Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
A diófák története
  2013-12-20 13:41:46, péntek
 
  "Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokban nagyon hamar el tudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tűzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ültetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos majd el fog mondani érettem egy-egy imádságot....
Az autó halad a tavaszi verőfényben... a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem, megálltam és utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat ki a diófákat ültette....
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre.
Kezembe vettem a szépen bekötött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló munka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.
Járható út...
Megyek és én is veszek tíz facsemetét!"		  
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Vajon hány ilyen gazdag élhet kis hazánkban?
  2013-12-20 13:39:29, péntek
 
  Vajon hány ilyen gazdag élhet kis hazánkban ?

A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.... Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni, amit kap. Mikor legközelebb vitte a túrót és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt. Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt: - Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát, amikor megkaptam magától a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazdag roppant módon elszégyellte magát és hazament.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: A piros-fekete kötött sapka
  2013-12-20 09:26:42, péntek
 
  Kohut Katalin: A piros-fekete kötött sapka

Már akkor öt éve éheztünk, nélkülöztünk. Az iskolában leromlottak a jegyeim, mert nem volt még tollam, ceruzám, radírom sem. Kenyérgalacsinból gyúrt golyóval radíroztam a füzetemben, amitől jó mázgás lett. Inkább nem mentem iskolába. Lógtam, Melindával. Ő volt az osztályban a leggyengébb tanuló, könnyen rá lehetett beszélni arra, hogy iskola helyett csavarogjunk. A magyar tanár egyszer észrevett minket az utcán és szemrehányón rám szólt:
Melinda kell Neked, csavargunk Kohut Kati?
A földig süllyedtem szégyenemben, ugyanakkor a csodálatom irányában megváltozott. Csalódtam benne, mert nem érdekelték a megváltozott körülményeim. Hideg volt a házban, nem volt ki mosni, takarítani. Én kimostam magam és öcsém ruháit, vasalóval megszárítottam télen egyetlen pulóveremet. A vasalótól teljesen szétnyúlott a garbó nyaka. Még akkor nem volt centrifuga, hogy reggelre megszáradjon. Éhen nem lehet iskolába járni, egész nap korgott a gyomrom. Restelltem nagymamától menni ebédelni, mondani neki alárendelt helyzetemet. Soha nem panaszkodtam, tűrtem némán érthetetlen sorsomat.

Nem volt többé karácsony, névnap, születésnap. Vilia estén én csempésztem könyvet a testvéreim helyére, aláírtam a nevemet és ráírtam az évszámot. Nem tudom mai napig, örültek-e a figyelmességnek. Nekem kellett volna már kilenc évesen vállalni a felelősséget a család szétbomlása miatt, viselni a terheket, amihez még nagyon kicsi voltam.

Nem volt kabátom, csizmám, csak egyetlen rövid szoknyám és egy pulóverem. A szoknyát is az unokanővéremtől kaptam, én aljaztam fel girbe-gurbán kézzel, ahogyan elgondoltam. Sivárság és szeretetlenség vett körül, a meg nem értettség, a figyelem hiánya. Senkinek sem voltam fontos többé, senki sem figyelt rám.

Mostohaapám mellett nagyon megalázó élet várt rám, de továbbra sem láttak el minket, míg Jani bácsi húst hússal evett. Nekünk csak titokban lehetett elcsenni fél szeret kenyeret, melyet megkentünk az éppen ott lévő bűzös rántott hús és egyéb zsírral.

Nagymamám meghalt hirtelen. Jutka, az unokanővérem maradt ott karcsai férjével és nagynénémmel. Jutka továbbra is ki volt szolgálva, csak most nem nagymama végezte a cselédmunkát, hanem Piri néni. Kézzel mosott, nem volt mosógépe, de minden hétvégén nagy lavórokban áztatva a ruhákat, ágyneműket patyolat tisztaságban tartotta a házat. Engem áhítattal töltött el a kék szalon, ahová csak ritkán engedtek bejárást. Jutka férjhez menetelekor eladták a kék szalonbútort.

