|
2013-04-19 16:35:28, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Földanyának
Szeretem az anyaföldet,
ámbár be nem járhattam,
nem láttam vízeséseket,
népeit nem csodáltam,
esőerdőbe vágyakoztam,
lakatlan szigetekre.
Fenyvesében túrázhattam,
balatoni vidékre,
pár országba elmehettem,
a Hegyközt felfedeztem,
a folyókban fürödhettem,
ennyi maradt énnekem.
Csodálatos a Földanya,
táplálja kicsinyeit,
minden földrésze otthona
őshonos állatait.
Óvni tűztől, minden bajtól
itt nekünk kötelesség,
szerelem tüze ég, lángol
miatta az emberség.
Ha megsérül, szívünk zokog,
beérik a türelem,
elinal a füst és a szmog,
közös lesz a győzelem.
Senki sem árt majd egy napon,
Földünkön lesz békesség,
ragyog majd a csillagokon
örökösen fényesség.
Ózonréteg pajzsként véd meg,
nincs szennyezés már soha,
arcunk derül, a nagy tömeg
szeretetbe omolna.
Földanya, én úgy szeretlek,
lányod hozzád esedez,
hagyj élni a természetnek,
a szív-erőm csörgedez,
éltetőként ragyogsz reám,
átölel a két kezem,
vigyázd éltem, hallgasd imám,
lehunyom a két szemem,
elképzellek, tökéletes
pompában a mindenség,
hatalmas vagy és szemérmes,
Benned bízik reménység!
2013. április 19.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
