezen a pénzen részvényeket és más értékpapírokat vásároljon. Ez a folyamat vezetett ahhoz, hogy a részvényárak szédítő magasságba emelkedtek. A washingtoni Kongresszus néhány törvényhozója látva ezt a folyamatot, 1928-ban kongresszusi meghallgatásokat tartott arról, hogy miként lehetne stabilizálni a dollárt. Ezeken a kongresszusi meghallgatásokon derült fény arra, hogy
1927-ben a FED és az európai központi bankok vezetői egy titkos munkaebédjükön kidolgoztak és elfogadtak egy tervet arról, hogy előkészítenek egy nagyarányú tőzsdei összeomlást.
Mivel az amerikai törvényhozók többsége szabadkőműves volt (a képviselők 69%-a, a szenátorok 63%-a tartozott a szabadkőművesség valamelyik irányzatához), így a kihallgatások során felszínre került tények nyomán nem hoztak megfelelő intézkedéseket. Az Egyesült Államok élén álló Calvin Coolidge elnök maga nem volt szabadkőműves, de az ő befolyásuk alatt állt és kormányának valamennyi tagja kivétel nélkül szabadkőműves volt. Köztük volt Andrew Mellon pénzügyminiszter, a Mellon National Bank of Pittsburgh elnöke, aki a “Royal Arch" elnevezésű fokozatot viselte, mint szabadkőműves. 1929. február 26-án az ugyancsak magas fokozatú szabadkőműves Montagu Norman, a Bank of England kormányzója, Washingtonba utazott, hogy tárgyaljon Andrew Mellon-nal.
markmancino_federalreserve
Nyomban a tárgyalást követően a FED megváltoztatta hitelezési politikáját és a kamatok nagyarányú megnövelésével megnehezítette a hitelekhez való jutást. Ebből a tényből kiindulva és az ezt követő eseményekre támaszkodva levonhatjuk azt a következtetést, hogy a brit szabadkőműves pénzoligarchia szándékosan olyan monetáris kurzusba kezdett, amely szükségszerűen vezetett a pénzügyi összeomláshoz, és addig példa nélkül álló gazdasági nehézségeket okozott az amerikai gazdaság egészének és az Egyesült Államok lakóinak. A fő cél, mint már említettük az volt, hogy kikényszerítsék a kormánytól az aranyra átváltható pénz feladását. De további fontos cél volt az értéket előállító reálgazdaság ipari és mezőgazdasági üzemeinek a pénzügyi oligarchia tulajdonába való átvétele. A City of London urai számára azonban fontosnak találták, hogy tájékoztassák szabadkőműves testvérüket, Andrew Mellón-t, mert egyrészt az amerikai pénzügyminiszternek tudnia kellett, hogy a saját vagyonát mikor vonja ki a tőzsdéről. Fontos érdek volt, hogy az amerikai pénzügyminiszter saját vagyonát illetően gazdaságilag ne menjen csődbe, mert ellenkező esetben olyan kormányintézkedésekhez folyamodhat, mint a tőzsde bezárása, egészen addig, amíg a spekulációs láz alábbhagy, és a tőzsde megnyugszik.
Paul_Warburg
Paul Warburg
1929. március 9-én a Grand Orient szabadkőműves Paul Warburg jelt adott a FED valamennyi tagbankjának, hogy kezdjék meg részvényeik még magas áron történő eladását, és mielőbb vonják ki vagyonukat a tőzsdéről. Ha a jelzést követően azonnal cselekednek, hatalmas haszonra tehetnek szert, amikor a Dow Jones index a mélybe zuhan. Mellon-nak a bankja volt az első, amely követte Paul Warburg tanácsát. Hét hónappal később, 1929. október 24-én, a FED által hét éven át következetesen felpumpált pénzbuborék kipukkadt. Ekkoriban már új elnöke volt az Egyesült Államoknak, Herbert Hoover, aki maga nem volt szabadkőműves, de az ő pénzügyminisztere is Andrew Mellon volt, vagyis az az amerikai politikus, akit elsőnek tájékoztattak a new yorki tőzsde tudatosan előidézett krachjának az időpontjáról.
Az említett tőzsdei összeomlás menete a következő volt:
1) A Wall Street szabadkőműves pénzemberei egyszerre visszahívták a tőzsdei brókerek számára nyújtott 24 órás hiteleket.
2) A tőzsdei brókerek és ügyfeleik így arra kényszerültek, hogy piacra dobják részvényeiket, mert csak így tudtak készpénzhez jutni és így tudták a gyors és rövidlejáratú hiteleket visszafizetni.
A FED rendszerébe nem tartozó bankok jelentős mértékben vettek fel és nyújtottak is tőzsdei spekuláció céljára rövidlejáratú hiteleket.
3) Amikor ezeket a hiteleket váratlanul visszahívták, és a hitelezők megrohamozták a bankokat, ezek a bankok kénytelenek voltak bezárni.
A Federal Reserve System, amely többek között azzal indokolta létjogosultságát, hogy ellátja a “Lender of last resort" (“Utolsó menedék bankja“) feladatát, visszautasította, hogy ezeknek a pénz nélkül maradt bankoknak a segítségére siessen, és hitelekkel lássa el őket. A FED-nek és a hozzá hasonló többi modern központi banknak - legalábbis hivatalosan - az a legfontosabb funkciója és egyben létének végső igazolása, hogy a kereskedelmi bankok számára végső hitelforrást jelentenek, azaz a “hitelezők végső mentsvárai".
