Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kohut Katalin: Idegen a házamban
  2013-07-13 18:54:29, szombat
 
  Kohut Katalin: Idegen a házamban
,,Ott az otthon, ahol a szív. De hova megy, akinek nincs szíve?"
Dexter c. film

Otthonom tükrözte belső harmóniámat, teljes egészében én voltam. Ha valaki nem ismerve engem kívülállóként jött volna megtekinteni, láthatta volna személyiségemet bútoraimon, tárgyaimon. Amúgy is a tárgyaknak kisugárzásuk van, mélyen beleívódik használója aurája, vagyis van színük, melyet csak az aura érzékelők láthatnak.
Csak a két szobát tudtam felújítani a lelakott MIK-től vásárolt régi gázos lakásban. Mindkét szobában a domináns szín drapp-barna volt. Faragott ülőgarnitúrám, a barna sötétítő, drapp szőnyeg mind kiegészítették egymást, s az otthonosság kedélyét fokozták a könyvek írók szerint elrendezve, s a csodálatos virágok. Gyermekkori ereklyém, a gitárom külön sarkot kapott, mellette helyezkedtek el a kottáim.
Az otthon a szív tükörképe. Nem így volt a fürdőszoba, melyet nem tudtam felújítani, sem a hosszú konyhát, előszobát, melyet nagyon sötét tapétával vont be az előző lakó. Taszított mindenféle csúfság, lehangolt, ha ezekben a helyiségekben tartózkodtam.
Már ez a sokadik otthonom volt, az elsőből idejöttem albérletbe, mert úgy éreztem megszentségtelenítették. Két heti sírás után döntöttem el, hogy felszámolom a múltamat, a szégyennel nem bírok megbirkózni, melyben az ott élők közül páran részesítettek.

Egyik nap diplomatáskás, öltönyös, badys külsejű, csodálatos arcú és fogsorú fiatalember csöngetett az ajtón. Úgy nézett ki, mint a Megveszem ezt a nőt férfi főszereplője. Elmondta, hogy ideküldték, hogy megismerjen engem. Nem gondoltam rosszra, beengedtem a bizalomgerjesztő nálam tíz-tizenöt évvel fiatalabb fiút és beszélgetni kezdtünk, majd szépen elbúcsúztunk.
Legközelebb már melegítőben jött, hosszú hajában indiánpánttal. Hozta magával a rajzait. Megígértem neki, hogy elviszem az irodalmi egyesületbe, melynek akkor tagja voltam, beajánlom tagnak. Már ekkor megtudtam, hogy nem dolgozik sehol, de arra még álmomban sem gondoltam, hogy abból él, hogy élettársát pénzért árulja, bár volt egy közös gyerekük is. Azt is elárulta, hogy volt börtönben, de elmondása szerint mások vitték bele, ő csak a helyszínen volt, úgy fülelték le, mert neki nem szabad soha innia alkoholt, akkor befolyásolhatóvá válik.
Én naiv vittem a rajzait az irodalmároknak megmutatni azzal, hogy ez itt nem a szeplőtelenek gyülekezete, felvehetnék tagnak.

Legközelebb már azzal jött, hogy őt a rendőrség keresi, hadd húzódjon meg nálam. Megijedtem, mint minden törvénytisztelő állampolgár, de megengedtem neki, hogy a földön aludjék. Enni nem volt mit, éppen elbocsátottak a munkahelyemről, bár még a prémiumos munkákat is én végeztem, hétvégén is bejártam dolgozni.
Ilyenkor lopni ment a telkekre zöldséget és gyümölcsöt. Bennem egyre jobban gyűlt a feszültség, nemcsak az éhezés miatt, hanem azért, hogy bűncselekménybe keveredtem. Volt, amikor Mariannal, az élettársával aludtak ketten a földön, együtt jártunk kirándulni is a gyerekekkel, akikkel egészen jól elvolt, rajzolt nekik, tanította őket.
Mariann később nagyon csúnyán bosszút állt a nagyobbik gyerekemen, de ez egy másik történet. Megkaptam a munkanélkülit, etettem őket, főztem rájuk.
Egyik alkalommal úgy jött Pierre, hogy véres volt a ruhája és a keze.
Én irtóztam a vértől, egyszer láttam Erdős Bandit kiskoromban, aki kérte a hecskei szomszédtól, Ervintől a beesett labdát, s ezért baltával fejbe vágta. A vér szaga akkor hányingerrel töltött el, megütötte az orromat, úgy éreztem, az ilyen esetek méltatlanok az emberekhez, nem szabad, hogy ilyenek megtörténjenek. Pierre megverte élettársa anyját, az ő vérét mosta le a fürdőkádamban. Kiontott vér a kádban, szörnyűséggel töltött el a gondolat, ezen még a fertőtlenítő sem segít. Mibe keveredtem?
Barátja zaklatott levélben, rendőrnek adva ki magát. A levéllel elmentem a rendőrségre feljelentést tenni, már nem bírtam a feszültséget, nem tudtam, hogy Pierrenek csak hely kell, ahol rejtőzködhet. A nyomozó azt mondta, hogy ne engedjem be egyiket sem a lakásba, ezek veszélyes bűnözők.
Ennek ellenére egyszer rendőr autóval szállták meg a lakásomat, nem tudom, honnan szereztek rendőrségi furgont. Pierre csak visszajött, s már akkor féltem tőle, mert bárkit leütött, karate rúgásokkal összerugdalt az utcán, mint az őt letartóztató nyomozót is.
Ekkor felhívott régi ismerősöm telefonon, aki el akart venni feleségül, de csöves múltján nem tudtam magam túltenni, sem azon, hogy nem tudott rendesen beszélni és írni, ez választott el minket, lezárta a hirtelen fellángoló szerelmünket. Évekig mindent megtett értem elválásunk után is, még külföldre is elvitt körútra barátságból. Elmondtam neki szorult helyzetemet, hogy itt van Pierre és külföldre akar szökni, el kellene vinni a lakásomból. Felajánlotta, hogy elviszi Pestre a buszpályaudvarra, onnan átmehet Ausztriába. Így is történt.

