Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
A feltépett sebek
  2013-04-20 21:40:02, szombat
 
  -15. rész

- Hány boldog évet, évtizedet vettek el az áldozatok életéből, hányszor hevert romokban a lélek, a történelem során. Gondoljunk a forradalom,- és szabadságharcra. Néhány haszonélvezője budai palotájában pöffeszkedik, vaskos havi nyugdíjjal. Nem emlékszik semmire, az előrehaladott korára hivatkozva. Az emlékezetkihagyás valódi oka, hogy a fogvatartottak ártatlan kiáltása elveszett a pincesorban. Aki nem a bitófán végezte, zsenge ifjúságát megtaposva, kínkeservek között vegetálta végig a megszálló hatalom ellenségének kikiáltva... Mihelyt felnőttkorba léptek, megbélyegezték őket örökre. A papból csináltak segédmunkást, a mérnökből csatornatisztítót, és a suszterből minisztert. Így ment ez akkortájt. A vakmerőségért, szókimondásért nagyon drágán megfizettek. Dőzsölt a besúgó, ígéretes jövőt remélve. - folytatta István a néma csendben mondandóját.

Soha nem hallották ennyit beszélni, világfájdalmat élhetett át, ami elindította benne a lavinát. Feltörtek az emlékek, tépték, szaggatták a sebeket. Mélabús szemekben könnyek csillantak meg az emlékek képkockáin, kinagyítva. A megnyomorítottaktól bocsánatkérésért senki nem esedezett, a hatalom hihetetlennek, hiteltelennek állította be a történeteket.

Malvinka a kislány volt még, permetező csúf ködben kullogott a felnőttek mellett, az apja temetésén. Hátul a sorban egy mogorva bőrkabátos figyelte a gyászolókat. Csak a rokonoknak volt bátorsága elkísérni végső útjára az elhunytat. Cudar világ járta, senki nem beszélhetett a halál okáról.


Hédiben is irtózatos indulat lobbant lángra az emlékezés szikrájától. Csípőficammal született, nehézkesen mozgó, alig páréves kislányként élte meg a kitelepítéseket. Anyja magán kívül volt, haját tépve sikoltozott, amikor elindult velük a szekér, akkor még nem tudták hol lesz a végállomás. Apjának viaszsárga arca villan fel előtte egy pillanatra, amint roskadtan ült vele szemben. Sokáig nem emlékezett azokra az hónapokra. Gyermeki énje, megtagadta, kitörölte a borzalmakat... Felnőtt fejjel egyre gyakrabban jelent meg álmában a juhakol barak. Az emberek homályba száműzött vonásai is lassan feltisztultak, és fel tőrt belőle a fájdalom.


Iluska széthullott családját siratta némán. Családja is megszenvedte jócskán. Fogai vacogni kezdtek az újra átélt emlékektől. Lányának, unokáinak igaz történelemről mesélt, de másról nem beszélt. Úgy gondolta, a gyerek úgy sem érti, ha felnőtt fejjel ismerkedik meg a családi életképpel, megtudja, keresni a módját, hogy hitelesítse, és értékelje. Lehajtotta a fejét, lassan itt az idő, hogy mindent elmondjon nekik, ha nem akarja magával vinni. A felbolydult emlékektől segedelmet nem remélt, a keserű révület a szeme alá árkot búsult.


Szedelőzködni kezdtek, sok volt ez hirtelen. Mindannyian sokkot kaptak, jó lenne egyszer mindent kibeszélni és a fájdalom gyökerét végképp kitépni, da ahhoz békés, nyugalmas jövőképre lenne szükség...
Nem volt kedve a futópadhoz. Felment a lakosztályába, belesüppedt a fotelba, nagyon kicsinek és gyengének érezte magát. Tervezett egy nagy beszélgetést a családdal, semmit nem szeretne magával vinni. Eszébe jutott a zsidó rabbi tanítása: mondd el fiaidnak... Neki is van mit elmondani, és meg is teszi! Megborzongott, a takarót magára húzta, nem vette észre mikor bóbiskolt el.

folyt. köv.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kegyelem
  2013-04-20 21:12:09, szombat
 
 
Szomorú volt szívem, minden gyötrelem,
Teherként zúdult rám, a földi életem.
Szeretetre vágytam, hogy valaki megértsen,
Terheim cipelni naponta segítsen.

Reményem szétfoszlott s minden hiába,
Örömöt nem leltem sehol a világba.
Teltek a napjaim a súlyos terhek alatt,
S egyszer a ,,SZERETET" önmaga megragadt.

Terhedet cipelni segítek ,,ÉN" neked,
Betöltöm szívedet, örömöd lehet.
E földi életben erőt adok neked,
Életed alkonyán ott leszek melletted.

Ha szíved majd egykor egy végsőt dobban,
Tört szemedben egy fény fellobban.
Ott is ,,ÉN" leszek majd, tereád várva,
Bevezetlek az örök menny honába.

Azóta életem más lett e világban,
Nem vagyok egyedül, s nem élek hiába.
Szolgálat életem, másoknak javára,
Terheim levette ,,Ő" vette vállára.

Betelt az életem, szívemből zeng hála,
Dicsőség Istennek, dicsőség és hála!!!

Ismeretlen szerző		  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2013.03 2013. április 2013.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 93
  • e Hét: 2309
  • e Hónap: 4204
  • e Év: 54995
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.