Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Nyári csillag, esti csillag…
  2013-08-22 22:09:27, csütörtök
 
  Nyári csillag, esti csillag...


Nyári csillag, esti csillag,
Fent az égen tündököl,
Tán egy oly világ központja,
Hol az Élet Létre tör.

Nyári csillag, esti csillag,
Ott fent az égen ragyog,
Emberi léptékkel mérve
Mindörökre csavarog.

Esti csillag, nyári csillag,
Dermedt fényű holdvilág,
Fent az égen csillag mászik,
Lent meg a nyomorúság.

Nyári csillag, esti csillag,
Míg az égen mosolyog,
Lenn a Földön bevert orrú
Pesszimizmus sompolyog.

Nyári csillag, esti csillag,
Fent az égen ücsörög,
Tán a szférák zenéje is
Csupán rozsdásan zörög.

Nyári csillag, esti csillag,
Pislákoló messzi fény,
Halálhozó áradatra
Van a világban igény.

Nyári csillag, esti csillag,
Míg az égen vágtatott,
Vajon eddig hány tucatnyi
Világvégét láthatott?

Nyári csillag, esti csillag,
Messzi-messzi églakó,
Fénnyel izzó felületén
Nincsen telek eladó.

Nyári csillag, esti csillag,
Rövid a nyár, jön a Tél,
Csillagködök végtelenjén
Csak az búsul, aki él.

Nyári csillag, esti csillag,
Selyem fényű látomás,
Forróság jön a világra,
Vagy rút jeges áradás?

Nyári csillag, esti csillag,
Régi rege mást regél:
Úgy van értelme a fénynek.
Ha az Élet mindig él...

Forrás:lnpeters.sfblogs.net		  
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Nyári katlan
  2013-08-22 21:59:10, csütörtök
 
  Nyári katlan

Állhatatlan
Nyári katlan,
A levegő mozdulatlan.

Száll a fecske lombos ágra,
Eljött a Nyár a világra,
Nincs a Napnak egyéb gondja,
Őrült melegét ránk ontja.

Állhatatlan
Nyári katlan,
A Lét fülledt,
S változatlan.

Ontja, ontja, egyre ontja,
Áll a Hőség roppant frontja,
Áporodott, vad melegek
Terhét cipelik az Egek.

Állhatatlan
Nyári katlan
Áll az Idő,
Moccanatlan.

Terhet cipelnek az Egek,
Száraz föld hasad, nyekereg,
S mint ódivatú paszomány:
Bárányfelhő az ég ormán.

Állhatatlan
Nyári katlan,
Minden árnyék
Láthatatlan.

Bárányfelhő az ég ormán,
Olyan pehelypamacs formán,
Lusta, lompos felhő-vidék,
Szürkéskékre fonnyad az ég.

Állhatatlan
Nyári katlan,
Száll az Élet
Szakadatlan.

Szürkéskékre fonnyad az ég,
Kéken dúdol a Messzeség,
Forróság másutt is akad
A Nyár lelke másból fakad.

Állhatatlan
Nyári katlan,
A nyár sosem
Ártalmatlan.

A Nyár lelke másból fakad:
Az élet fiatal marad,
Új szerelmek lobot vetnek,
Agg csókok újjászületnek.

Állhatatlan
Nyári katlan,
A Lét
Kővé
Válhatatlan.

Agg csókok újjászületnek,
Vének ifjúvá szeretnek,
Virágillatú a határ,
Apró jövő-gyermek a Nyár.

Állhatatlan
Nyári katlan,
A Boldogság
Nem áldatlan.

Apró jövő-gyermek a Nyár,
Könnyet, örömet elénk tár,
Át is adhat mindent nekünk,
Amit elbír lelkünk, hitünk...

Állhatatlan
Nyári katlan
Csak a Becsület
Ártatlan.

Állhatatlan
Nyári katlan;
Csak a Remény
Határtalan.

Forrás:lnpeters.sfblogs.net		  
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Augusztusi tűnődés
  2013-08-22 21:53:01, csütörtök
 
  Augusztusi tűnődés

Mindig a nyár idején kell számot vetni az évre,
Hogy maradunk szabadok, hogyha megint jön a tél.
Mert amikor már lombokon érzik a Tél közeledte,
És még nincs tüzelő, hasztalan ám a panasz.

