|
2013-11-03 07:01:52, vasárnap
|
| |
| |
Dózsa László magyar érdemes művész, színházi rendező 15 éves volt, amikor kitört a forradalom. Fiatal kora ellenére a szabadságharc aktív résztvevője, a forradalmi eseményeket követő megtorlások egyik túlélője.
Csodával határos módon, kétszer menekült meg a halál markából: amikor rendszerellenes tevékenysége miatt bajtársaival együtt elfogták és kivégzőosztag elé állítottak, egyedüliként élte túl a sortüzet. Miután felfedezték, hogy életben maradt, a Mosonyi úti kórházba szállítva egy ávós szétrúgta a fejét, amitől a klinikai halál állapotába került. Végső nyughelye kis híján egy névtelen tömegsír lett, életét másodjára a sírásó mentette meg, akinek feltűnt, hogy még mozog. Másnapi dátummal jegyzőkönyvezték halálát.
A szabadság élménye a szabadságtól való megfosztás kegyetlen tükrén keresztül: mit jelent Önnek a szabadság?
A cirkusz világába születtem bele, ebben a miliőben nevelkedtem fel: édesanyám artista volt, én pedig már 3 évesen egy idomított oroszlánnal léptem a porondra. Az ötvenes évek cirkuszvilágának közegéből táplálkozik egy, a későbbiek során is meghatározó gyermekkori élményem, példaképem, egy csodálatos bohóc, Skoti bohóc személyében.
A nagy nevettető, szerepei arcnélküliségét kihasználva, jelmeze mögé rejtőzve egy-egy színpadi szereplése során megengedte magának a műszínkörben, hogy óvatosan kifigurázza a rendszert. Ez a rendszer azonban résen volt és élesen figyelt, még erre is: egyik előadás közben ávós pribékek rohantak be a színpadra és leteperték a szerepét hűen alakító Skoti bohócot, majd leráncigálták a porondról. A közönség először azt hitte: ez csak a játék része, folytatódik az előadás és győz az igazság: visszatér a bohóc. De hiába várták, vártuk, Skoti soha többé nem jött vissza: az ávósok még ott a helyszínen agyonverték... Skoti bohóc tragédiája, a szabadságtól való megfosztás ezen brutális élménye egész későbbi életemet determinálta.
Ma már az 56-os eseményekre történelmi krónikaként tekintenek a később született generációk, a forradalom túlélőire pedig ikonizált szobrokra. Pedig a szabadságharc ez is volt: a bohóc történet. A történelmi eseményeket az individuumon keresztül is meg lehet ragadni, és ez a valóság: ez segíthet a ma élő generációknak abban, hogy felfogják, megértsék, miről is szólt valójában 1956. Az események emberközpontú feldolgozása hozzásegíthet ahhoz, hogy a fiatalok jobban megértsék nemcsak a múlt, de napjaink politikai eseményeit, nehéz döntéseit is. Én nem szeretném, hogy a bohócletipró urak még egyszer visszajöjjenek.
Hogyan befolyásolta életének további alakulását 1956?
Jegyzőkönyvbe vett halálom lehetőséget adott, hogy vidéken, álnéven, a rendszer elől elbújva tovább folytassam az életem, és mindvégig bíztam benne, hogy az 1956 októberében pár napra megízlelt szabadság egyszer valósággá válik. Színházi rendezőként gyakran nyúlok vissza a kommunista éra élményagához, és színészként is többször alakítottam ,,valósághű" szerepeket a színpadon. Amikor kivégzőosztag elé állítottak és eldördültek a puskák, utolsó emlékképem, hogy állunk a falnál, látom a tüzet, a villanást, és ahogy bajtársaim összesesnek. A puskaropogásból semmit nem hallottam. Évtizedekkel később, Szász Péter kollégám rendezésében Harsányi Gáborral játszottuk az Egerek és embereket. A rendező ismerte az én 56-os történetemet, ezért pisztoly helyett gépfegyverrel imitálták színpadi lelövésemet. Hogy eldördült a géppisztoly, onnan tudtam, hogy az első sorokban a hanghatásra szinte felpattantak a nézők. De a puskaropogásból továbbra sem hallottam semmit. ,,Az a golyó, amit neked szántak, mindenhol megtalál. Megtalál előbb vagy utóbb, még a paplanos ágyban is."
Minden ember hős, aki végig tudja küzdeni az életét.
In.: http://november4.kormany.hu/
Fotó: Dózsa László c. mappa |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