A végső hitelforrás iránti igény pénzügyi válságok idején merült fel - és ma is ilyen esetekben jelentkezik -, vagyis amikor megrendül az emberek magánhitelekbe vetett bizalma, és magánköveteléseiket megingathatatlanul szilárd eszközökbe kívánják konvertálni. Ez a nyomás nagy erővel nehezedik a bankrendszerre, és ha egy bank nem képes gyorsan likviddé tenni pénzügyi eszközeit, akkor az egész rendszert az összeomlás veszélye fenyegeti. Ezt előzheti meg a központi bank, avagy kivételes esetekben az állam támogató közbeavatkozása. De mint már utaltunk rá,
a FED nem teljesítette ezt a törvény által előírt kötelezettségét.
Ezért az 1929-et követő négy és fél évben az Egyesült Államok gazdasági élete és a társadalom egésze mély válságba süllyedt. Miközben a FED tagbankjai felhasználva a City of London szabadkőműves oligarchiájától kapott előzetes jelzést, ki tudták vonni eszközeiket a tőzsdéről, még magas áron eladva részvényeiket, amikor aztán az összeomlás következtében ezek a részvények értéküknek a töredékére zuhantak, akkor tömegesen felvásárolták őket. Az amerikai polgárok vagyonának a jelentős része így ment át egyik napról a másikra a brit pénzügyi manipulátorok tulajdonába dolláronként néhány pennyért. Ezt követően a londoni pénzoligarchia úgy döntött, hogy a reálgazdaság vagyontárgyainak a megszerzését követően ráteszi kezét az Egyesült Államok aranykészletére is.
A politikai színlelés és álcázás szabályainak megfelelően várható volt, hogy a gazdasági és pénzügyi katasztrófáért az éppen hivatalban lévő republikánus elnököt, Herbert Hoover-t, fogja a pénzügyi oligarchia és sajtója felelőssé tenni. Valóban ez történt, így megjósolható volt, hogy a következő amerikai elnök a demokrata párt soraiból fog kikerülni. A színlelési technika alkalmazásával csupán arról kell meggyőzni az amerikai választó polgárokat, hogy a gazdasági és társadalmi katasztrófát a hozzá nem értő republikánus kormány okozta, amely csak a gazdagok érdekeire van tekintettel, ezzel szemben a demokraták, akik a szegényebb néprétegek érdekeit képviselik, majd orvosolni fogják a republikánusok által okozott súlyos bajokat.
A politika látható világában lezajló ilyen színjáték lehetővé teszi, hogy az eseményeket ténylegesen irányító pénzoligarchia a demokratikus folyamatok kulisszái mögé rejtőzzön. Ezért a pénzoligarchia kedvenc politikai irányítási rendszere ez az alibinek használt demokrácia, mert ez elhiteti a társadalom félrevezetett többségével, hogy az ő akarata érvényesül, miközben a pénzoligarchia könnyűszerrel választja ki és teszi meg politikai vezetőjének a saját érdekeit kiszolgáló politikai ügynököket. Ez ma már csak marketing-kérdés, és csupán megfelelő public relations technikát igényel a politikai PR-manager-ektől.
Ki a Federal Reserve System tulajdonosa?
A Federal Reserve bankrendszer 12 regionális Federal Reserve Bankból áll és mindegyiket magántulajdonú korporációk hozták létre a létesítéséről szóló törvény előírásainak megfelelően. Élén a kormányzó testület áll, amelynek 9 igazgatósági tagja van. Ezek közül hatot a regionális Federal Reserve Bankhoz tartozó bankok választanak, hármat pedig a Federal Reserve System kormányzó testülete nevez ki. A Federal Reserve System-nek tehát nem az Egyesült Államok a tulajdonosa és valójában nem is ellenőrzi. A FED “kegyesen" megengedi az Egyesült Államok elnökének, hogy kinevezze a FED felügyelő testületének az elnökét, de csak akkor, ha a korábbi elnök lemond vagy elhalálozik. Elnökké csak olyan jelölt nevezhető ki, aki tagja az éppen hivatalban lévő felügyelő testületnek, azaz akit a tagbankok korábban már megválasztottak. Az Egyesült Államok kormánya sohasem gyakorolt, és jelenleg sem gyakorolhat befolyást a Federal Reserve Testület érdemi monetáris döntéseire.
Éppen ezért megalapozottan állíthatjuk, hogy a Federal Reserve System nem a közérdeket szolgálja, hanem magántulajdonosainak privát érdekeit.
A FED története azt tanúsítja, hogy ez a magán pénzmonopólium mind az amerikai államot, mind az amerikai polgárokat pénzügyileg maximálisan kihasználta tulajdonosai gazdagodása érdekében. A központi bankok, mint már korábban utaltunk rá, csak hitelnyújtással foglalkoznak és nincs szerepük a megtakarítások összegyűjtésében, a kereskedelem és a beruházások finanszírozásában.
Egyetlen feladatuk a kölcsönpénz előteremtése lényegében a levegőből, vagyis a semmiből történő pénzkreálással,
továbbá ennek a pénznek a kikölcsönzése az állam számára, hogy az ebből fedezze költségvetési kiadásait. Ha az amerikai kormány nem hajlandó a FED monetáris programját követni, akkor a központi bank egyszerűen gazdasági visszaesést vagy válságot idéz elő azáltal, hogy tetszése szerint manipulálja a pénzkibocsátást, a valutaátváltást, az arany áramlását, a kamatlábakat és mindezek segítségével a termelő gazdaság egész tevékenységét. Ezekkel az eszközökkel bármikor arra lehet kényszeríteni a kormányt, hogy a FED által megkívánt mennyiségben vegyen fel kölcsönt.
