Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Kohut Katalin: A tintapaca
  2013-07-16 21:56:15, kedd
 
  Kohut Katalin: A tintapaca

Amikor még elsős voltam,
s írásvetést tanulgattam,
padomra tett kék tintába
mártott tollhegy és az irka
volt a segédeszközöm,
múltam most is visszaköszön.
Egyik nap kis ujjaimmal
formáltam a nagy A betűt,
tintába mártott tollammal
karcoltam, mint rozsda a tűt,
lila tinta nagy pacaként
fedte el a betűimet,
hiába ríttam a sorokért,
eltakarta a művemet.
Néztem egyre tintapacát,
ahogy terjedt, nagyobbodott,
ijedten néztem a tanárt,
szívem hevesen dobogott.
Körbejárt a tanítónő,
osztályozta a jeleket,
szigorú volt és rettentő,
kaptam hatalmas egyest.
Nem olyan, mint ákombákom,
nem sétált le az irkámról,
vörös egyest holtig látom,
örök-emlék sutaságról.
Így történt, hogy első végén
hármas lett az írás nekem,
könnyes szemmel csak néztem én
tintapaca írásjelem.

2013. július 16.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Margit és József
  2013-07-16 16:31:31, kedd
 
  Kohut Katalin: Margit és József





Egy kisvárosban élt egy kedves néni, Margit, s a durva férje, József, aki mulatozni járt hétvégenként. Ilyenkor felvette ünnepi ruháját, nyakába csokornyakkendőt kötött, fogta a sétapálcáját, s elindult a városba a barátaihoz.
Margit néni várt nap-nap után évről-évre, ezzel telt el a fiatalsága, egyre várta a kapunál haza a férjét.
Ismerős történet ez, úgy látszik, ismétlődik a történelem egyes családoknál.
Túl jóságos, túlságosan szép volt ahhoz, hogy ne tegye valaki tönkre. Sugdolóztak a városban:
- Az a szépség a felesége, akit másik országból hozott magának?
Tövisekkel teli szíve mártírként viselte a dorgálást, mikor hazajött a férj mulatozásaiból.
Nem volt munka a városban. Jóval később, mikor a kis unoka
megszületett kérdezte Margit néni lányát, Piroskát:
- Milyen növény ez itt Piri néni?
- Len (vagy kender) - talán ezt felelte, egyik volt a növény neve.
- Nagyapád ebből készített seprűt, amikor nem volt munkája.
József bácsi testvére, István, ott lakott az utcájukban.
Az unoka élénken érdeklődött tőle is:
- Mi történt a lábával, István bácsi, hogy sántít?
A mogorvává vált öregember nem felelt, bár látszott rajta, felvidítja kissé a csöpp kis gyereklány megjelenése, kedvessége.
István bácsi cipőjavításból élt a nyári konyhában, ahová az új rokonsága kirakta őt.
Ez a falanszteri világ valódi volt, az öregeket kitették a nyáriba, hogy ne zavarjanak fűtés, élelem nélkül a falvakban. De városban hogy lehet?
Beteg lett József bácsi, TBC kórja támadta meg tüdejét. Talán az énekléstől lehet? Más magyarázat erre nem lehet.
A kis unoka az ölében ült minden reggel, s együtt ették a reggelit villával, ahogy illik. Mással nem is volt hajlandó enni a csöppség.
Rántotta volt a kedvence.
A kislány énekelte dalait, az operetteket - amiket megtanult hallás után - a nagyapának.

József megváltozott halála előtt, jó ember lett. Az ének és egy kisleány mindenkit megváltoztat, azt mondják.

1961-ben mentő gördült be a ház elé. Még ilyen az utcában soha nem történt, hogy ember kórházba kerüljön, hacsak nem a Ligába, ahogyan a szülészetet nevezték.
Meghalt József bácsi, meghalt a szeretett nagyapa. Hiánya sokáig sajgott a kis unokában.
Sírja messzi domborodik fenn a honvédek alatt, hogy holtában se zavarja Margit nénit majd.
Margit néninek háromszor orrpolipja lett. Nyugdíjba küldték nyugdíj nélkül, ezért élt bezárva, magányosan az idegen városban.
Volt egy öccse, de nem beszéltek, valami történt, amit már senki meg nem fejt.
1971-et írunk, tíz év gyorsan elszaladt, míg Margit néni nyugalma megmaradt, túláradt benne az aggódás, mint betegsége a szívnek gyermeke végett. Jégeső jött, elverte a szőlőt. Miből fizeti ki fia a részletre vett szüretelő eszközöket?
Ágynak esett, nem kapott levegőt. Jött az unokatestvér szólni:
- Menjünk át az orvoshoz, itt lakik szemben az új bérházban!
Az orvos megtagadta az átjövetelt, nem körzeti - volt a felelet.
- Szívinfarktus - mondta a másik doktor.
Előtte kiabálta neki a menye az ablakon át, mert átjárt etetni a
három unokát:
- Dögölj meg, vén boszorkány!
Fia, Gyula a szőlőben volt a jégeső által meghagyott terméssel, a szekér nem ment a mustért.
Éjjel háromszor riadt fel arra, hogy valaki szólongatja:- Öcsi!
Átment a szomszéd borházban részegen fekvő Koscsóhoz, miért hívta, de nem ő volt.

