|
2013-05-05 12:55:50, vasárnap
|
| |
| |
/Juhászné Szunyogh Máriától kaptam /
Én mindig először megszagolom
a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese
és a könyv az olvasó.
Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.
Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.
A tóban egy kiskacsa
elveszítette az anyukáját.
Hiába hápogott, nem hallották meg.
Fel akart repülni, visszapottyant.
Végre meglátta a mamáját,
de a hullámok elsodorták.
azt álmodta, hogy felébredek,
és nézem: hátha ott úszol
a paplanomon.
Tegnap egy gépgyerekkel játszottam,
a keze helyén drótok lógtak,
a szemében villanykörték égetek,
és amikor haza akarták vinni,
berregett, mint a Papa borotvája.
Mi van a világ után?
- kérdeztem.
Butaság - mondták-,
a világ után nincs semmi,
a világ után is világ van.
akkor ez csak olyan, mint a
ma, tegnap, holnap.
Amikor megpofozott, fájt,
az orromban furcsa ízt éreztem,
és a fülem kattogott, mint a repülőn.
De a legszörnyűbb az volt,
ahogy rám nézett.
A szeme vad volt és szégyenkező.
Már majdnem megsajnáltam,
amikor rájöttem, hogy nem lehet:
hiszen gyűlölöm.
Ha esik az eső,
minden bevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,
az ablak, a háztető, a fák.
Ha esik az eső,
lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.
Láttam egy óriást,
nagyobb volt, mint a törpe,
innen tudtam, hogy óriás.
Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéig sem ért.
Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.
Szereted nézni, ha villámlik?
Ne mondd, hogy menjek el az ablaktól!
Ilyenkor tüzes késsel
szétnyiszabolják az eget.
Ha villámlik,
éppúgy dobog a szívem,
mint amikor meglékelik a görögdinnyét.
Tudom, hogy nem fáj neki,
de mégis recseg és piros.
Sose veszekedjetek előttem,
az rosszabb, mintha megvernétek.
Akkor már jobb,
ha rám haragusztok együtt,
mert megjavulok és kibékülünk,
de ha ti veszekedte,
sose tudom, melyikőtök a rossz.
Azt mondják, árulkodni csúnya ,
meg azt, hogy legyünk őszinték.
Ha kérdezik, hogy ki rosszalkodott,
akkor csak magamra árulkodhatok?
A kórházban azzal ijesztgettek,
hogy egy nagy tűvel beoltanak,
és nem jön hozzám látogató.
Gyorsan a paplan alá bújtam,
hogy ne találjanak meg a nagy tűvel,
aztán kiszöktem a folyosóra,
hogy megtaláljon a látogató.
Amikor kivették a mandulámat,
azt álmodta, hogy
pizsamában járkálnak a doktorok
nagyra tátott szájjal,
és fehér köpenyben fekszenek
a gyerekek.
Csak te voltál utcai ruhában,
néztél be az ablakon,
és nem tudtad, melyik vagyok én.
Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.
Miért nem hiszik el a madarak,
hogy csak etetni akarom őket?
Még meg se simogatnám,
ha nem akarják.
Csak a morzsákat szórom
a párkányra, de elrepülnek.
Lehet, hogy egyszer
már lelőtték őket?
Ha nagy leszek, állatiskolát nyitok.
Megtanítom őket mindenre:
írni, olvasni, számolni.
És arra, hogy ne egyék meg egymást.
Még ha megnőnek, akkor se.
*
Meddig felnőtt az ember?
*
A tévében láttam a háborút.
Kiabálás volt, lövés és lökdösődés.
Nagykoromban én is elmegyek
a háborúba,
de lehet, hogy zárva lesz.
Ugye a nagy titkokat nem kell
elmondani?
Még neked se.
És nem fogsz sírni miatta?
A titkokat csak az ujjaimnak
mondom el
este, amikor elém jönnek.
Múltkor ezért dugtam a kezem
a takaróm alá.
Van aki fél a sötéttől.
Én nem.
Odateszem az ágy mellé
az ecsetet és a festékdobozt.
Hajnalig kifestem vele
az egész éjszakát.
Ha öreg leszel, te is meghalsz
- mondtad.
Később meg azt:
szeressem az öregeket.
De én nem szeretem,
ha valaki meghal.
Miért kell meghalni az öregeknek?
Miért gondolod azt,
hogy én nem voltam,
mielőtt megszülettem?
Én mindig voltam,
csak akkor még
nem akartam róla
szólni neked,
mert még kislány voltál.
Legjobb barátom a Hold,
akármerre megyek, mindig jön velem,
pedig olyan messze van.
Másik legjobb barátom a Gabi,
de ő mindig másfele megy,
pedig olyan közel van.
Ha állat lennék,
soha nem tartanék embert a lakásban,
mert lármázik,
piszkot csinál és egészségtelen.
Olyan sárkányrepülővel
szeretnék repülni,
amely a Napba száll,
és mégsem olvad el.
Ha a Nap a Földdel helyet cserélne,
melyik sütne,
a Nap vagy a Föld?
A legokosabb ember
feltalálja azt a gépet,
amelyik megmondja neki,
mit kell csinálnia ahhoz,
hogy ő legyen a legokosabb.
Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap
én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?
Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