Amikor egy állam és egy kormány átadja a központi banknak az ország pénzkibocsátását és hitelrendszerét, akkor a kereskedelmi bankok nyomban alárendelődnek a központi banknak. A központi bank elsősorban azzal tartja függőben őket, hogy ún. elsődleges kamatlábbal kölcsönöz ki pénzt a számukra. Ez a bázispénz vagy jegybanki pénz, döntően körülhatárolja a többi bank hitelezési mozgásterét. A központi bank határozza meg az elsődleges kamatlábat is. A tagbankok - a kereskedelmi bankok - viszont magasabb kamatlábbal nyújtanak kölcsönt a gazdasági élet szereplői és az állampolgárok számára. A központi bank annál nagyobb pénzmennyiséggel rendelkezik, minél nagyobb az adott ország, az állami és a nem állami szektor együttes eladósodása. Az amerikai dollár fedezete is adósság, nem pedig arany vagy más nemesfém. Az aranyfedezettel ellátott dollár, vagy más néven aranyra beváltható pénz veszélyes a központi bankok számára, ezért tettek meg, és tesznek meg mindent a központi bankok és az őket irányító pénzoligarchia azért, hogy a forgalomban lévő pénzt ne lehessen átváltani a fedezetéül szolgáló aranyra. Egy aranyfedezettel rendelkező pénzrendszerben a forgalomban lévő pénz bizonyos hányadát állandóan aranyban kell tartalékolni. Ezt a pénzt sem kamatra kikölcsönözni, sem beruházni nem lehet, és így nem hoz kamathozamot vagy profitot a hitelező banknak. Az aranyalap addig elfogadható a központi bankok számára, ameddig a nemesfém fedezettel nem az állam, nem a kormány, hanem a központi bank rendelkezik. Az aranyalappal rendelkező pénz - szemben az aranyra bármikor becserélhető valutával - stabilizálja a pénz értékét, miközben lehetővé teszi a fedezetlen pénz forgalomba bocsátását a bank aranytartalékait meghaladó tízszeres nagyságrendben.
ImageCache
Woodrow Wilson
Noha Wilson elnök teljesítette a szabadkőműves pénzoligarchiának tett ígéretét és létrehozta a Federal Reserve System-et, számos hazafias elkötelezettségű amerikai törvényhozó átlátta a rendszer hátrányait és bizalmatlanul viseltetett a Wall Street uraival szemben. Ezek a törvényhozók ragaszkodtak ahhoz, hogy az aranyra beváltható pénz legyen az Egyesült Államok hivatalos valutája, vagyis a Kongresszus nem 100%-osan hagyta jóvá a pénzoligarchia Jekyl Island-i programját, és továbbra is érvényben tartotta az aranyra átváltható valuta rendszerét. Ez lényegében megakadályozta egészen 1971-ig a Federal Reserve System magántulajdonosait abban, hogy korlátlan mennyiségű fedezetlen papírdollárt hozzanak forgalomba. 1913-ban, amikor a Federal Reserve Act elfogadásra került, ezzel kapcsolatban Paul Warburg a következő megjegyzést tette House ezredesnek: “Nos nem kaptunk meg mindent, amit akartunk, de ami hiányzik, azt majd később adminisztratív úton pótolni lehet."
források:
2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0004.htm
kapcsolódó:
http://www.youtube.com/watch?v=tV3UTDypJZ8
http://ebredezes.hu/miert-omlott-ossze-a-new-york-i-tozsde-1929-ben/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 20:48:05, szombat
|
| |
| |
Mennyibe kerül az EU valójában? ... Vagy támogatás helyett pénzszivattyú??!
Közzétéve 2013-02-18
Lóránt Károly közgazdász az MNO online-ban megjelent írását teszem közzé, melyből kiderül, amit sokan már régóta éreztünk: a ránk erőltetett Európai Unió sokkal több pénzt visz el Magyarország polgáraitól, mint amennyit ad nekünk:
2004-2008 között mintegy nettó 5 milliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé.
Lóránt Károly: Centrum és periféria a gazdaságpolitikában
Nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ám nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalás ment ki az országból. A centrum és perifériára vonatkozó közgazdasági elmélet (más néven függőségi elmélet) az 1960-as évektől fejlődött ki válaszként az úgynevezett fejlődési elméletre, amely utóbbi Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász, Kennedy és Johnson tanácsadója nevéhez fűződik. Híres elméletében Rostow azt állította, hogy az egyes országok ugyanazon az öt fejlődési szakaszon mennek keresztül, kezdve a tradicionális (középkori) állapotoktól az eredeti nekiindulás előfeltételeinek megteremtésén, majd a nekiinduláson (take off) és a felzárkózáson keresztül a tömegfogyasztó társadalomig jutnak el.
A függőségi elmélet képviselői, akik közül a legismertebb az argentin Raúl Prebisch és az amerikai Immanuel Wallerstein, viszont azt állítják, hogy a jelenlegi szegény vagy kevésbé fejlett országok nem ugyanabban a helyzetben vannak, mint a mai fejlett országok voltak, mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt. Azoknak ugyanis nem voltak sokkal fejlettebb versenytársaik. A jelenlegi világrendszerben a fejlett országokból származó tőkeberuházások a gazdasági függőség megalapozói.
eu_egyenleg
Ha egy ország eladósodik, vagy a külföldi tőke túlságosan nagy súlyra tesz szert a gazdaságban, az adott ország a külföldi tőke ellenőrzése alá kerül.
A periféria országait jellemző szegénység nem azért van, mert azok nem integrálódtak, vagy nem eléggé integrálódtak a világgazdaságba, hanem azért, mert nem a saját adottságaiknak megfelelően integrálódtak abba.
Ennyi elmélet után térjünk át arra, amiért a cikk íródik, vagyis hogy mindez hogyan érvényesül az Európai Unión belül, ahova az eredeti fejlett országok mellé fokozatosan, majd lavinaszerűen újabb, lényegesen fejletlenebb országok kerültek be. Hat év telt el a csatlakozás óta, ami nem nagy idő egy integráció történetében, de a statisztikai adatok már jelzik, merre is halad a nagy reményekkel várt uniós tagság.
