|
2013-07-09 22:31:24, kedd
|
| |
| |
Vona Erzsébet Cecilia: KEDVESEMNEK
Rád gondolok, vajon merre vagy,
Sóhajtom érted, s vágyam nagy.
Ha olykor gyötört is engem az Élet,
Tudtam jössz, szívből vártalak Téged.
Ha Veled voltam, szinte álmodtam,
Szívem, lelkem úszott a mámorban.
Két testben mily egyforma lélek,
Kik egymás nélkül, nehezen élnek.
Mint sűrű ködből előtűnő napfény,
Először szavalt édes-bús költemény.
Álmomban hittem, mellettem állsz,
Karom ölelésére, forró csókra vársz.
Hullámzó tenger kék vizén a holdfény,
Azzá lettél nekem, s hittem van remény.
Minden vágyam volt együtt lenni Veled,
Csókolni forrón a szád, nézni a szemed.
Érezni két karod boldog ölelését,
Látni kedves, vidám arcod nevetését.
Szeretni Téged, úgy ahogy csak lehet,
Mindent érted tenni, s mindig csak Veled.
Magányomban már csend honol mindenütt,
Égen ezernyi Csillag, Hold, s a Nap se süt.
Hisz nélküled mit ér az elhangzó szó,
Amely már nem a Kedvestől hallható.
Mit érnek az órák, mit érnek a percek,
S mit érnek a napok, ha nélküled telnek.
Eddig újra kezdtem, ha tévedtem,
Volt, hogy menekültem, ha vétkeztem.
Most csend uralja már kínzó életem,
Nem maradt más, csak a végtelen.
Szertefoszlott, gyönyörű álomkép,
Fáj, hogy mégsem volt az olyan szép.
"Ha újra kezdhetném
Érzelmek-, szerelem-, tájak-, természet- versben.
Csak egy egyszerű, átlagos nő vagyok, aki felnevelte gyermekeit, segítette Őket a felnőtté válásban. Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlent, feledni az elfeledhetetlent. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sohasem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szerettem és talán szerettek. Repkedtem a boldogságtól, de volt, hogy fejjel mentem a falnak."
"54 éves, özvegy nő vagyok. Falun születtem, itt is éltem le az eddigi életem. Sok keserűségen mentem át, és volt egy, amit már nem bírtam elviselni, és nem bírtam túllépni rajta. Ekkor kezdtem el leírni a bánatom, keserűségem, majd nem tudom mi oknál fogva, de versbe formáltam. Azóta írok, már nem csak a jó vagy rossz érzéseimről, hanem az életről, a természetről is. Szeretném ezt megosztani az emberekkel."
Vona Erzsébet Cecília
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
Online