Margit nagymamát háromszorra vitte el az infarktus.
Gyula másnap reggel életében először sírt az orgonasövény alá rejtőzve, hogy senki ne lássa meg.
Testét nem szállította el aznap a temetkezési vállalat. Reggel nem mentem iskolába, átmentem hozzájuk a kiskapun át. Unokanővérem férje, Pisti volt otthon. Szólt, hogy elmegy a boltba, mindjárt jön.

Én ültem a kisszéken, majd hirtelen megvilágosodott: Margit nagymama ott fekszik holtan a másik szobában. Egyre nagyobb félelmet éreztem, szinte megbénultam. Vártam, hogy lenyomódik a kilincs, s kinyílik az ajtó, kilép nagymama és én összeesem. Lehajoltam, guggolva haladtam át a szobaajtó üvege előtt, hogy ne lásson engem és kiszaladtam az udvarra

Margit sírja a gyereksírok közé került a temető alján, jó messze Józsefétől. Az orgona azóta is emberi könnyeket jelenti számomra.




2007. augusztus 15.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Orchidea
  2013-07-16 10:14:41, kedd
 
 
Kohut Katalin: Orchidea

Ha a természet minden titkát megismerhetném, én lennék a legboldogabb ember a világon. Virágárusként rengeteg virágot megismerhettem, s látom, hogy a férfiak szerelmüknek ösztönösen vásárolnak, nem ismerve a virágok üzenetét, mégis úgy gondolom, hogy a virágok titkon beszélnek a címzetteknek.
Amikor egy régebbi udvarlóm megjelent időnként egy szál vörös szegfűvel, tudtam, hogy birtokolni akar, bár jelentése ,,érted fáj a szívem". Magyarul le akart venni a lábamról.
Esküvői csokornak a margarétát képzeltem el, akkor még semmit sem tudva arról, hogy finomságot, tisztaságot, őszinte, hűséges embert jelent, olyat, akire mindig lehet számítani. A margaréta a virághoroszkóp szerint túlérzékeny, az igaza mellett kiálló emberek virága, a változatosság jelképe. Neve a görög margarisz (gyöngy) szóból származik, s a kiontott könnyek szimbólumaként Krisztus és a vértanúk szenvedésének jelképe. Régi magyar neve ,,ökörszem". A hazai néphitben játékos ,,szeret - nem szeret" - ként sorsjelkép is. Az erdélyi napszimbólum egyik visszatérő jelképe a székely-kapukon is megtalálható. Sorsvirág, sorskerék jelentésben nap analógiájú növény. A középkorban kerék alakja miatt Szent Katalin virágának tartották. Érthető már, hogy a nevem jelentésére ráleltem, benne tükröződik lánykori személyiségem.
Mindig vágytam arra, hogy boldogság-rózsát kapjak ajándékba, de még eddig nem leltem rá arra, aki átnyújtaná nekem.
Mostani kedvencem a szerelem, szépség, finomság megtestesítője, az orchidea, mely a rendkívül igényes emberek virága, s annak adjuk ajándékba, akinek finomságát, érzékenységét, tudását nagyra becsüljük. Nagyon örülök annak, hogy gyerekeim mindig ezzel a virággal lepnek meg. Titkot őriz, mint a női lélek, melyhez közel kerülni egy férfinak csak a szív lantjait pengetve lehet, csakis őszinteséggel, a bizalom átnyújtásával.

Minden hétvégén ellátogatott hozzám egy negyvenöt körüli férfi, vásárolt egy szál orchideát. Felfigyeltem rá, találgattam, vajon tudja-e, milyen értékes virágot visz magával, s kinek adhatja. Arca szomorú volt és gondterhelt, amikor a virágot átvette, s pénztárcáját elővette, láttam rajta, hogy szenvedve fizette ki kedvenc növénye árát. Talán ő is úgy gondolta, hogy az orchidea ár nélküli virág, pénzben megfizetni nem lehet, annál sokkal nemesebb és értékesebb.
- Mióta jár ide? - kérdeztem magamtól, s rájöttem, már lassan egy esztendeje.

