|
2013-05-28 06:26:23, kedd
|
| |
| |
Boldogító suttogások . . .
Az életemnek te voltál az egyetlen reménye
olthatatlan maradt vágyam , örökké csak te
jársz az eszemben : bús szívemnek fájdalmai
amíg élek soha meg nem szűnnek , az édes
boldog suttogások a fülemben csengnek .
Hófehérré vált az arcom , amióta elmúlt a
szerelmed , minden egyes éjszakába vissza -
várlak téged : ó , mily keserves is így az élet ,
hogy tőlem messze mentél , de én soha nem
vádollak - e sok fájó tettért . Fáradttá vált
már a lelkem , mint ősszel a virág szirma
lehullik a porba , szívégető szerelmedet ,
mint emléket őrizem titokban . Isten hozzád
hűtlen kedves légy te nagyon boldog , ne
érezzed soha azt , hogy megcsaltak az álmok .
**********
********** Bédné Marika : 2011 . 08 . 01 . 21 : 22 - / saját versem / **********
**********  **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
