|
2013-12-11 17:37:30, szerda
|
| |
| |
Érints meg!
Érints meg, - kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass és etess!
Puszild meg arcom százszor, ez így természetes!
Ringass két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy az én szülőm szeret!
Érintésed, ha érzem, nekem biztonságot ad,
Biztató érintésed mindig velem marad!
Érints meg, - kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
"Jó éjt" puszid oly puha, oly megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!
Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert épp komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Kettészakadt világban, még helyem nem lelem,
viseld el, ha bántlak s maradj mindig velem!
Érints meg! - kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet, hogy érintésed MINDEN, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámítsd végre fel,
légy velem a bajban, s nem hagylak el én sem!
Kedvesem, - éltem párja - most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor érzem, - szívünk együtt dobog -
Olyannak szeretsz, amilyen ÉN vagyok.
Felnőtt gyereked lettem, most már az leszek,
s van saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Most én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem - az élet jó tanár.
Érints meg még! - kérlek - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kicsi, védtelen gyerek.
Ülj le mellém, fogd meg két kezem és adj erőt,
simítsd az öreg arcomon a sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
Te rólad szólt életem, s legszentebb álmaim. |
|
| |
|
4 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