Pierre a maga szív nélküli lelkivilágával őszintén ragaszkodott hozzánk, valahol szeretett is, nehezen búcsúzott tőlünk. Engem rázott a zokogás, napokig nem bírtam abba hagyni, csak sírtam egyre megállás nélkül.
- De nagy lelked van! - szólt Feri.
Nem értettem, a megkönnyebbülés is kevés volt, egyre csak a hatalmas félelmet éreztem Pierre miatt, s ez rázott belülről. Bántott a tehetetlenségem, a gyengeségem is, meg minden feltört, egyszerre szerettem volna megtisztulni mindattól, amit a karmikus világgal való érintkezés jelentett, mint a vérontás. Otthonom nem menedékhely volt, míg odajárt, nem a biztonság, hanem a bizonytalanság, a félelem, legszívesebben elmenekültem volna, csak nem volt hová. Én lettem benne a kiszolgáltatott. Gyerekeim miatt lépnem kellett, miattuk mentem a rendőrségre is.

Soha többé nem éreztem már úgy, hogy az otthonom engem jelent, engem tükröz, minden tárgyával és bútorával. Valami megszakadt.

2013. július 13.


  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget 1990.
  2013-07-13 08:30:41, szombat
 
  1990-ben a börtön helyett kerültem a II-es idegosztály karmaiba, ahol a cigányok, haldoklók közé fektettek minden éjszakára, csokit kerestek a zsebemben, holott én soha nem eszem cukrot, csokoládét, insulin kómát hajtottak végre rajtam Isakutz módszertani kézikönyve szerint. Ott is a hangommal és a külsőmmel volt a legnagyobb gondjuk az irigyeimnek, de mentek végig a Mákostészta óta az Időjelek testenyészeteinek megváltásán a börtön, média elmeosztályainak sorsának ismétlésével.

Balogh Gizella ráírta a zárójelentésemre, hogy nem lesz munkahelyem, durván mondta nekem, hogy keressek. Ekkor értek az István a királyból a "valakinek meg kell vánia hivatalától" részhez, majd ezt követően a következő évben a Zoltán Erika és Szandi földönkívüliekkel való találkozásának sorsa után, miután már a gyerekeim sem néznek semmibe a "valakinek át kell írni a régi meséket" részhez. Ekkor dr. Sági Ilona az idegen közölte, hogy kezdjek el írni, vezetni az álmoskönyveimet, melyet a fertelmesek a menhellyel 1995. óta ismételnek átírva azokat.

A meséimet a menhely bezúzta, ők jelentik a jövő népeit a nyomorult emelkedőkkel, az emberhez méltó életet élő árnyékvilágokkal, akik saját sorsukat, könyveiket is rajtam hajtották végre.

1991-ben Miskolc városa ember kereskedelmet hajtott végre a karmikus kurvák orvossá, tisztes életre való emelése közben. K. Ildikó is így lett pszichiáter igazságügyi szakértő. A Hermann Ottó Múzeum H. Éva dolgozója Lajos Németország által eltartott élettársával az Avasalján ugyanúgy részt vett benne, mint K. Lajos vállalkozási osztály ügyintézője, dr. Balogh Gizella az egészségügyet képviselve. Már ekkor 1986. óta a szőke teremtett nők miatt tönkretett fejemmel dobáltak össze-vissza azzal, hogy addig nézek ki valahogy, míg meg nem mukkanok. Az Üllő utcai szőke jehova tanúja helyett - mely a Johannás történetet jelentette mesében - a Mária utcában aláztak meg, de a börtön bűnözőket emelték már ekkor a pszichopaták után követlenül emberek áldozásával. A régen emelt Tóthok társaikkal együtt mára már nyugdíjas értelmiségiek lettek, de valamennyi borsodi falut ember áldozással vittek a városokba, ezért rendezték a Bertalan utcára a tíz emeletesek névtárát is, amire Kovács Zsuzsa utalt a médiából, hogy bementek a városba vicces műsorban. A három gyerekeseket tovább emelték a két keresztnevűekkel együtt már ekkor régen a nyomorultak, cigányok, bűnözők közül is a városok, helységek nevét felvevőkkel együtt, apa után a Gyulák túlélők lettek, nagynéném Piroska és nagymamám Margit nevét hozták végig, emelve szülöttjeiket, mint ahogyan Katalint is a Zirkuli Péter névmagyarázója szerint régi korok alapján szerte a világon.

Link		  
 
0 komment , kategória:  Munka  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2013.06 2013. Július 2013.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 2932
  • e Hónap: 5291
  • e Év: 57557
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.