A függőségi elmélet egyik alaptétele, hogy a fejlett országokból származó tőkeberuházások (a működő tőke) tartós gazdasági függéshez vezetnek. Az Eurostat tőkeáramlásra vonatkozó adataiból világosan látszik, hogy a kelet-közép-európai országokba a tőkebeáramlás még jóval az uniós tagság előtt megkezdődött. A működő tőke (foreign direct investments - FDI) nettó állománya ezekben az országokban a rendszerváltás idején gyakorlatilag zéró volt, az uniós belépés idejére viszont a GDP átlagosan 40-50 százalékát tette ki, és a legtöbb országban ezt követően, tehát a tagság során, ez az arány már nem is nagyon változott. Ez azt jelenti, hogy az uniós belépés idejére a nyugat-európai cégek már jelentős mértékben uralták a leendő új tagországok gazdaságát, kivéve néhány óvatosabb vagy nagyobb országét, mint Szlovénia vagy Lengyelország, ahol a külföldi befektetések nettó állománya csak 12, illetve 30 százalékot ért el.
A nemzetközi tőke gazdasági hatalomátvétele következtében az unió új tagállamai jelentős részben elvesztették hazai és külföldi piacaikat, külkereskedelmi mérlegük gyorsan romlani kezdett.
Magyarország esetében 2004-ig a KSH külkereskedelmi statisztikáiban külön-külön mutatta be a hazánkban megtelepedett külföldi és a hazai tulajdonú vállalatok exportját és importját (vámszabad-területi és vámterületi külkereskedelem). E statisztikából megtudhatjuk, hogy 2004-ig 1990-hez képest a magyar gazdaság évi tízmilliárd eurónyi hazai és külföldi piacot veszített el, ennyi volt ugyanis a hazai gazdaság külkereskedelmi egyenlegének romlása a két időpont között (ez a GDP több mint tíz százaléka és évente!). 2004 után az uniós belépéssel a vámszabadterületek megszűntek, és ezzel a hazai és külföldi vállalatok külkereskedelmi tevékenységének statisztikai szétválasztása is megszűnt. Az együttes kereskedelmi egyenleg a külföldi tulajdonú vállalatok nagy exporttöbblete miatt kissé pozitív, ám exporttöbbletük túlnyomó többségét jövedelemként kiviszik az országból. A többi ország helyzete (néhány kivételtől eltekintve) hasonló, mert a külkereskedelmi forgalmat és fizetéseket összefoglaló fizetési mérleg egyenlege a legtöbb országban erőteljesen romlik. Például Bulgáriában és Észtországban a GDP-hez viszonyított negatív egyenleg a húsz százalékot is elérte, Romániában meghaladta a tízet, Magyarország és néhány más ország esetében a fizetési mérleg hiánya a GDP 5-7 százaléka körül mozog. Stabil külgazdasági helyzetben tulajdonképpen csak néhány ország van, például Szlovénia és Csehország, ahol a liberalizáció és privatizáció nyomán a külföldi tőke nem tett szert akkora súlyra, mint Magyarországon.
A fizetési mérlegek növekvő hiánya miatt az országok külső adóssága az 1990-es évek közepétől kezdve rakétaszerűen emelkedett a magasba. E tekintetben Magyarország volt a listavezető, ahol a világbanki adatbázis szerint a GDP-hez viszonyított bruttó külső adósság a 2000. évi 60 százalékról 2009-re 170 százalékra emelkedett (az IMF szerint 2009-ben ,,csak" 137 százalék volt az adósság, az egyes adatbázisok között - módszertani okok miatt - az abszolút számokat tekintve nagy eltérés lehet, de a tendenciák azonosak). Hazánkat Észtország és Lettország követi a listán, ahol a külső adósság GDP-ben vett aránya csak megduplázódott, végül néhány országban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak mérsékelt volt a külső adósság GDP-hez viszonyított arányának növekedése. Ha nagyok is voltak az egyes országok közötti különbségek, a GDP-hez képesti súlyos külső eladósodás szinte mindegyik országra jellemző. Pannon-info.hu
Ám hasonló helyzetben vannak a dél-európai országok is, különösen Görögország, Spanyolország és Portugália. Igaz, nőtt Németország külső adóssága is, de ez ott nem jelent problémát, mert Németország ugyanakkor jelentős hitelező is. Ténylegesen a nettó külső adósság az, ami igazán számít, vagy még inkább a nettó külföldi adósságon fizetett kamatok és a nettó működőtőke-állományon kivitt jövedelmek egyenlege. És, ha ezt az adatot nézzük, akkor tárul elénk a valóban drámai kép, az Európai Únió igazi arca:
az Eurostat fizetésimérleg-statisztikája szerint a 2004 és 2008 közötti öt évben (a záróéveket is beleértve) az unió három országa (Németország, Nagy-Britannia és Franciaország) 460 milliárd eurós jövedelemre tett szert, míg az uniós tagországok nagyobbik része (Írország, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország, Görögország, Magyarország, Portugália és még néhány másik ország) nagyjából ugyanekkora összeget fizetett ki jövedelemátutalások formájában. A jövedelemátcsoportosítás mértéke egy évre elosztva megközelíti az unió éves költségvetését, vagyis az európai unió sokat emlegetett költségvetésével szemben működik egy másik jövedelemátcsoportosítás,
amely a periféria vagy fél periféria országaiból szivattyúzza át a jövedelmeket a centrumországokba.
urlMagyarországra például az említett 2004-2008-as időszakban mintegy nettó ötmilliárd euró uniós támogatás érkezett, ezzel szemben hazánk ugyanezen időszak alatt nettó harmincmilliárd euró jövedelemátutalást teljesített a centrumországok felé. Ez az egy a hatos arány a centrum javára mutatja azt, hogy a demokráciáról, szolidaritásról, felzárkózásról szóló naponta elhangzó kenetteljes szavak mögött valójában milyen érdekek is mozgatják az ,,egyre szorosabb unió" szorgalmazóit.
