|
2014-01-07 07:21:36, kedd
|
| |
| |
Az est . . .
Az est könnyű szárnyakon érkezett ,
belesett szobám ablakán csendesen .
Az égen a csillagok fényüket szórták
szüntelen , a szívemet átjárta egyfajta
áhított , léleknyugtató érzelem .
Derűs emlékek leptek meg hirtelen ,
már nem fáj a múlt sem : az idő végtelen .
A csillagok ezrével szórják a fényüket
kékesen . úgy érzem a békesség percei
töltik be , békére vágyó lelkemet .
Egy pillanat , s lepörög előttem életem ,
gondolataim az éjben meglepnek csendesen .
- Hová lettem én aki voltam ? - magamtól
kérdezem . . . , válaszként suttog - az éj ,
- a tér , - az idő , - a végtelen .
**********
********** Bédné Marika : 2012 . 05. 21 . 20 : 45 - / saját versem / ***********
**********  ***********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
