|
2013-12-09 09:10:23, hétfő
|
| |
| |
"Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból." Lukács 1,78b
Az advent a naptámadat. Ahogy jönnek egymás után a vasárnapok, hajnalodik, világosodik!
Krisztus születése előtt jön az ígéretek sorozata: a naptámadat! Minden ember életének megvan az adventje, amikor egy picit már lát. Már sejtem, hogy itt van valami. Sejtem, hogy ez nagyon boldogító lehet. Egy sejtés és vágy a naptámadat.
Amikor először elvittek egy bibliaórára, kezdtem sejteni, hogy itt van valami jó. Itt nem csak azért ülnek emberek, hogy elüssék az időt, itt valamiért jönnek, itt valamit kapni lehet. Gondolj vissza, volt-e már advented?
Szinte nem lehet visszatartani azokat az embereket, akiknek már megkezdődött a naptámadat az életükben. Olyan, mintha egy vak ember lassan gyógyulna, és jönne a pillanat, dereng, világosodik, már lát.
Már van bűnlátásom, már eszembe jut, talán hibás voltam abban a dologban, amiben eddig másokat okoltam. Egyszer csak látom a bűneimet. Keserves - de mégis boldogító, hogy egyre világosabb lesz.
Azt mondja az Ige: Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Már úgy veszem kezembe a Bibliát, hogy dobog a szívem - mit fog most mondani nekem az Úr?
Karácsonykor "meglátogatott minket a naptámadat"! Aztán elkezdődik Jézus élete a földön, születéstől a halálig. A naptámadat-tól a teljes délig. Isten szeretetének világossága a kereszten kibírhatatlan fénnyel ragyog ebben a világban. Karácsonykor Isten adta Egyszülött Fiát. Nagypénteken Jézus adta önmagát. Eljutottál már odáig, hogy megértsed: mindez érted és értem történt?
Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..."
- Áhítatok minden napra című könyvéből Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Trausch Liza |
|
|
|
|
|
Offline
