|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2013-12-10 09:49:05, kedd
|
| |
| |
December 12-én lesz húsz éve annak, hogy elhunyt Antall József Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke.
Rá emlékezett a Kossuth Rádió ( dec.8.) Vasárnapi újság cím műsorában özvegy Antall Józsefné és Kónya Imre, az egykori Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője.
A beszélgetést hallgatva eszembe jutott, hogy a néhai Miniszterelnök a mosonmagyaróvári 1956-os mártírok újratemetésén, 1991. március 23-án járt városunkban.
Antall József megemlékező beszédet tartott a magyaróvári temetőben a felravatalozott koporsók előtt. Több fotóm is van az eseményről, sőt az aznapi Híradó tudósítása is meg van dvd-én.
A városi gyászjelentés egy példányával szintén rendelkezem, de azon nem szerepel, hogy a Miniszterelnök is részt fog venni a gyászszertartáson.
1998-ban a helyi MDF a Fő utca 23. szám alatti épület falára emléktáblát helyezett a miniszterelnök látogatása emlékére:
E házban találkozott
ANTALL JÓZSEF
miniszterelnök az MDF elnöke
az MDF helyi szervezetének tagjaival
a négy 1956-os mártír újratemetése
alkalmából 1991. március 23-án
MDF
helyi szervezete
Mosonmagyaróvár
1998. április |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-10 04:05:07, kedd
|
| |
| |
A karhatalom, decemberben Marosán György elhíresült mondatára, " Mától kezdve lövünk" rendelte el a sortüzeket a tüntetőkre decemberben:
december 5-6. Pécs
december 6. Budapest, Nyugati Pályaudvar
december 7. Tatabánya
december 8. Salgótarján
december 10. Miskolc
december 11-12. Eger
december 12. Gyomaendrőd
december 12. Kevermes
december 13-14. Zalaegerszeg
december 14. Hódmezővásárhely
december 17. Gyula
december 22. Tinye
december 29. Gyülevész
Nem végleges adatok szerint a karhatalom decemberi sortüzeinek következtében több mint 80 személy az életét vesztette. Jó tudni azt is, hogy ezekben az akciókban a megszálló szovjet erők már nem vettek
részt, sőt - lehetőleg - nyilván politikai megfontolásból tiltották is nekik.
Ajánlott irodalom:
Kahler Frigyes, M. Kiss Sándor : Mától kezdve lövünk
Horváth Miklós, Tulipán Éva : In memoriam 1956
A sortűzperekről dr. Horváth Miklós hadtörténésszel
Nem minden tettes ült a vádlottak padján
Mosonvármegye, 2013.05.04. szám
Hír TV- Ősök tere: http://mno.hu/osoktere/sortuzek-1956-ban-1111234
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-12-10 02:52:47, kedd
|
| |
| |
A megtorlás politikája
A Kádár-rendszer berendezkedésének legjellemzőbb mozzanata a megtorlás politikája volt. Kegyetlensége közismert: Romsics Ignác történész adatai szerint 350 végrehajtott kivégzésről, 22 ezer börtönbüntetésről, 13 ezer internáltról tudunk, és közel 35 ezer ember ellen indult eljárás. Ezenkívül sokaknak a karrierjét, az egzisztenciáját tette tönkre az, ahogyan a forradalom után ellehetetlenítették őket.
1956. december 11-től kezdődően több törvényerejű rendelet szabályozta a megtorlás ,,jogi kereteit": először gyorsított eljárással hoztak ítéleteket, majd a szintén sok ügyben eljáró katonai bíróságok mellett 1957 áprilisában újra felállították a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát, ami a fellebbezés lehetősége nélkül, egyszerűsített eljárásban hozott ítéleteket. Később megyei és városi szinten is létrejöttek a népbírósági tanácsok, amelyek egészen 1961-ig hoztak ítéleteket '56-os ügyekben.
A megtorlás fő célpontjai olyan személyek voltak, akik közvetlenül részt vettek a forradalomban. A forradalom országos szimbólummá vált vezetői - Nagy Imre és társai - halálbüntetésre vagy hosszú börtönbüntetésre számíthattak.
Azokat a munkásokat, értelmiségieket, akik helyi szinten szereztek tekintélyt és váltak vezetővé, súlyos börtönbüntetésre ítélték.
A fegyveres harcot folytató felkelőkre, különösen a vezetőkre pedig általában halál várt.
Az első perek áldozatai, az 1957. január 19-én kivégzett Dudás József és Szabó János is közülük kerültek ki. A fő vádpont jellemzően az államrend elleni szervezkedés és az izgatás volt.
Mindebből látható, hogy a kádári megtorlás elsősorban arra törekedett, hogy a társadalmat megfossza a saját személyiségük jogán tekintélyt kivívott vezetőitől, így eleve megakadályozza bármilyen új ellenállás kialakítását.
Ehhez járult még az elrettentés ereje is: a szigorú ítéletek félelmet kelthettek azokban, akik ellenálláson gondolkodtak. A megfélemlítés jellegzetes eszköze volt az 1957 februárjában megalakult, géppisztolyokkal felszerelt, ám soha be nem vetett Munkásőrség.
A Kádár-korszak megtorlása azonban különbözött is a Rákosi-korszak terrorjától. Kirívó kegyetlensége főként azokat érintette, akik valóban részesei voltak a forradalomnak, ráadásul a pereket - szemben az ötvenes évek elejének gyakorlatával - valóban megtörtént események ügyében indították, koncepciós jellegük inkább a hangsúlyokban, a fontos részletekben és a tettek megítélésében jelent meg.
Mintha azt üzente volna a forradalomban is passzívan maradt többségnek, hogy ha továbbra is passzívak maradnak, akkor nem kell a Rákosi-korhoz hasonló félelemben élniük.
Ez a hatvanas évektől a rendszer egyik alapvető vonása lett.
Keisz Ágoston
origo.hu (részlet)
2013.12.08.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
29 db bejegyzés |
| e év: |
178 db bejegyzés |
| Összes: |
2731 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1341
- e Hét: 2792
- e Hónap: 7673
- e Év: 29726
|
|
|
Offline
