|
2013-11-08 07:19:47, péntek
|
| |
| |
Bojár Iván András
A POLITIKAI ZSENI
2021 március 4.
Micsoda hét! Szorgos népünk kedves vezetője újabb győzelmet halmozott újabb győzelemre: pörölycsapásszerű ütésekkel sújtott oda a nagyvilágnak. Nem lennék a helyemben. Mindannyian tudjuk, látjuk: a Puszták lángelméjű Fejedelme épp a koronajárvány hatalmas erővel érkező harmadik hullámára időzítette a kifogástalan intézkedései elől évekkel ezelőtt tízezrével külföldre menekült orvosok és ápolók maradékának lesavazását. És kapaszkodjanak meg, még ugyanezen a héten egy újabb diadal során durcásan, hátra-hátraköpködve sikerült elódalognia az Európa Parlament legnagyobb frakciójából. Szenzációs!
Mit szenzációs! Elképesztően rafinált, furmányos, virtuóz! Párt még ilyen klasszul a taknyán nem csúszott ki a semmibe, ahogy ezt a géniusznak sikerült kimozognia. Liberális oldalról indulva még harminc éve, majd a konzervatív végekig. Mostantól, ha az Európa Parlamentbe igyekszik, bemehet, mint én, valamelyik turistacsoporttal. Illetve nyilván minielnökként még az orra alá tolnak egy kis linzert, tejhabos kávét, ha igyekszik. Az ezüst kiskanalat már nem, hisz tudjuk...
És hát, róla mindenki tudja.
A szem a lélek tükre
Komolyan elgondolkoztat, vajon mit becsülnek ebben az amatőr balfékben azok, akik valami marhanagy politikai lángelmének tekintik csetlésbotlásait a komoly emberek világában? Nem kétséges, hogy agresszív, az sem, hogy gátlástalan. Felcsúti furfanggal rájött, akárha homokvárakat szétrugdosó vásott kölyök a strandon, hogy a nemzetek közti együttműködési szándékokat, formálódó európai konszenzusokat megzavaró, botlasztó, nemtelen irányokba térítő működésével kétségtelenül tényezővé válhat. Mondjuk ezt bárki felismeri, de senki nem teszi meg. Ha tisztességből nem is, hát érdekből. De ez a destruktív indulatait zabolázni képtelen figura sem saját, sem politikai közössége érdekeit nem ismeri föl. Hát még a mienkét, magyarokét! Neki az a komplexusaiban dolgozó kényszere, hogy komolyan vegyék. Mindent e soha felnőtté nem érett, kezeletlen vágynak rendel alá.
S ez meg is látszik: az ország pattanásig feszült. Elektromossággal és robbanó gázokkal telített veszélyes övezetté vált. Szinte öngyulladásra, berobbanásra vár. Senki nem boldog. De legalább, s legyen ez végképp dicsősége, a fő ceremóniamester sem az: tíz év alatt sikerült harmincat pusztítania önmagán. “Sikerei" az arcára vannak írva.
Nekünk sajnos csak ilyen diktátorocska jutott. Hiányzik belőle a derék Berlusconi életimádata, aki szorgos országrontása idején legalább 64 fogas élveteg vigyorral élvezte lopásai eredményeit. Hiányzik belőle a sunyin vigyorgó Putyin is, ki legalább Mussolini nyomán, mialatt fél kézzel helikoptert zaboláz és hokiütővel pompás gólt lő éppen, meztelen felsőtesttel grizlit lovagol!
Ám a kényszeresen követelt komolyanvételt a mi kicsi sárga és savanyú diktátorunknak kétségtelenül sikerült megkapnia már. Komolyan odafigyelnek rá, akár egy zavaros nagybácsira a házibuliban, akinek rendszeres szórakozása, hogy csúnyán berúgva a garderobba vizel.
Hősünket minden tragikomikus ballépésében is figyelemre érdemes határozottság vezeti. Ez titka és varázsa. Megértem hát, amikor valaki példás magabiztossággal tesz a rábízott nemzetnek ártó lépéseket, mond hol veretes gonoszságokat, hol bődületes ökörségeket, akkor a társadalom apakomplexusos, apahiányos része lelkesen (ahogy szép szavakkal magát minősítette egyszer) a gazdatesttel együtt rezzen, hevesen tisztelni kezdi a bajkeverő üzenetek forrását. Sőt, ha kritika érné az aranyszájú szentembert, ő maga fog körömszakadtáig ragaszkodni, hogy számára ez a biztonságérzetet adó bántalmazó tekintély, túl józan észen, jóízlésen, emberségen, minél tovább rendelkezésére álljon.
Szégyen vagy sem, engem a mondás tartalma is érdekel, nemcsak a bősz löket, ahogy erőltetett szóképei rendszeres pénteki kinyilatkoztatásai során a száján kizuhannak. Gyakorta azt látom, hogy a mi drágajóminiszterelnükünk, úgyis, mint korszakos politikai lángelme, akkora hülyeségeket beszél egyébiránt lehengerlő svádával, hogy a fal adja a másikat. Hiába a lopott könyvtár, a Chaplin Diktátorából, Napoleont ábrázoló festményekről vagy épp Hitler Adolf irodájából kopipésztelt óriási földgolyója révén épített intellekuális arculata, mégsem győzött meg maradéktalanul arról, hogy amiket összeolvas, azokból akár egy szót is megért.
