|
2013-08-02 14:10:05, péntek
|
| |
| |
Szerintem is Géza fejedelem "használta" utoljára az "igazit" mindenben, amit
magyarnak lehet nevezni.
Valahogy hozzám került valamikor régen Benedek Elek: Honszerző Árpád c. könyve. A
regék világából kimásoltam 10 oldalt... Azért ágaskodik bennem a kérdés, hogy miért
kellett olyan alaposan megtanulnunk a finnek eredetmítoszát a Kalevalát, miközben a
magyarról még említést sem tettek tanárféleségeink.
Arany Jánostól sem tanultuk a Csaba királyfi történetét, pedig megírta... És még ma
sem vagyok igazán tisztában vele, hogy ki is volt igazán... Semmit nem tudok sem
magamról, sem hazámról... Semmit, amit nem öntöttek le a HAZUGSÁG-szarával...
Haragudtam 1998-ban állítólagos szüleimre, mert akkora halom szart hagytak rám/ránk!
Én akkor megfogadtam, hogy majd én megmutatom, hogyan kell gyereket nevelni a saját
örömére, szülei büszkeségére és a haza javára-életre! Apjuk mondta nekem a 30.
házassági évfordulón, hogy: "Mostmár nincs rád szükség... felnőttek a gyerekek és
kezdhetnél végre magaddal valamit." Hát, én meg azóta is bármibe kezdek, mindennek
kudarc a vége. Ezért aztán én még az állítólagos szüleimnél is nagyobb rakás szart
hagyományozok utódaimra...
Be lettünk erőszakolva az EU-ba, a NATO-ba... Mindez azokat szolgálta, kiknek
kizárólag ebből származik hasznuk. A mindenféle paktumozóknak, hogy még véletlenül
se legyen ELSZÁMOLTATÁS semmiféle nemzetellenes bűnért, bűnökért...
Érzem a lelkem mélyén, hogy folyamatosan csakis azok szervezkedhetnek kiknek meg van
engedve...
Akinek meg nincs, mert az nem illik Susanne George Luganoi tanulmányába, mely
szerint minden EU-tagországban módszeresen el kell lehetetleníteni és gyengíteni
mindent nemzeti karaktert és ezt ki kell terjeszteni minden élőlényre is...
Mit tegyek, ha mindenhol ugyanazokba ütközöm, akik 1990 előtt is blokkolták minden
ténykedésemet... még a magánéletemben is!
Mit tegyek, én a kicsi kis vergődő porszem, hogy legalább öregségemet megélhetném emberi MÉLTÓSÁGGAL?
Az én lelkem nem tudja elviselni a népirtást semmilyen emberi fajhoz tartozóval
szemben... Gyűlölöm a háborút a békétlenséget.
Mindig-minden körülmények között a SZERETETTELJES BÉKESSÉGRE vágytam és törekedtem. Mégis, mindig békétlenség keletkezett körülöttem. Vérzik a szívem... Zokog a lelkem... Nincs nap, hogy azt ne kívánnám: bárcsak meg se születtem volna és főleg nem magyarnak!
Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
