|
2013-07-27 21:53:17, szombat
|
| |
| |
Csapó Lajos: NEM HAZUDOK SZÉPET
Születtem. - Nem díszkertben, mint nemes rózsa,
Útszélén árvacsalánnak, mit a szél borzol csak.
Társaim katáng, lapu, pitypang, - mit lenéznek,
Mondván haszontalan, - ám gyógyír értő kéznek.
Sártól, portól csapva, napfényt kortyolva nőttem,
A kérges földbe kapaszkodva, mint őseim előttem.
Így lettem én örömből, mosolyból, konok dacból,
Könnyből, kínból, sikolyból, és fehér izzású jajból.
S láttam mindazt, mint mosott kezek útszélre hánytak,
Mindazt, ami bűne, szégyene, és kínos átka e világnak.
Poétaként, szógyöngyöt fűzve, és formálva a szót,
Nem hazudok szépet, hogy Júdásként áruljam a valót.
Szemem a magasba motoz, s bár derékig ér bennem a félelem,
Nem adom, és nem cserélem el - senkivel életem.
Édes öröm és szenvedés, - fakadhat ugyanazon tőről,
Rákacsintok a mosolyra, míg agyam gondot őröl.
Futó szél szárnyán szállnak el felettem az évek,
Míg csak el nem ér, s el nem sorvaszt az enyészet.
- Csak arra kérem azt, ki nékünk a való létet gyúrja,
Addig, ne hajoljon gerincem, talp alá a porba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csapó Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