Az Eurostat adatai fényesen bizonyítják a függőségi elmélet igazát,
a centrum és periféria létét az Európai Unión belül. És elég egy pillantás a statisztikai idősorokra, hogy meggyőzzön bennünket: a folyamatok nem az egységesülés, hanem a differenciálódás, az ellentétek kiéleződése irányába mennek.
források:
http://www.penzvilag.info/lorant-karoly-kozgazdasz-az-europai-unios-penzszivattyu rol/
http://ebredezes.hu/mennyibe-kerul-az-eu-valojaban/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 20:33:42, szombat
|
| |
| |
In memoriam Istóczy Győző, a magyar fajvédelem és antiszemitizmus úttörője
Istóczy Győző, a magyar fajvédelem és antiszemitizmus múlt századi úttörőjének, a korát fél századdal megelőző nagy magyar elmének három leánya ma is él (1943).
Rákosszentmihályon laknak, a világtól visszavonultan, szerény anyagi viszonyok között, saját szorgalmukból, saját erejükből felépített villácskájukban. Édesapjuktól a híres néven kívül egyebet nem örököltek. Bizony, ez is inkább terhükre, kárukra volt a liberalizmus korszakában. Hiszen a zsidóság az olyan igazán nagy és komoly ellenfelekkel szemben, mint Istóczy, soha nem tud megbocsátani vagy feledni. A három nővér a sok megpróbáltatás után nem szívesen fogad látogatókat, Bosnyák Zoltánon, a kitűnő tudóson kívül soha újságíróknak nem beszéltek még édesapjukról.
A legidősebb nővér, özvegy Brády Lajosné maga nyitja ki nekünk a vasrácsos kiskaput, riadtan tekint ránk szikár, csontos arcával. Ahogy belépünk a szobába és helyet foglalunk az asztal mellett, öreges, de ma is méltóságteljes tartásából azonnal megérezzük az egykori nagyasszonyt.
Hunyad megye egyik leggazdagabb nagybirtokosának özvegye. Férje az összeomláskor meghalt, birtokát elvették. Ide menekült. Vele jött húga, Hegyi Sándorné, aki ugyancsak Hunyad megyében Brádon volt tanítónő, magukhoz vették harmadik nővérüket, Istóczy Herminát, s itt telepedtek meg. Hegyi Sándorné állást kapott az egyik állami iskolában. Istóczy Hermina betegen fekszik a másik szobában, vele nem találkoztunk.
Körülnézek a szerény, polgári kényelemmel berendezett fogadószobában; az az első érzésem, hogy itt még Istóczy Győző utolsó éveinek elhagyatottsága, nagy-nagy magányossága kísért. Nézem a falakat, a híres apa emlékét keresem.
— Édesapánk nem itt lakott — mondja Brády Lajosné — bent élt Pesten, előbb a Gyöngytyúk-utcában, a mai Gyulai Pál-utcában, aztán a Rökk Szilárd-utcában, a Feszty-házban laktunk; később pedig a tisztviselőtelepen, a Szabóky-utcában. Alig maradt valami emlék édesapánkról, azt a keveset is elajándékoztuk már jóformán mind. Amikor meghalt, mi Erdélyben éltünk, a háztartás feloszlott, hatalmas könyvtárát széthurcolták, azt sem tudjuk, ki vette meg a könyveket.
Mikor az Istóczy-nevet is szégyellni kellett
— Igazán nem gondoltuk — vág közbe Hegyi Sándorné —, hogy édesapát valaha felfedezik. Pedig hányszor mondta nekünk: ,,Majd a halálom után tudjátok meg, hogy ki voltam". Mi, gyermekek, persze csak azt éreztük, hogy mennyi hátrány származik politikai kiállásaiból nemcsak rá, hanem a családjára és ránk, gyermekeire. Úgy éreztük, a mi jövőnk is áldozatul esik az ő antiszemita magatartásának. Én például, amikor a tanítóképzőt elvégeztem, beadtam kérvényemet a fővároshoz. Az ismerős bizottsági tagok azt kérték, változtassam meg a nevemet. Vegyek fel Kovács, Nagy, Lakatos, vagy bármilyen más nevet, mert az Istóczy névvel a magyar fővárosban nem lehetek tanítónő.
Édesapámat, szegényt bántotta nagyon a dolog, de azt mondta, hogy ő nem áll az utamba, döntsék a nevem megváltoztatása felől magam. S én ősi családi nevünk mellett döntöttem. Lementem Brádra, s ott tanítottam az összeomlásig.
Az Istóczy család eredetéről beszélgettünk. Vas megye egyik legősibb magyar családja az övék. Dömötöriben volt az ősi birtokuk. Ezt édesapánk öccse, Sándor örökölte — magyarázza Brádyné. — Édesapám már gyermekkorában közéleti pályára készült. Nagyon érdekelte a jog, a szépirodalom, történelem, s persze a politika is. Először a megyénél szolgált, aztán a bírósághoz ment, s hamarosan törvényszéki bírónak nevezték ki.
Hogyan lett antiszemita?
— Már akkor foglalkozott a zsidókérdéssel?
— Többször elmesélte nekünk, hogy fiatal korában, pályája kezdetén ő is a liberális fölfogást vallotta. Egy birtokper tárgyalásán azonban a zsidó ügyfelek meg akarták vesztegetni. Nagy összegeket kínáltak fel neki, ha javukra dönt. Apa fölháborodva utasította vissza az ajánlatot. S erre a zsidók valóságos hajszát indítottak ellene, megrágalmazták, hogy pénzt fogadott el tőlük, sőt, odáig merészkedtek, hogy azzal vádolták, ő tette meg az aljas ajánlatot, hogy pénzért elintézi ügyüket.