Most szedi ráncba a Nyár tiritarka virágait éppen;
S tétova holnapnak érleli békéjét.
Gondosan óvja a téltől a holnapi szót, a jövendőt,
Él igazul, komolyan, s holnap is él a világ.

Élet a Lét törvénye: s az Élet a Lét az Időben;
Kaptuk a Múlt örökén, s adjuk a holnapon át.
Éppen a körforgásban rejlik a Létnek a célja;
Végtelen ösvényen tartani Istenhez.

Mind, ami él a világban; boldog, s tiszteli Létét;
Tán csak az ember, aki nem lesz hű egyedül.
Vak lövedékként száguld semmibe emberi népünk;
Száz jel is intene, ám egyet sem figyelünk.

Rossz, sunyi régi lidércek lesnek ránk vigyorogva;
Gyűlölet, önzés és ostoba, kapzsi profit.
Önmaga jobb érzését ritkán hallja az ember
Külső ingereket hallgat esztelenül.
Ámde imádata tárgya csupán egy fantom: a Semmi;
S ennek a daimónnak "objektív" nevet ad.

Nyár idején kell számot vetni a Létre örökké;
Érik a Mindenség, magzik a fürge Jövő.
Rossz telek ormain át most épül a híd a Jövőbe;
Távlatok átlépnek, ám a Kudarc lezuhan.

Egy a mi Földünk, és egységes az emberiség is,
Ámde nem egyféle hit visz a csillagokig.
Hogyha az emberiség sodródó, tétova massza,
Vár rövid álmok után rá az örök feledés.

Atlantisz szava nem hallatszik a mélyből a földre,
Pénz csörgése miatt nem jut szóhoz a múlt;
Minden romlottság, amiért jött egykor özönvíz;
Újra tenyészik már - s most még bárka se lesz.

Mit tehetünk? Őszinte legyen mindenki magához,
Van még értékünk: hit haza, munka, család.

Nyár idején kell számot vetni az éggel, a földdel;
Gazdag a Múlt öröke, s dús televény a Jelen.

Messze kiáltani nincs mit; a szél tovaűzi a hangot;
Kis körök esti tüzén épül a tiszta Jövő.

Bízzunk, hogy más népek is érzik a kor levegőjén;
Új sárkány-hadakat új mese győzheti le.

Hogy szabadok lehetünk-e a köznapi léha világban,
Belső lét-fegyelem, s nem pénz döntheti el.

Mint száraz falevél; teng-leng a világban az ember;
Távoli szél viszi, míg elfedi gyorsan a sár.
Mennyire más, aki új hajtást hoz a Lét gyökerére,
És szeretetben lát itthoni szép napokat.

Új értelmet kell már adnunk régi neveknek;
Régi dal új szövegét várja a csillagos Ég.

Semmire sem mehetünk formális játszadozással;
Leljen a Lelkekben visszhangokra a szó.

Tétova káosz az új hétköznap tompa világa;
Szedjük ritmusba, hogyha jövőt akarunk!

Forrás:lnpeters.sfblogs.net		  
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Hogyha a Jövő leépül…
  2013-08-22 21:48:02, csütörtök
 
  Hogyha a Jövő leépül...


Hogyha a Jövő leépül,
Egész világ hozzánk vénül.

Hogyha a Jövő leépül,
Más is kárát látja végül.

Ha más föld jön menedékül,
Majd az is utánunk szédül.

Hogyha a Jövő leépül,
Múlt se marad meg emlékül.

Idő folyamán híd épül,
Emlékünk semmibe révül.

Hogyha a Jövő leépül,
Minden valóság elévül.

Időn túli erdőháton
Ülünk majd Atlantisz-ágon.

Hogyha a Jövő leépül,
Vízözönre mocsár épül.

Moha nő a régi résre,
Világ épül feledésre.

Hogyha a Jövő leépül,
Egész világ hozzánk vénül,
S ha a Jövő le nem épül,
Megmarad a jelen végül.

Ha a Jövő le nem épül,
Szép halálunk lehet végül.

Forrás:lnpeters.sfblogs.net		  
 
0 komment , kategória:  Vén Muskétás versek, írások  
Müller Péter gondolatai 30. rész
  2013-08-22 13:36:19, csütörtök
 
  Müller Péter gondolatai 30. rész

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.


"Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül."





Ez az útravaló csak szerelmeseknek szól, ha nem voltál szerelmes, nem érted. Akkor csak olvasd úgy, mint vallomást egy tájról, amelyet nem láttál még. Egyszer talán arra jársz te is!


Szóval, ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.

Nem tudok úgy beléd bújni, hogy ne hiányozzál még. Nem tudlak olyan szorosan magamhoz húzni, hogy ne hiányozzál még. Vágyódom rád, s néha azzal áltatom magam, hogy mint egy madárkát elfogtalak, a markomba szorítalak, végre az enyém vagy, de közben azért ott lappang bennem az aggodalom: elszállsz.

Nem vagy az enyém! Soha! A magadé vagy.

A szerelem: örök vágyódás. Vágyódás a vágyra. Ha "csak" egyszerűen szeretlek, akkor a szó hétköznapi értelmében jó veled. Jó, hogy mellettem vagy, és ha elmész, nem hiányzol, mert tudom, hogy előbb-utóbb visszajössz, de ha "szerelmes" vagyok beléd, akkor nemcsak jó veled, de szenvedek is a hiányod miatt. Elérhetetlen vagy.

Hiába mohó ölelés, szeretkezés, csók, elfáradok és elalszom, de amikor felébredek, megint hiányzol. Az "enyém vagy" érzése csak egy átsuhanó pillanat élménye. Nem lehetsz az enyém, és én se a tiéd. Mindig sóvárgunk egymásra.

Ilyenkor sejtjük meg, hogy a szerelem egy transzcendens élmény. Eggyé tenni a kettőt - lehetetlen. Nem igazi szerelem az, amelyben nincsen szenvedés. Csak az tud nagyon boldog lenni, aki nagyon boldogtalan is tud lenni. A kettő együtt jár.

Még az a szerencse, hogy a fájdalomban is sok öröm van. Erről szólnak a legőszintébb szerelmes versek és az imák is. Mert az igazi istenszeretet leginkább a szerelemhez hasonlít: Énekek éneke.

Szeretnél szerelmes lenni? Én igen. Ez bennem a legértékesebb.

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Müller Péter gondolatai 29. rész
  2013-08-22 13:33:06, csütörtök
 
  Müller Péter gondolatai 29. rész

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.


"Fölemelkedni arra a magasságra, ahonnan magadat, mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa."





Ez fontos útravaló. Néha nézd meg magad úgy, mint egy idegent, mintha nem is te lennél. Mint egy másik embert, akit most akarsz megismerni.

Túlságosan bele vagy keveredve önmagadba. Azonosultál minden érzelmeddel, indulatoddal, rögeszméddel, ítéleteddel. Azt hiszed, az vagy, akit gondolsz magadról. Akinek épp érzed magad. Lépj ki a hínárként magad köré varázsolt világodból. Nézd meg magad - felülről.

Úgy, mintha most látnád magadat először - látod? Ez egy meditatív pillanat. Ilyenkor egy kicsit Isten szemével nézel, és látod, hogy hol tévedsz, hol csapod be magad, hogy jó úton jársz-e, vagy sem. Látod, miért vagy beteg, hol rontod el a kapcsolataidat. Látod, miért nem tudsz találni valakit, barátot, társat, holott szeretnél.

Föntről másképp néz ki minden! A hited vakhit, önáltatás, maszk, amely önmagad elől is takar. Nem az vagy, akinek véled magad. Látod, hogy gyakran nem neked, hanem másoknak van igaza. Ők tudják jobban - sajnos! Ebben a felülnézetben nemcsak magadat látod igazán, de másokat is, a barátodat, az anyádat, a gyerekedet is, és főleg a hozzájuk való viszonyodat.

Látod, merre visz a jövőd útja, és azt is, hogy hol rontod el az életedet. Látod, mint egy sas a magasból, hogy az út, amin jársz, jó út-e, vagy zsákutca. Látod, hogy lelki életed jó része abból áll, hogy igazold az összes rögeszmédet, nemcsak mások, hanem magad előtt is - ez a veszélyesebb. Senkit nem tudsz becsapni úgy, mint önmagadat!

