|
2013-09-10 11:09:57, kedd
|
| |
| |
Némán, állva, boldogtalan,
Bokor, cserje mozdulatlan.
Várnak valamire csendben,
Nyártemető szeptemberben.
Szőke, szép nyár csábos csókja,
Hiányát mind visszasírja.
Szeretnék, hogy búcsút intsen,
Bár keze rajt' a kilincsen.
Aztán gyorsan, huss!- elillan,
Mosolyának fénye villan.
Felváltja egy új szereplő,
Leveleket sepregető,
Hideg, ködös, esőt termő
Borongós, bús őszi idő.
Ám addig még egyszer bújva
Fellobban vad tüze újra.
Édes, langyos, szép napokkal,
Játszadozik a bokrokkal.
Cirógatja, dédelgeti,
Rőt avarral mind befedi.
Majd bíborrá csókolgatja,
Végül mégis csak elhagyja.
Megsiratja erdő, mező,
Nyirkos hideg őszi eső.
Hűlt avarban, térdig sárban
Vacognak szerelmi lázban. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Őszi versek és képek |
|
|
|
|
|
Offline