Hosszú évek teltek el, amíg végleg kiderült édesapa igazsága. Olyan mély nyomot hagyott benne ez a kellemetlen élmény, hogy nem is maradt tovább a hivatalában. Akkor kezdett foglalkozni a zsidókérdéssel mélyebben. Deák Ferenc biztatására képviselőnek lépett föl.
— Jó viszonyban volt Deák Ferenccel?
— Deák nagyra becsülte apát, nemcsak a közös párt fűzte össze őket, hanem a jó baráti viszony is. Deák egyengette útját Pesten, bemutatta később Erzsébet királynénak is. A parlament múzeumában van egy fénykép, amely együtt ábrázolja apát Deákkal. Még az ő pártjához tartozott, amikor 1875 áprilisában elmondotta első híres zsidóellenes beszédjét a parlamentben. ,,Nagy nap volt az, gyermekek — mesélte később nekünk, mikor nagyobbak voltunk. — Sokáig készülődtem rá, tudtam, hogy evvel a beszéddel örökre magamra haragítom a liberális világot. Tudtam, hogy megpecsételem életem végéig a sorsomat. De egyszer valakinek szembe kellett szállnia a galíciai áradattal."
— S milyen hatása volt a beszédnek?
— Ahogy apa mesélte, sokan felfigyeltek rá; akkor már mindenki érezte, hogy a galíciai ár birtokba akarja venni az országot. Észak-keletről egyre többen jöttek hozzánk, s magyar tömegek kivándorlása is elkezdődött, de senki sem mert még olyan nyíltan beszélni a veszedelemről, mint apa. Pár év múlva minden pártban voltak hívei. Akkor ő is kilépett a Deák-pártból, és a nyolcvanas évek elején megalapította az Antiszemita Pártot. Ez volt a világ első ilyen természetű pártja. A többi országokban csak ezután kezdődtek az antiszemita mozgalmak.
Az ünneplések delelőjén
— Mikor volt a legnépszerűbb Istóczy Győző?
— Talán a párt megalakulásakor. A tiszaeszlári pör idején a zsidóellenes hangulat szétáradt az egész országban, sok képviselő melléje állott. Még olyanok is helyeselték mozgalmát, akik azelőtt csak félvállról, tréfálkozva beszéltek az egész vállalkozásról. A 12 röpirat című folyóiratnak akkor volt a legtöbb előfizetője. Ausztriában, Franciaországban, Németországban, még Amerikában is kezdődtek akkor a zsidóellenes mozgalmak. Ezekkel mind összeköttetésbe jutott. A berlini antiszemita liga vezetői elismerésük kifejezéséül díszes söröskancsóval ajándékozták meg apát. A francia antiszemita mozgalom vezére, Edouard Drumont világhírű művének, a La Francé Juive-nek dedikált példányát küldte el neki a fényképével.
Hegyi Sándorné most hirtelen kimegy a szobából, s néhány perc múlva két fényképpel jön vissza. Az egyik Drumont-ot ábrázolja, a megfakult kép jobb felső sarkában jellegzetes betűkkel: ,,A Victor Istóczy le courageux champion de la lutte antisemitique -témoignage de cordiale sympathie". A másik képen, fák közt, hatalmas épület látszik, a kép jobbalsó sarkában tintával írva ez áll: St. Bonaventures Seminary v. Colliges Allegany, Cattarauyus Co. N. I. Compliments of Prof A. N. Ez az amerikai tudományos collégium 1890-ben tiszteleti tagjává választotta Istóczy Győzőt. Néhány évvel előbb, 1882 nyarán tartották Európa antiszemita mozgalmainak vezetőférfiai az első nemzetközi kongresszust Drezdában. Erről Brády Lajosné a következő részleteket meséli nekünk:
— A magyar küldöttséget apa vezette Onódy Gézával, a másik nagy antiszemita vezérrel. Pozsonyban, ahol Simonyi Iván képviselő csatlakozott hozzájuk, nagy tömeg ünnepelte őket az állomáson. Drezdában ünnepélyes fogadtatásban volt részük. Az egyik drezdai étteremben, ahol a tanácskozásokat tartották, Ferenc József magyar és Albert szász király képei, meg Vilmos császár mellszobra mellett ott állt a falon Solymosi Eszter életnagyságú képe. Ábrányi Lajos festette meg erre az alkalomra. A magyar küldöttséget mindenütt nagy tisztelettel vették körül. A kongresszus alelnöke Simonyi Iván lett. Apa többször felszólalt, ő szerkesztette és fogalmazta meg azt a kiáltványt, amit aztán a kongresszus nagy lelkesedéssel elfogadott azzal, hogy megküldik a világ minden kormányának és napilapjának. A kongresszus utolsó napján, az ünnepélyes záróülésen Onódy Géza volt a főelőadó, és a kilencszáz főnyi tömeg kívánságára a végén apának is fel kellett szólalnia. Külföldi barátai biztatták és tartották édesapámban a lelket akkor is, amikor itthon már megszűnt a mozgalom.
A zsidóság legyőzi Istóczyt
— Mi okozta a párt bukását?
— Az, hogy a zsidók már akkor erősebbek voltak. Az antiszemita képviselőknek nem volt pénzük, nem bírták a választási költségeket, nem voltak újságjaik. A sajtó pedig akkor már teljesen zsidó irányítás alatt állott, a többi párt is összefogott ellenük. 1884-ben tizenhét antiszemita képviselő került be a parlamentbe, a következő ciklusban már csak ketten maradtak. De apa mindig kitartott meggyőződése mellett. Valósággal megszállottja volt ennek az eszmének, másképp nem költötte volna rá minden vagyonát.
Mennél jobban elmerülünk a beszélgetésbe, annál érdekesebb színekben bontakozik ki elénk ennek a korát messze-messze megelőző különös, érdekes nagy magyar tehetségnek az alakja.
