|
2013-11-10 08:11:10, vasárnap
|
| |
| |
Kialvatlan , fáradt éjszaka után , az ablakomon bekacsintó
napsugár megerősítette bennem a hitet , - mennem kell
be kell fejeznem a lehullott diófa levelek összegyűjtését .
Igyekeztem a buszra és a kitűzött célomra koncentráltam ,
mivel ekkor az idő még szépnek bizonyult , gyönyörködtem
a haldokló természet leírhatatlan szépségében útközben .
Hangos volt a hegy , mindenki szorgalmasan tette - vette a
dolgát , hiszen várható minden pillanatban , hogy ezek az
ajándékba kapott , munkára serkentő napok véget érnek .
Nálam mindenkor a nap szaknak megfelelő köszönés fontos ,
szomszédaimat illetően , s majd utána pár szó váltás után
igyekeztem magam irányába feltett elvárásaimnak eleget
tenni . Sajnos először csak csöpörészett az eső , de később
már kövér cseppekben hullott alá , mit volt tennem ? össze -
cihelődtem , s igyekeztem a buszra . Ám amikor odaértem
szembesültem a szomorú valósággal , hogy munka szüneti
napokon ez a járat nem él . Vészesen sötétedni kezdett ,
metszően vágódott az arcomba az eső , fáztam , ágak
reccsentek a közelemben , riadt őzike menekült az erdő
sűrűje felé , - édes Istenem ! gondoltam ebben a hideg
időben hol vészeli át az éjszakát , s a hideg téli napokat
ez a kedves kis állat , s számtalan társa . Nem volt mit
tennem becsengettem Katikához , mondanom se kell ,
vacogva , remegve elnézését kérve , miután elmondtam neki ,
figyelmetlenségemnek köszönhetően még sokat kellene
várnom a buszra , s őszintén megvallom minden erőm
elhagyott . Katika élemedett kora ellenére , egy végtelen
dinamikus , jó lelkű kedves teremtés , máris forró mézes teát
készített , ruháimat a radiátorokra tette és beszédbe
elegyedtünk . Ragyogtak a szemei az esti fényben , boldogság
volt látni , amint őszinte tekintetével végigpásztázott néha , . . .
Hallgattam élete történetét , mióta egyedül él , nő testvére
messze Ausztráliában él , ugyan nyáron szép időket töltöttek
együtt , de végleg soha nem jön vissza , neki az lett a hazája .
Emberi sorsok , soha nem felejtem amikor énekeltük ballagáskor
"szét szór a sors , mint szél a port ki tudja merre vet " . . . bizony így
van testvérek , barátok , gyermekek eltávolodni kényszerülünk
egymástól egy jobb élet reményében . Közben az idő haladt ,
a ruháim is megszáradtak , s még egy futó pillantást vetettem
a konyhai asztal felett a falvédő kézi hímzésének szövegére ,
" köszönöm néked édes Istenem , hogy vigyáztál reám , s
megtartottad szerető családom nekem " . Feltöltődött a lelkem
éreztem Isten közelségét , s nem éreztem semmi félelmet , pedig
még várnom kellett a buszra , miután Katikától elköszöntem .
A szél erősen fújt , az eső esett , de a lelkemben melegség volt ,
megérkezve végre , mint fáradt vándor , meleg fürdőt vettem , majd
Krisztuson nevében próbáltam , valamelyest álomba ringatni magamat .
**********
********** Bédné Marika : 2013 . 11 . 10 . 08 . 05 . - / életképeim / **********
********** Köszönöm kedves olvasóim , hogy megtiszteltek figyelmetekkel !!!
**********  **********
|
|
| |
|
4 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