Alig vártam, hogy hétvége legyen. Elegáns lila öltönyében benyitott az ajtón. Már a lila titokzatos szín is felhívta magára a figyelmet. Bariton hangján kikérte az egy szál orchideát.
- Nagyon finom hölgy lehet, akinek ezt a szépséget szánta! - szólítottam meg.
- Igen - hangzott a tömör válasz.
- Tudja-e, hogy a virágoknak van jelentésük? - kérdeztem.
- Még soha nem foglalkoztam vele, az orchidea volt a feleségem kedvence.
- Volt?
- Igen. Autóbaleset érte most egy esztendeje. Színésznő volt, a legszebb és legérzékenyebb, a legritkább kincs, olyan veszteség ért elvesztésével, melyet elfelejteni soha többé nem lehet.
Akkor elmondtam neki, mit is jelent az orchidea valójában, hogy gondoltam, nagyon sokra becsülte személyét.

Lassan, ahogyan a hetek múltak, egyre oldottabb beszélgetésbe kezdtünk. Végül egy napon én is elkísértem a temetőbe. A színésznő fotóján jól kivehető volt az a nőies finomság, mely jellemző az örök-asszonyinak nevezetteket, azokat a nőket, akik bearanyozzák a férfiak életét, akiket soha nem lehet elfelejteni.
Tudtam, hogy nem könnyű a helyzete annak a nőnek, aki szemet vet erre az odaadó, intelligens férfira.

Egy láthatatlan lelki kötelék fűzött már össze minket, s akkor egyszer elhívott vacsorázni. Albert színházat látni sem bírt azóta, amióta szerelmét elveszítette. Ekkor először láttam derüsnek és gondtalannak. Beszélgettünk kedvenc filmjeinkről, megvitattuk a szereplők alakításait, a filmek által ábrázolt karaktereket, a mondanivalót. Kiderült az is, hogy nemcsak filmben, könyvekben, hanem zenében is hasonló ízlésünk van.

Egy év múlva nem tudtunk meglenni egymás nélkül. Meghívtam otthonomba a gyerekeimet megismerni.
Röviden csöngetett és én lila ruhában mentem ajtót nyitni. Átnyújtott nekem egy szál orchideát. Szívem beleremegett a gyönyörűségbe, mikor a nemes növényt átvettem köszönet mellett.
Gyerekeimnek nagyon szimpatikus volt, kellemesen elbeszélgettek egymással, s elárulták, hogy az orchidea anya kedvence, ők is mindig azt vesznek alkalomra.
Már ekkor az is szóba került, kinek mit jelent a család, milyen emlékek fűződnek ehhez a szóhoz. A gyerekek őszintén vallottak arról, hogy apjuk soha nem foglalkozott velük, bár ők olyan apát képzeltek el, akire felnézhetnek, akiről példát vehetnek.
Még párszor megismétlődött a közös beszélgetés, a gyerekek elfogadták Albertet igaz barátként. Felnéztek rá, csodálták nemességét, egyszerűségét, jó kedélyét, mert az is visszatért időközben. Már csak évfordulókkor látogatta meg a temetőt, ilyenkor elkísértük valamennyien.
Meséltem neki régi álmomról a földig érő egyszerű hófehér ruháról és a csokor margarétáról, melyben esküvőmet képzeltem régebben.
Egyik este a szokottnál is titokzatosabb arccal érkezett. Őszinte őzikebarna szemét fürkésztem, mintha olvasnék belőle, s éreztem, ez a este más lesz, mint a többi. Szívem gyorsan kalimpált és mikor együtt voltunk szobámban, letérdelt elém egy nyitott dobozkával és megkérte a kezemet. A doboztam egy margaréta virágos gyűrű lapult.
- Igen, igen, igen! - ugrottam a nyakába és legszívesebben átöleltem volna vele együtt az egész világot.
Nemsokára megtartottuk az esküvőt. Ő készíttette el a virágcsokromat orchideából. Megkaptam ezzel nemcsak a nagyrabecsülését, hanem az örök-szerelemnek járó csodálatát is.

2013. július 16.









  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2013.06 2013. Július 2013.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 159
  • e Hét: 3091
  • e Hónap: 5450
  • e Év: 57716
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.