|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2013-11-09 22:42:19, szombat
|
| |
| |
390. Esélykiegyenlítés
Azt mondták, emlékszem, azért (is) kell az oktatás átszervezése, hogy egyforma legyen a színvonal. Hogy ne legyenek az országban, akik alacsonyabb szintű oktatást kapnak. Hogy kiegyenlítsék végre az esélyeket.
Az egész azért jutott az eszembe, mert a héten osztálykirándulást szerveztek az egyik suliban, és (szokásos kép) több gyereknek a szülei nem bírták befizetni az ezrest. Szerencsére tudtunk segíteni. De csak itt. És az az érzésem, ez a probléma nemcsak nálunk létező. A gyerekek egy jó része továbbra sem tud ,,fizetős" programokhoz kapcsolódni, és erre továbbra sincs forrás az iskolákban.
Szóval, próbálom nézni, keresni, mi változott. Sokfelé megfordulok mostanában, keresem, hogy mi lett jobb, magasabb szintű, ott, ahonnan van hová emelni lécet. Hogy nőtt-e a lehetőségek száma azokban az iskolákban, ahol magas a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya? Azokban, amelyekben szegregátumokban élő gyerekeket tanítanak.
Nem tűnik úgy, hogy a központosítás kedvezőbb oktatási környezetet, hatásokat teremtett volna számukra. Bár az általános iskolákban kisebb-nagyobb csúszással megvolt, de volt középiskola, ahol még októberben sem volt tankönyve minden gyerekeknek. A pedagógusok szemlélete, módszertana nem változott. Mitől is változott volna? Akik eddig sem voltak, most sem váltak odafordulóbbakká, szociálisan érzékenyebbé, a probléma megoldásába energiát fektetőbbekké. A 32 órás benntartózkodás megvan, persze, de a felsősök nagy része nem marad bent délutánra, vitte mindenki a szülői kérelmet, hiszen a gyerekek nem akarnak bent maradni délutánra, nincs vonzó dolog, ami miatt ezt választanák. Kényszerítő szabályokat erre, ami ne sértené az alapvető jogokat, (még) nem sikerült kitalálni.
A felszabaduló időben a tanárok bent vannak, de nem készítenek szemléltető eszközöket, hogy sikeresebb legyen az oktatásuk, igaz, erre nincs is forrás, és nem böngésznek feladatlapok után sem az interneten. Minden megy tovább, mint régen. Ezekben az iskolákban nem hozott az új rend új lehetőségeket, szakköröket, sem új tehetséggondozási, vagy felzárkóztatási formákat, csupán a pedagógusok kötelező jelenléte az, ami biztosan megvan. Tényleges feladat és ehhez büdzsé nincs, csak a megnövekedett adminisztráció.
És nem lett nagyobb a magyarságtudat sem, ezekben az iskolákban, az elszegényedő vidékeken senki sem akar lovaglási lehetőséget biztosítani a cigánygyerekeknek, nem tanítanak íjászatot sem, és éppen annyit tudnak az elcsatolt területeken élő magyarokról, mint jó pár éve, többnyire semmit. A szegregátumokban nehéz beemeltetni a nemzeti összetartozást, tekintettel arra, hogy nem nagyon érti, aki nem utazik sosem, mit jelent igazából a másutt élés, az anyanemzethez tartozás felemelő vágya. A cigány identitás meg most nem kiemelt feladat, erre nem fókuszál senki.
A kötelező hittan és erkölcstan hatását sem érezni. A gyerekek épp olyan viselkedésformákat hoznak be, mint eddig, nem kevesebb az iskolai lopás, verekedés, és a szülők is gyakran mennek be ilyenkor ,,igazságot tenni". Ezen nem változtat az sem, hogy van-e iskolarendőr, vagy sem. Az ötödikesektől felfele, sőt néhol már a kisebbek is, kilógnak cigizni. Nemzeti dohánybolt ide, vagy oda, mindig van, akinél lapul a zsebben pár szál.
Maradt mindenki eszköztelen ezekkel a problémákkal szemben. Éppúgy, mint eddig. Maradt a szegénység is. Hiába lett mindennapos testnevelés, tornacipő, tréningruha, nem lett több. A középiskolások továbbra sem tudják befizetni az ebédet, és a teljesítményüket ez, a hetedik-nyolcadik órán erősen meghatározza.
Ja, hogy türelmetlen vagyok? Igen, kérem szépen. Nagyon. Mert a nyomor újratermelése változatlanul tovább folyik. Újabb évfolyamok mennek majd ki, változás nélkül. Sőt, dühös is vagyok. Mert míg ezen töprengek, egyik szegregátumból a másikba utazva, hallgatom a Kossuth-on a 180 percet. Meggyőző hangon beszél a miniszterelnök arról, hogy minden rendben. Minden hihetetlenül rendben van. Furcsa érzés kerít hatalmába, mert közben egy darabig számolom a falvakon áthaladva az út mellett a közmunkások álldogáló csoportjait, visszafele, három óra múlva már csak egyet látok, ugyanaz a nyolc ember ugyanazon levélkupac mellett támaszkodik a gereblyére, a többi már nyilván máshol növeli a statisztikában a foglalkoztatottak számát, és vonódik vissza egyre fejlődő önbecsüléssel a munka világába.
Egy mondatával azért egyet értek. Miközben hosszasan méltatja a kormányt segítő szakértők munkáját a csodás sikerek mögött, ezt mondja: ,,A szakértő, az szakértő, az élet, meg az élet."
Igen. Azt hiszem, pont ez a bajom.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: HÍREK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-11-09 19:04:45, szombat
|
| |
| |
Márton-nap története
A mai Szombathely területén született IV. századi püspökről sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is szerte Európában. November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton-napi libával emlékeznek meg. A gyerekek mindig örömmel várják ezt a vidám ünnepet, amely egyben a tél kezdetét is jelenti.
Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiensben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.
Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.
Márton-napi lakoma
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.
A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a fáradt őrséget amikor a gallusok a várost el akarták foglalni éjszakának idején. Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy ezen a napon szép, hízlalt lúd volt az ünnepi eledel.
A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Új-bor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat ,,szüreti vagy préslibának" is nevezték.
A közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok asszonyok sokféle finomságot főzek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigaszság közepette közösen fogyasztottak el.
November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.
Szokások, jóslások
Gyakran rendeznek Márton napi vásárokat, bálokat. A lakomázásnak kedvezett az is, hogy ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni sem. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.
Mártont már a középkorban a jószág jeles patrónusaként tisztelték. A jószág Márton napján került végleg az istállóba. A pásztorok ekkor számoltak el a jószággal és a szolgálattal. Ekkor kapták meg bérüket és újították meg - vagy nem - szolgálatukat.
Lampionos felvonulás
Nem sokkal Márton napja előtt az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran tűnik fel a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Az esemény végén sokhelyütt játsszák el Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett kelt tésztából készült perecet, "emberkét" falatoznak.
A szokás nem maradt Németország határain belül, ma már Hollandiában, Svédországban, de sok magyarországi német településen is találkozhatunk ezzel a hagyománnyal.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnep |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2013. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
35 db bejegyzés |
| e év: |
499 db bejegyzés |
| Összes: |
8973 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 179
- e Hét: 555
- e Hónap: 3649
- e Év: 71414
|
|
|
Offline
