|
2013-09-06 06:23:24, péntek
|
| |
| |
Lehet egy intés , könnyes , szenvtelen ,
megjátszós , boldog , megkönnyebbült .
Van , hogy a nő mondja ki , van hogy a
férfi . Egy biztos , egy darabka elveszik
az emberből abban a pillanatban .
Végérvényesen múlttá válik . Aztán jönnek
a biztatások , hogy " az élet megy tovább " ,
és nem áll meg a Föld , nem omlik össze
az univerzum , nem zuhan a Hold a Napba .
Pedig azt hittük . . . és ilyenkor jövünk rá
arra , hogy tulajdonképpen azt hisszük ,
hogy mi vagyunk a világ közepe . Hogy a
mi változásaink , világ rengetőek , sors
fordítóak . Mert tulajdonképpen bizonyos
értelemben önzőek vagyunk . Mert sokszor
fáj , ha azt kell mondani , hogy " ennyi volt
csupán " . És mindenkinek a saját fájdalma
a legnagyobb , persze van olyan is , amikor
óriási súlytól szabadulunk meg , mert már
nem az igazi , már nincs benne semmi
lebilincselő , ilyenkor csak annyit mondunk :
" huh " . De a búcsú köztudottan - bármilyen
is - mindig kitépi azt az érzést , időszakot ,
emléket , amire kimondjuk , hogy vége .
Aztán telik az idő , meg még több és több ,
és az a maró érzés , már nem is mar annyira .
Még megvan ugyan a búcsú pillanatának a
keserűsége , de egyre inkább elhalványul ,
míg végül csak annyit mondunk rá :
" Hát igen , sajnos vége lett " .
Ha szerencsénk van , emlékezünk rá , ha
nincs az emlékek egy idővel törlődnek .
**********
********** Bédné Marika : 2013 . 04 . 23 . 16 : 32 / sors tapasztalataim / **********
**********   **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
