|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2013-11-13 23:29:30, szerda
|
| |
| |
H. M. R.: A karácsonyi ajtó
Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok
felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.
Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel
a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!
Rég volt ... azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
- ez már nem emlék, -
a karácsonyi ajtót lesem még!
Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!
Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött ... s már küszöbén élek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-13 21:23:56, szerda
|
| |
| |
Valójában nem akkor kell elengedni egy gyereket, amikor felnő, hanem akkor, amikor még kicsi. Akkor kell nagyon lassan és tapintatosan kezdeni a ,,nem ragaszkodás" művészetét. Hagyni, hogy magától is nőjön. Nem jó, ha egy asszony mindig csak anyaszemmel néz a kisgyerekére, és nem látja benne időnként a társát, pajtását, barátját, kedves ismerősét, ha nem látja meg benne a leendő felnőtt embert, a szuverén személyt, akivel sorsszerű találkozása - mint minden találkozás a Földön - időleges.
,,A legkedvesebb szállóvendégem. Ha felnő, fizetés nélkül továbbmegy."
Nehéz ezt elgondolni, ha nincs más boldogságforrásom, csak az anyaság.
-Müller Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-13 11:14:40, szerda
|
| |
| |
Anyám emlékére
Merjem-e a mély gyászt zengeni dalomban?
Mit csak a szív érez igaz fájdalomban.
Kiöntsem-e búmat epedő panaszba,
Hogy enyhüljön lelkem? Mi haszna? Mi haszna?
Itt marad a bánat keblemben a sírig,
S ha poromat egyszer oda elkisérik,
Csak egy pár ige hangozzék felette:
Itt nyugszik, ki anyját tisztelte, szerette.
A kinek emlőjén fesledezett éltünk,
A ki feláldozott éjnapokat értünk,
Ki zsenge szivünkbe, mint viaszba, nyomta
A nemest, a szépet, még kora-ifjonta:
Ki kezünket, első, kulcsolta imára,
Mutatva a mennynek csillag-táborára:
Ki akkor is szeret, ha rá méltó nem vagy,
S egyedül hű, hogy ha mind a világ elhagy:
A ki veled együtt örül és együtt sír,
Még akkor is, ott is, ha rég fedi a sír,
Őrangyalként kisér imádatos képe:
Áldott legyen a jó anyának emléke!
Hála közt siratlak én is, anyám, téged,
Emléked úgy őrzöm, mint az oltárképet,
S e buzgó imával borulok sírodra:
Áldás a nevedre, béke a porodra!
/Sántha Károly
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani...
Müller Péter |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-13 10:55:53, szerda
|
| |
| |
A Márton-nap története
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kedvenc állatkák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2013. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
419 db bejegyzés |
| e év: |
6128 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2301
- e Hét: 14385
- e Hónap: 33358
- e Év: 262295
|
|
|
Offline
