|
2013-07-11 21:40:31, csütörtök
|
| |
| |
Csodálatos növény, amely hajlamos velünk elfeledtetni, hogy nem másról van szó, mint egy gyomnövényről, melyet a gabonatermesztők cseppet sem kedvelnek. De milyen hasznos tulajdonságával győz meg bennünket, hogy dísznövényként is hajlandóak vagyunk tartani?
Egyéves, de ősszel csírázva áttelelő, karógyökerű, egyszerű, de inkább ágas szárú, sokszor bokros, merev szőröktől borzas növény. Levelei egyszer, ritkábban kétszer szárnyasan hasogatottak, hosszúkás-lándzsás kerületűek. Virágai nagyok, magánosan állnak a hosszú kocsányon, néha 9-10 cm átmérőjűek is lehetnek, többnyire bókolók.
A virágkocsányok a levelek hónaljából erednek, elálló serteszőrösek és különböző hosszúságúak. A két zöld, serteszőrtől borzas csészelevél virágnyíláskor lehullik. A négy nagy lángvörös sziromlevél 2-5 cm átmérőjű, tövén fekete foltokkal. Porzó igen sok, vékony, sötétszínű porzószállal és szürkészöld portokkal. Toktermése visszás-tojásdad. Éréskor a bibekorona alatt körben elhelyezkedő lyukakkal nyílik. Szabálytalan vese alakú magva szürkés-sárga vagy piros-barna. Egy növény kb. 20.000 magot terem. Május közepétől október végéig virágzik.
lterjedt Ázsia mérsékelt égövi részein, Európában, a Kanári-szigeteken, Észak-Afrikában és mára már behurcolták Észak-Amerikába, Új-Zélandra és Ausztráliába is.
Nálunk mindenütt gyakori az egész országban szántókon, utakon, töltéseken, parlagos helyeken, stb. Talajban nem válogatós, kötött és laza, savanyú és meszes talajon egyaránt terem. Magvai csírázóképességüket hosszú évekig megtartják, és kedvező körülmények közé kerülve könnyen és jól csíráznak.
Szereti a kellően nedves talajt. Legnagyobb része kora ősszel csírázik, és apró csíranövényei áttelelve együtt nőnek a gabonákkal, de a sűrű rozs elnyomja. A búzával együtt nő, sőt a ritka vetésben erősen elbokrosodva elnyomja azt. A tavasziakban mindig kevesebb van, mert ilyenkor mindig gyengébben csírázik. Magvai kelésükhöz állandó, hosszabb ideig tartó nedvességet kívánnak. Csak a talaj legfelső rétegében képes csírázni, éppen ezért száraz őszön és tavasszal, sokkal kevesebb van belőlük. Egy-egy esős augusztusban pedig igen nagy mennyiségben kel ki, és őszre a kapásokat, tarlóhántásokat is piros szőnyeggel vonja be, különösen nyugaton.
Magvainak tisztítása a talajból sokszor hosszú évekig tartó, igen gondos munkát igényel. A talajt ugyanis fokozatosan lefelé haladva kell művelni. A mélyre került magvak évekig elfekhetnek. Megfelelően csapadékos nyár után a tarlóhántással sokat irthatunk ki belőle. Az őszi szántásokon rendszerint nagy tömegben kell. Ott a borona sokat kipusztíthat. A kaszások tavaszi boronálása alkalmával ugyancsak sok pusztul el. A kapások közül is feltétlenül kapáljuk ki. Ahol sok magva elhullott, lehetőleg mélyszántást ne végezzünk, mert lekerült magvai hosszú évekig elraktározódnak a talajban.
Ha a szokásosnál mélyebbre szántunk, bármikor el lehetünk rá készülve, hogy egy, esetleg tíz évnél is régebbi mélyszántás eredményeként pipacs-magvas talajt hozunk a felszínre, amely addig tisztának hitt földjeinken pipacstengert eredményezhet. Irtásának általában az időjáráshoz és az adottságokhoz kell igazodnia.
A növény minden részében mérgező nedvet tartalmaz. Viszont virágát köhögéscsillapítóként, a pipacs magját pedig süteményekbe és salátákba használták. Nem volt ritka eljárás, hogy a bor színezésére is alkalmazták és ennek egyenes következménye, hogy ételfestékek alapanyagaként is szolgált. Egyes változatai pedig kiskertek virágágyásait díszítik, de ne feledkezzünk el arról, hogy nedvei mérgezőek.
Forrás szépzöld |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fűben fában.... |
|
|
|
|
|
Offline