Ezért mondom, hogy kilépni az önvarázslatból az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa. Kevesen tudják megtenni. Pedig ez az önismeret. Nézni felülről! Aki néz, az is te vagy - az Igazi Éned. Akit lát, az is te vagy - a földi szereped.

Ez a tekintet: varázstekintet. Az igazit látni azt jelenti, hogy megszünteted a ködöt és zűrzavart, amelyben élsz. Innen kezdve megszépülhet az életed.

Mint egy jó sakkozó, hirtelen megérted a partit, amit játszol, és amit mások játszanak veled, és szabad leszel. Az igazság szabaddá tesz.

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Müller Péter gondolatai 28. rész
  2013-08-22 13:30:29, csütörtök
 
  Müller Péter gondolatai 28. rész

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.


"Mi férfiak hazajárunk belétek. Nélkületek otthontalanok vagyunk. Nem valljuk be, de így van. Ti pedig, nők, arra vágytok, hogy lakjon bennetek valaki. Mégis: mennyi otthontalan férfi van, és milyen sok nő él, akiben nem lakik senki! Miért nem tudunk szeretni?!"





Egy kérdés, amire nincs felelet. Miért van az, hogy hosszabb távon nem bírjuk ki egymást? Miért van az, hogy ritkán tudunk találkozni? És ha találkozunk - miért nem tudjuk egymást megtartani?

Miért van az, hogy előbb-utóbb nem jó benned, és én sem bírom tovább, hogy bennem élsz? Miért választjuk inkább a hazátlanságot és a magányt, mint a "benned és veled lenni" érzését? Miért van az, hogy előbb-utóbb nem bírlak már magamban hordani?

A heti útravalónk nem kíván válaszokat adni. Inkább csak mesél egy helyzetről, amely a világválság egyik fájdalmas tünete. Hogy "Nincsenek találkozások, csak karambolok" - ahogy Hamvas Béla mondta. Ebben élünk.

Nehéz elfogadni egy másik embert, vele élni és elviselni a természetét. Nagyon nehéz.Valójában ez áldozat lenne. Föl kellene áldoznunk az egónkat. Az ego ugyanis - bár sóvárog sok mindenre, de szeretetképtelen.

Nem az a baj, hogy önmagáért él, hanem az, hogy sajnos a másik ellen is. Előbb-utóbb zavarja a másik ember. Nem jó neki, ha az ott van. Szüntelenül lemondásra, alkalmazkodásra készteti. Nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja. S ezt nem bírja elviselni.

Most mondom a lényeget: amilyen viszonyban vagy a saját egóddal, olyan reményed lehet egy párkapcsolat kialakítására is. Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen - és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.

Nem tudják egymást valóban megszeretni. Csak ideig-óráig. Az igazi szeretet - bármilyen patetikusan hangzik - időtlen! Lánykorodban éppúgy szeretlek, mint vénkorodban. Nem múlik el. Kár, hogy megöregedtünk - de a tűz nem hunyt ki.

Észre sem vettük, hogy az eltelt évtizedek során hány millió kompromisszumot kötöttünk. Hogy mennyire mások lettünk! Ez a szó, hogy "szeretet", hányféle színváltozáson, válságon, szenvedésen és gyönyörön ment át.

És mégis! Valahol - kezdetben - rájöttünk, hogy igen, én hazataláltam benned, és hogy bennem lesz a te otthonod. Ha egy kapcsolat nem ezen az alapon áll, nem működik sokáig.

Akkor már jobb a magány.

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Müller Péter gondolatai 27. rész
  2013-08-22 13:25:11, csütörtök
 
  Müller Péter gondolatai 27. rész

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

"Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései."





És mégis: milyen jó szeretni! Milyen öröm! Milyen boldogság, részegség és "végre hazataláltam!" érzés! Az e heti útravalóban egy titkot rejtettem el. Olyan, mint egy mazsolaszem a kalácsban. A titok így szól: "Nem baj, ha fáj!"

Aki az élet művésze, tudja, hogy a fájdalomban és a szomorúságban titkos öröm rejlik. Élvezet. Néha kifejezetten jólesik sírni, és szeretünk szomorú történeteket nézni, hosszan üldögélni a bánat felhőiben. Észrevetted már? Ki sem tudnak csalogatni belőle.

Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott"", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.

Hogy miféle gyönyör van az ilyesmiben, nem tudom, de van. Sokszor tapasztaltam, hogy szeretek sírni. Néha kifejezetten hiányzik, és nem bírom, ha ilyenkor vigasztalnak. Úgy érzem, hogy meg akarnak fosztani valamitől. Mitől? Hogy élvezzem a szomorúságot.

Igen, barátocskám, az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy "vele" - és azt, hogy "nélküle". Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.

Tanuld meg élvezni, ha fáj a lelked. Gondolj arra, hogy ez az élő lélek jele benned! Néha napsütés, néha ború és vihar. Nem baj! Nem emlékszel, hogy gyermekkorodban mennyire szerettél sírni? Jézus is sírt. Buddha is, főleg akkor, ha másokat sírni látott.

Szeresd a könnyeidet, de azért egyre ügyelj! Van termékeny, és van terméketlen szenvedés is. A termékeny szenvedés mögött süt a Nap. A terméketlen szenvedés mögött nincs Nap - világvége van. Ha fáj valami: sírjál.

Sós könnyeket, mint a tenger vize. Szeretsz a végtelen tengerben úszni? Nos, tudd, hogy ilyenkor Isten könnyében úszol. Ilyen csodálatos lehet a szomorúság.

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Müller Péter gondolatai 26. rész
  2013-08-22 13:21:11, csütörtök
 
  Müller Péter gondolatai 26. rész

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

"Ha két ember között, a családon belül vagy egy népben a szeretet nem kölcsönös - ott nincs is. Hiába szeret az egyik akár olyan intenzitással, mint Jézus, ott nincs szeretet, csak a Golgota."





Szeretet nincs. Csakis "egymásszeretet" van. Azt kérded, mit tégy, ha nem szeretnek? Nem tudok felelni rá.

Jézus visszatért a halála után, és egyetlen kérdést tett fel, egyetlen fájdalmas kérdést legkedvesebb tanítványának: "Péter, szeretsz te engem?" Háromszor is megkérdezte tőle, mert tudta, hogy Péter nem szereti őt, igazán.

Mit tegyünk, ha nem szeretnek? Én elmegyek. Nem biztos, hogy ez a jó lépés, de én ezt teszem. Egy olyan légkörben, ahol nem szeretnek, nem bírok élni. Néha, persze, muszáj.

Van, amikor nem lehet elmenni, maradni kell. Ilyenkor is a kijáratot lesem, de maradok. S igyekszem berendezkedni egy szeretethiányos életre. Mint amikor fogy a levegő és ritkán, keveset lélegzem, és igyekszem olyan helyre húzódni, ahol viszonylag még meleg van és oxigén. Keresem az idegen emberek társaságát, akikből valami kis jóérzés árad, jóindulat és emberség.

Sokan ezt a kutyájuktól és cicájuktól kapják meg. Igen. Néha a szomszédom kutyájából több "emberség" árad, mint az emberből. Kivéve, ha a gyűlölettel teli rossz természetével meg nem mérgezte a kutyája lelkét, amit érezni egy állat ugatásán. Hogy csak hivatalból ugat, mert valójában a gazdája csahol ki belőle, aki megmérgezte a saját emberutálatával.

Mit tegyél, ha nem szeretnek? Ne hallgass rám, mert nem vagyunk egyformák. Én, mondom, elmenekülök. Úgyse vagyok ott, hiszen nem látnak, nem ismernek. Ahol az embert nem szeretik, vagy gyűlölik, ott nem is ismerik igazán - idegen.

Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -, de menj tovább!

A fájdalom nem olyan lélekromboló, mint a közöny és a gyűlölet légkörében élni. Keress mást, vagy élj inkább egyedül, és várj. Lehet, hogy sokáig kell várni. Ilyenkor, ha nem jön élő ember, a láthatatlan világtól kapsz sok szeretetet.

Jézus csak azért tudta végigélni magányos szenvedéstörténetét, mert tudta, hogy onnantól fogva szeretni fogják.

Te is hidd el, és várj!

Forrás:www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2013.07 2013. Augusztus 2013.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 134 db bejegyzés
e év: 2276 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1474
  • e Hét: 5988
  • e Hónap: 11026
  • e Év: 140733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.