Fölösleges, se az országnak, sem neki, sem pártjának hasznot nem hozó beteges kényszermozgásokat látok csupán. Hisz mások szempontjait is megérteni nem nagy tudomány. Csak figyelni kell. Megegyezést keresni a működés, az akár közösen elérendő eredmények érdekében, szintén nem. Ő azonban változásra képtelen, egyre monolitabb, zártabb, torzult személyiségének foglya. Fényévekre csalinkázott a legfontosabb vezetői erénytől, a lényeglátás képességétől. Rég perifériális jelentőségű, rendszerint önző céljai vezetik. Stadionbeteg.
Amit pedig ezen a héten sikerült produkálnia, annak a "Miért ne tévedj soha politikai pályára?" című tanácsadó szakkiadvány nyitó példájaként kellene megjelennie. A lóláb, nem kilóg, de kizuhan és fejbever. Lehet lamentálni működése részletein, működése következményeiből visszaolvasva végsősoron csak két józan állítás marad vetekedve: vagy ártó akarata, vagy lúzersége hatalmasabb.
Elhiszem persze, ha az igazhitűeknek ez még mindig csodás. De kérem, engedtessék meg, hogy engem se szánalmas aranyköpései, se hazudozásai közben fickósan meglengetett legendás jobbkönyöke ne győzzön meg. Csak azt lássam, amit elérnie sikerült. A botrányosan elhanyagolt járványkezelés több mint tizenötezer halottját. Egy hideg polgárháborúba sodort, végletesen megosztott országot. A lehazudott csillagos eget. A munkanélkülivé vált és sosem kompenzált tömegeket, az út szélén hagyott ágazatokat. A Kósa Lala révén felszínre került pancser pénzkisíbolási módszereiket, a közpénzből milliárdosokká tett pereputtyot és strómankört, a lényegét mind tisztábban megmutató fidesz nevű erkölcsi fertőt. A hazát rendre szégyenpadra lökő nemzetfelfogást, a gyomorforgató álszentséggel keresztény álruhába bújtatott, mérhetetlen ártó cinizmust.
Mert mondjanak nekem még egyetlen példát, amikor valaki azért vonul kolostorba, hogy onnan fokozhassa a lopást.
Lalától Lölőig
Tényleg az a nemzet nagy fia hát, az a politikai zseni, akinek főműve egy jelentéktelen falu tönkretétele csillagászati összegekkel? Aki infatilis és rosszízlésű bárgyú álmaira fordítja egy ország legfelelősebb posztját? Kinek annyira tellik csak, hogy lop egy kis szigetecskét a felcsúti műtavacskája közepére a kisvasutacskája végállomásocskájához? Aki lop saját stadionocskát is a köz pénzéből a kert végibe, ahol nagyritkán történnek ugyan valamiféle események, melyeket a világ futballt ismerő része képtelen lenne beazonostani, ám ő, és hibbant terveihez bokázó kisérete állítólag focinak néz?
Néha-néha, kormos téli éjszakákon, a néptelen felcsúti főutca ívlámpáinak fénykörei alatt messziföldön elhíresült trottyos gatyájában hangosan rikoltozva végigsihuhuzik valaki. Riadt tekintetek pislognak ki ilyenkor a földszinti függönyök mögül. A habcsókból és betonból álmodott versacerokokó királyság megbomlott elméjű ura élvezi ki hatalmát, szegény. Ez egy eredmény?
Vagy ott van Lölő, a felcsúti fárosz és nyelvzsonglőr, ki közismert agykisüléseivel, akár negró cukorka az éjszakai szájban, inverz módon világítja be az egész Zsámbéki-medencét. Sőt, mindinkább a Kárpátot is. Ismerjük, tudjuk: ő a nemzet strómanocskája. Szívbéli jóbarátja őt jelölte ki, hogy helyette azt a 25 évecskét lehúzza majd a szegedi Csillagban. Mesterének, kinek csúfos kis magyarhangját adja kedvenc lopásaihoz, ezt a diadalmas hetet, mint hírlik, közadakozásunkból telt luxusrepülőnkkel, a Maldív-szigeteken töltötte. Ott a hűs óceánban kezelte jobb csuklójának időről időre kiújuló ínhüvelygyulladását. A közpénzjelleg elvesztése során szakmányban készülő heti harmincmilliárdos szerződésállomány lapjainak aláírása, bárki beláthatja, kimerítő munka. “Na, oda alulra a vonal fölé tedd Lölő a két kövér X-et, - hangzik két dakota közmondás között végre egy magán, - meg kettőt a papír aljára is, szép sorban a félméteres paksaméta aljáig, oszt jó lesz: mától egész Heves megye a neveden van. Vagyis nem, azt már januárban a nevedre tettem. Most BAZ megye jön, tudod, ahol a Tóni olyan pancser módon lopott földet, hogy muszáj voltam, bármily nehezemre esett is, igazságosmátyáskriályt játszani, és rászólni: hő te Tóni megállj!, nem lesz ez így jó! Nem elég lopni, de jónak is kell látszani!" - hogy végre egy korszakos magyar államférfi is mondjon egyszer valami nagyot.
Isten lássa lelkem, én sem mátyáskirálykodásra, se fociimitációra, se Lölőre, se baltásgyilkosra, se sosemvolt doktorral aláíratott alkotmányhamisítványra, se az önkormányzatok kifosztására, se ereszre, se borkaizásra, se Balatonhenyélő asszonyságra se a Puszták Fejedelme nemzetnek, Magyarországnak szakadatlan szégyent hozó úgynevezett polititizálására igényt tovább nem tartanék. Kevesebb diadalt!
Unatkozni vágyom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hazám hazám 2. |
|
|
|
|
|
Offline
