2013-10-19 12:00:15, szombat
|
|
|
Ennél boldogabban már nem tudlak szeretni,
Hisz minden vágyamat csak reád ölelem.
Aranyszínben játszó titkos gondolatként,
Fénykristályként olvadok hűs tenyereden,
S mikor szenvedélyes szívvel hozzád simulok,
Belenézve lángot izzó értő két szemedbe,
Az elillanó pillanat is már csak égi fényt ragyog,
A bódítóan magasra szállt fehér fellegekbe.
Gyöngykönnyeim válladra némán pergetem,
Szívmesékkel ébresztelek a hold sütötte tájon,
Hogy álmaimban elvarázsolt régi tündérmesém,
Érző, féltő szívedben még oltalmat találjon.
Kun Magdolna
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 5. |
|
|
|