— Nemcsak a zsidókérdéssel foglalkozott — magyarázták. — Ő javasolta először nálunk a vasutak államosítását, amit húsz év múlva azután Baross Gábor valósított meg. Sokat harcolt a börze ellen, meg akarta adóztatni az ingótőkéket. Kisbirtokvédelmet, nagyszabású telepítést követelt, fölkarolta a szövetkezeti gondolatot, nagyszabású törvényjavaslatot dolgozott ki ezekről, de a megvalósítást éppen úgy nem érhette el, ahogy az antiszemitizmus győzelmét sem.
— Meddig volt képviselő?
— Huszonnégy esztendeig. A Vas megyei rumi kerületet képviselte egészen a milleneumig. Sokszor lejárt választói közé, személyesen intézte ügyes-bajos dolgaikat, nagyon szerették a kisemberek, mert nagyon jó ember volt. Amikor Pesten ügyvédi irodát nyitott, a szegényeknek mindig ingyen képviselte az érdekeiket. Különösen azoknak, akiknek a zsidókkal volt peres ügye. Azoktól még bélyegköltséget sem fogadott el soha. Ráfizetett az ügyvédi irodára, úgyhogy később fel is oszlatta.
Egy kopott kísértet utazgat — saját könyveit árusítja
— S azután mivel foglalkozott?
— Nagyon szűkös viszonyok között volt aztán. Csak tanulmányainak élt. De élete utolsó napjaiig tanult. Tanult, szüntelenül. Különösen a nyelveket szerette, öreg korában már tíz európai nyelvet beszélt. Utoljára, amikor mi, ketten nővéremmel Erdélybe kerültünk, belefogott a román nyelv tanulásába is. Azt mondta, azért, hogyha minket meglátogat, tudjon beszélni a román nyelvű falusiakkal. Szépirodalommal is foglalkozott, elbeszéléseket, tárcákat írt különböző napilapokba. Még utolsó éveiben is többször próbálkozott új párt alakításával, de már teljesen süket fülekre talált. Mindenki magára hagyta, legjobb barátai is elpártoltak tőle. Könyveit bojkottálták. Végül maga volt kénytelen egy-egy munkájára előfizetőket gyűjteni. Az utolsó tizenöt esztendőben úgyszólván szünet nélkül vonaton ült, járta az országot, Pozsonytól Brassóig, Árvától Orsováig utazgatott, és árulta, terjesztette kiadványait. Ekkor már úgyszólván csak ebből élt, de így teljesen elszegényedve is mindig hitt abban, hogy gondolatai egyszer mégis megvalósulnak.
Egy nagy emberi tragédia árnyéka ül ezeken az egyszerű mondatokon. Szinte magunk előtt látjuk a büszke öreg magyar urat mint könyvügynököt.
A haláláról beszélünk ezután
— Nem volt sokáig beteg, állítólag rákban halt meg 1915-ben, legalábbis az orvos azt mondta. A Kerepesi-úti temetőben, a családi sírboltban nyugszik. A temetési szertartást Hock János plébános végezte. A családon kívül más alig volt ott. Talán jobb is volt apának, hogy nem élt tovább, a Károlyi-forradalom alatt felzendült ghettó őt sem hagyta volna életben.
Meghatottan veszek búcsút az Istóczy-nővérektől. Azóta is szüntelen kísért a nagy úttörő markáns, apostoli alakja, fülembe csengenek Bosnyák Zoltán szavai: ,,Övé volt a magvetők minden küzdelme és megpróbáltatása, övé a magvetők minden dicsősége is."
(Egyedül Vagyunk, 1943. évf., antidogma.hu)
http://harcunk.info/index.php/archiv/438-a-magyar-fajvedelem-es-antiszemitizmus |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 20:29:23, szombat
|
| |
| |
80 éve jelentette a Magyar Távirati Iroda: Az új Németországot a Hitler-mozgalom testesíti meg
Megosztom
A választási eredményekkel kapcsolatban a Deutsche Allgemeine Zeitung az alábbiakat írja...
A német nemzet szavazatával megerősítette a január 30-án kötött szövetséget. A nemzetiszocialisták rendkívüli győzelmet arattak. A nemzetiszocialisták 45 százalékos arányszámukkal és 17 millió választójukkal ma már nemcsak legerősebb, de döntő pártját jelentik Németországnak. A harci szövetség szintén nyereséghez jutott. A harci szövetség, éppen úgy, mint a nemzetiszocialista párt, az eddig nem választók táborából nyert megerősítést.
A lap így folytatja: A kormány a választási hadjárat céljául a mögötte álló pártok 51 százalékos többségének elérését tűzte ki. Ezt a célt sikerült elérnie. Ha a porosz országgyűlési választások eredményeit is tekintetbe vesszük, akkor kétségbevonhatatlan ténykent kitűnik, hogy Németország teljes csendben és rendben forradalmat élt át.
Az Angriff hétfő reggeli kiadása így ír: A német nép ismét megtalálta önmagát. Ez a mostani választás legjelentősebb eredménye. A német nép megadta ezzel Hitler birodalmi kancellárnak a teljes felhatalmazást céltudatos újjáépítő munkájához, és jóváhagyását a marxizmus ellen megindított irtó hadjáratához.
A nemzetiszocialista győzelem meghaladja a legvérmesebb reményeket, különösen annak figyelembevétele mellett, hogy most először kellett mint kormánypártnak a választási harcban részt vennie. Ha ennek ellenére ily óriási sikert tudott elérni, olyan időben, amikor a kormány a nemzeti újjáépítés érdekében egyelőre népszerűtlen intézkedésekre kényszerült, ez azt bizonyítja, hogy a német nép semmi esetre sem fut elvből és tervszerűtlenül az ellenzéki pártok után, hanem finom érzéke van aziránt, hogy jól, vagy rosszul kormányozzák-e.