Jutka miatt ritkán mentem hozzájuk, mert kiskoromtól csúfolt, először a hangom miatt, mert neki nem volt hallása. Szerintem irigy volt, azért alázott meg. Hallatlanul cinikusan vágta hozzám mondatait. Nekem ilyenkor összerándult a szívem. Egyszer azért csúfolt ki, mert mondtam neki, hogy minden este könyvet olvasok.
Milyen intellektuális lettél! - mondta gúnyosan.

Egy napon elhatároztam, hogy meglátogatom a nagynénémet. Mesélte, hogy apa a kezeibe temette a kezét, úgy sírt, hogy Magdi, vagyis anyám megakadályozta azt, hogy engem magához vegyen. Jóval később, asszony koromban árulta el, hogy miket híresztelt a városban, azt mondta, hamarabb nem érthettem volna meg.

Nagynéném már évek óta várt rám. Elővett egy piros-fekete csíkos bojtos kötött sapkát és átadta nekem azzal, hogy arra várt, felmenjek egyszer. Nekem kötötte a névnapomra.

Nagyon nagy hálát éreztem és jól eső melegség öntötte el a nehéz terheket cipelő szívemet. Kötött sapkája mai napig - igaz bojt nélkül - ereklye nálam, soha többé nem válok meg tőle. Az egyetlen ajándék, ami azokat a nehéz éveket jelenti, amikor mégis gondolt rám szeretettel és gondoskodással valaki, apa nővére.

2013. december 20.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Jó voltam, Jézuska!
  2013-12-20 08:48:30, péntek
 
  Kohut Katalin: Jó voltam, Jézuska!

Hóembert építek az udvaron,
be-belesek a tisztára fényezett ablakon.
Készül benn a titok-csoda,
Jézuska jön a kis lakomba.
Szívem várakozik, s ügyel
rosszat semmiképp ne kövessek el.
Mákos bobájkát nem szeretem,
alig várom, este legyen,
s csengettyű szó szólítson,
megnézhetem a fenyőt e napon.
Aláállva gyönyörködöm,
mennyi csoki, cukor, gyönyör,
csillogás és csillagszóró,
énekem is messzi szóló.
Hadd hallja az egész Világ,
a jóké a győzelmi láng,
kicsi szívem repdes egyre,
ajándékaimat könnyezve
veszem át a Jézuskától,
a jó gyerekek jutalmazójától.
Baba, konyha, kis vasaló,
könyv és fehér hintaló,
ez a csoda mind az enyém,
Jézuska adta főnyeremény!
Ígérem, mindig jó leszek,
ötösök a suliban a jegyek,
mindenkit majd felvidítok,
ha rossz a kedve, dalolok!

2013. december 20.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Csodára vár a szeretet
  2013-12-20 08:28:33, péntek
 
  Kohut Katalin: Csodára vár a szeretet

Felemelem a szívemet,
csoda ez a szeretet,
Íriszem is megérkezett,
fátyol szemmel rám révedt.

Látod kedves, a barátok
ölelnek, muzsikálók,
angyali hangokat hallok,
égi a jel, mit várok.

Szférák zenéje beoson
szívembe egy kulcslyukon,
szív-záramat eltitkolom,
Tiéd a kulcs, bevallom.

Kürtzengés és tilinkolás
játszik az ég, a csodás,
többé nem ér már csalódás,
kezem szeretetet ás,

vájkál szívedben, kedves,
kérlek, légy türelmes,
keresetem a szemérmes
örök-rangú szerelmes

ember szeretete csupán,
ellopom majd jó korán,
örök-szerelmed ezután
enyém lesz majd délután.

Vilia este álmodom,
kezeidet megfogom,
Veled együtt azt gondolom,
szerelmünket dúdolom.

Hallgatod fejemből a dalt,
felemeled ünnep-kart,
kórus, kéz arat diadalt?
Mennyből angyal szólongat.

Csodára vár a szeretet,
gyógyulásban a hitet,
aki ártatlan szenvedett,
fogjon egymással kezet!

2013. december 20.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2013.11 2013. December 2014.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 72 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 668
  • e Hét: 1036
  • e Hónap: 7277
  • e Év: 59543
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.