|
2013-06-30 13:38:15, vasárnap
|
| |
| |
Kínok kínja
Horror, perverz álmok között
napjaim vergődve élem,
nincs éjjelem, se nappalom,
időm összefolyt régen.
Egő tűzben a veríték
borítja rég el testem,
sötét kígyó mellem alatt
szorítja tüdőm, szívem.
Nincs segítség, végítélet,
tehetetlenül tűrök,
nincs szánalom és menedék,
hiába is menekülök.
Frigyem nem volt a halállal,
pokol népéről sem tudtam,
mégis szörnyű kelés, fekvés,
kínzásom már meguntam.
Egyetlen utam maradt t'án,
de szívem is fogoly rég,
nem engedik meg a halált,
a szót, hogy az élet szép.
Fertelmesek csapdájában
vergődöm, mióta élhettem,
média és a bűnözők
keresztjét én cipelem.
Sok kis kereszt után egy nagy
jelenti majd halálom,
rémségesként, kitaszítva
élem lassan világom.
Fogságban elpusztul a szív,
nemcsak a külső szépség,
segítőim nem beszélnek:
embert áldoz árnyék-nép.
2013. június 30.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