Róma, 1933. március 6., 19:35 (Stefani)
Az új fasiszta Németország győzelmét az olasz sajtó a legélénkebb elégtétellel és megelégedéssel fogadta. Valamennyi napilap egész oldalas címekben ünnepli Hitler döntő győzelmét. Külön kiemelik, hogy ez a győzelem új korszakot jelent Európa és a világ fasiszta szellemű átalakulásában, amelyet Mussolini jelentett be. A német barnaingesek sikerüket simán és határozottan érték el. A számítások és számadatok nem elegendők arra, hogy igazi alakjában kifejezésre juttassanak egy új hatalmas szellemet. A tegnapi választási győzelem jelentősége teljes mértékben megerősíti azt a feltevést, hogy az új nemzeti Németországot a Hitler-mozgalom testesíti meg.
Németország jövőjét - írja a Giornale d'Italia - a hatalmas nemzetiszocialista áramlat hozza magával, amely az osztálykülönbségeken és pártkülönbségeken túlmenő nemzeti egyesülést valósította meg, és most új szellemben teljesen fasiszta irányban halad előre.
http://harcunk.info/index.php/archiv/479-80-eve-jelentette-a-magyar-tavirati-irod a-az-uj-nemetorszagot-a-hitlermozgalom-testesiti-meg
"Csak a munka teremt újabb munkát!A pénz nem teremt munkát!A munka értéket teremt, ami azokat az embereket jutalmazza, akik dolgoznak!" Ez is egy Hitleri ideológia. Van benne valami morális kivetnivaló?? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 18:08:06, szombat
|
| |
| |
A számok (reméljük) most sem hazudnak
2013. 03. 9. szombat. - 07:42
A hivatásos rettegők megint összeültek, hogy közös erővel rettegjenek. Ismét érdekes közvélemény-kutatási adatokat mutattak, melyek, ha igazak (mert miért riasztgatnák magukat hazugságokkal), akkor ismét elkönyvelhetjük, hogy jófelé haladunk.
Az eseményt a dilettáns TTE, vagy a direkt röhögve hazudozó történelemtanárok gyűjtőcsoportja rendezte, melyen részt vett a honlapunkon által már említett Lőrinc László.
http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/a-szamok-remeljuk-most-sem-hazudnak |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-09 17:59:23, szombat
|
| |
| |
Izraelben lehet szegregálni...
2013. 03. 8. péntek. - 09:14
Hétfőn két olyan buszjáratot indított útjára Izrael, amelyet kizárólag palesztinok használhatnak. A lépés mozgatórugója azonban nem az volt, hogy jobb utazási körülményeket biztosítsanak a Ciszjordániából Izraelbe járó munkásoknak, hanem hogy eleget tegyenek a zsidó telepesek kéréseinek, akik arról panaszkodtak, hogy a ,,vegyes buszokon" utazó palesztinok biztonsági kockázatot jelentenek - írja a Haaretz izraeli napilap.
Az intézkedés életbe lépésének napján Kufr Qaszem faluban már felgyújtottak két buszt azok közül, amelyek a palesztinokat hivatottak munkába szállítani. Az akcióval a buszjáratok rasszista és kirekesztő voltára szerették volna felhívni a figyelmet.
Izraeli jogi csoportok rasszistának minősítették a lépést, a Közlekedési Minisztérium azonban azzal védekezik, hogy ezzel tulajdonképpen javították a palesztinoknak nyújtott szolgáltatást.
A Közlekedési Minisztérium szerint a két új buszjárat jobb utazási körülményeket biztosít az Izraelben dolgozó palesztin munkásoknak, és azon ,,kalóz-buszjáratok" helyébe tud lépni, amelyek kirívóan magas díjakért szállították utasaikat. Hozzátették, hogy semmiféle olyan utasítást nem adtak ki, amely szerint palesztin munkások ne használhatnák az izraeli tömegközlekedést.
A jog szerint azoktól a palesztinoktól, akik belépési engedéllyel rendelkeznek izraeli területekre, nem vonható meg a lehetőség, hogy használják az ottani tömegközlekedést. A Haaretz szerint azonban a rendőrség már most készül arra, hogy szigorúan betartassa az új intézkedést, vagyis minden palesztint, aki izraeli buszon ér el egy ellenőrzőpontot, le fognak szállítani és arra fogják kötelezni, hogy ott várja meg a következő ,,speciális buszt."
A Haaretz - szemtanúkra hivatkozva - azt írta, hogy az intézkedést már múlt csütörtökön alkalmazták, amikor is egy Tel Avivból Szamária felé tartó busz összes utasát leszállították a Saar Somron közlekedési csomópontnál, megvizsgálták igazolványaikat, majd megkérték a palesztin utasokat, hogy hagyják el a terminált, és sétáljanak el a következő, két és fél kilométerre fekvő ellenőrzőpontig. A rendőrség a kérdésre, hogy miért így intézkedtek, azt a választ adta, hogy a Közlekedési Minisztérium instrukciói szerint jártak el.
A Jazeera szerint Micky Rosenfeld, a rendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, hogy minden Ciszjordánia felé tartó palesztin utast, aki külön buszon utazik, át fognak vizsgálni, hogy nincs-e nála lopott holmi. A szóvivő szerint ez egy rutin izraeli elővigyázatosság. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy azokat is hasonlóan kezelik-e, akik a rendes buszjáratokon utaznak.
(kitekinto.hu nyomán)
Kitartás.hu kommentár: Mekkora ajvékolás lenne, ha ugyanezen intézkedést a világon bárhol cigányok, niggerek, netán zsidók ellen vezetnék be... Méghogy nincs kettős mérce...
http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/izraelben-lehet-szegregalni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
2013. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
525 db bejegyzés |
| e év: |
7437 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3999
- e Hét: 9731
- e Hónap: 20842
- e Év: 174338
|
|
|
Offline
