|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 20:43:56, csütörtök
|
| |
| |
Felkészülés az életre
Posted on 2014/01/09 Szerző: Admin
Szemeteszsákkal fojtogatta két iskolatársát egy 14 éves fiú a nyírszőlősi általános iskolában. A támadót emberölés kísérletének gyanúja miatt őrizetbe vették, és kezdeményezik előzetes letartóztatását - közölte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője csütörtökön az MTI-vel.
Fülöp Gergely a hétfői esetről szólva elmondta, hogy az eljárás adatai szerint a Nyíregyháza külterületén, Nyírszőlősön található általános iskolában a negyedikesek és a hatodikosok egymás melletti helyiségekben öltöztek közös testnevelés órája előtt. Ekkor az egyik hatodikos, 14 éves fiú egy ott talált műanyag szemeteszsákot húzott hátulról egy 10 éves gyerek fejére, és percekig fojtogatta vele. A kisdiáknak végül sikerült kiszakítania a nylonzacskót, és levegőhöz jutott.
A gyanúsított ezután a szakadt szemeteszsákot egy 11 éves fiú nyakára tekerte hátulról, és őt is percekig fojtogatta. Csak akkor hagyta abba, amikor a többi gyerek szólni akart a tanároknak - ismertette.
A rendőrségen az ügy miatt szerdán tettek feljelentést.
A megyei rendőr-főkapitányság emberölés kísérletének megalapozott gyanúja miatt őrizetbe vette a 14 éves fiút, akit súlyos testi sértés kísérletével is gyanúsítanak. Amikor ugyanis megtudta, hogy szóltak a rendőrségnek, az iskolában megrúgta az egyik korábbi sértettet.
A fiatalkorú gyanúsított nem tagadta a bűncselekményeket, azt mondta, csak “hülyeségből" csinálta - tette hozzá a szóvivő.
A rendőrség kezdeményezi a fiú előzetes letartóztatását.
(Inforádió)
Bal-Rad komm: Nyirszőlős, 14 éves-erősen túlkoros-hatodik osztályos “fijú"-kisebbeket fojtogat-"jácciból"! (Fantáziaébresztő körülmények!)
Készül az életre Döbrögi ifjú “rejtett munkaerőtartaléka"! Játékosan! Mint a kölyök ragadozók!
A “próbálkozás" után irány a továbbképző! (Ahelyett, hogy “elesett" volna a rendőrség lépcsőjén. De azt meg a kiccsalád többi tagja sérelmezte volna!)
http://balrad.wordpress.com/2014/01/09/felkeszules-az-eletre/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 20:36:20, csütörtök
|
| |
| |
A kérdések nem a Közgépről szólnak, hanem az országról általánosságban
Posted on 2014/01/09 Szerző: Admin
Méghogy nem lehetnek sikeres cégek ebben az országban? Épp tegnap számolta ki az Átlátszó.hu, hogy a Közgép napi átlagban 1,18 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el 2013-ban, ez a GDP közel másfél százalékának felel meg. Az összeg másodpercenként 13 700 forintot jelent, igaz, felfelé kerekítve.
Veszélyes vizekre evezünk ezzel a témával. A Közgép pályázati győzelmei azok, amelyekre mindenki pártosan reagál: ha baloldali olvas erről, rögtön korrupciógyanút kiált, ha jobboldali, akkor a négy éve elmúlt nyolc év közbeszerzéseit kezdi el emlegetni. És a fejünkre húzzuk azt a vádat is szinte már a kérdésfeltevéssel: miért ne nyerhetne egy cég sok pályázaton, ha tényleg jó? Nem örülünk annak, hogy magyarokhoz kerül a pénz?
Utóbbi kérdésre egyszerű a válasz: annál, hogy magyar cég nyerjen állami pénzeket, fontosabb lehet, hogy az nyerjen, aki a legolcsóbb áron a legjobb munkát végzi. De ez személyes vélemény, lehet róla vitázni. Arról már kevésbé, hogy az átláthatóság hiánya mekkora problémát jelent.
Ez pedig már nem csak a Közgépről szól, hanem az országról általánosságban. Igaz-e a szóbeszéd, hogy sokan el sem indulnak a közbeszerzéseken, mert úgyse nyerhetnek? Helyes-e, hogy sokszor derül ki utólag, hány milliárddal lett drágább egy-egy közbeszerzés az előre vártnál? Mit kezdjünk mi - akár a közvélemény, akár a sajtó - azzal, hogy a Fidesz volt gazdasági igazgatójához köthető cég teljesen törvényesen nyeri agyon magát, miközben a törvényeket a Fidesz hozza, az ellenőrzés legfontosabb szerveinek többségét pedig a párt egykori képviselői és jelöltjei vezetik?
Különösen úgy izgalmasak ezek a kérdések, hogy az MSZP négy éve többek közt törvényes, de sokak szerint etikátlan közbeszerzésekbe bukott bele. Lehetne etikán vitatkozni, ebben mindenkinél mások a határok. De a választók megérdemelnék, hogy mielőtt döntenek, tisztábban lássanak.
(vg.hu)
Bal-Rad komm: “...az MSZP négy éve többek közt törvényes, de sokak szerint etikátlan közbeszerzésekbe bukott bele."
Ez igy igaz! Csakhogy: ha párhuzamot vonunk a maszopos “nyeremények" és a Közgép tarolása között, mégiscsak kibukkan egy kis eltérés.
Mert ha a Közgép másodpercenként nyer 13 700 forintot, abból kb. tizezer megy a “közösbe"! Ebből finanszirozza a horda a szavazatvásárló akciókat. (3700 forint pedig lett saját felh.)
Ugyanez a maszopnál kb. úgy működött, hogy 13 700 forint ment a saját felhasználásra!
Hát a “választók" ezt nem tudták akkoriban lenyelni. Joggal!
Persze mostanság is nehéz helyzetben vannak, merthogy a döbrögista horda azért “előrelátóbb" volt mint a maszopos ellenmaffia!
Még egyszer: A MASZOP CSAK A LOPÁSSAL FOGLALKOZOTT!
Persze az egyszerű magyar választópolgárnak édesmindegy!
http://balrad.wordpress.com/2014/01/09/a-kerdesek-nem-a-kozgeprol-szolnak-hanem-a z-orszagrol-altalanossagban/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 20:32:26, csütörtök
|
| |
| |
Hogyan tovább, és mi legyen a zsidókkal? - Magyar dilemmák 1944-ben
Történelmietlen, hamis és a politikai és hatalmi érdekeknek megfelelően befolyásolt szinte minden egyes megnyilvánulás manapság, amelyik a második világháború, azon belül is elsősorban az 1944-es év tragikus eseményeit elemzi. A háború győzteseinek hazug történelemszemléletén felnevelt közvéleményt továbbra is félrevezetik. Azon kevesek viszont - köztük történészek, tanárok, újságírók, politikusok -, akik világosan látnak, állásuk megtartása, karrierjük előmozdítása érdekében hazudozni kényszerülnek. Az igazságot pedig senki sem meri elmondani, mert a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléstől, sőt immár a börtöntől is tartani kell.
Én most az alábbiakban mégis megkísérlem a valóságnak megfelelően bemutatni azokat a dilemmákat, amelyek a sorsfordító 1944-es esztendő magyar polgárai és az ország vezetői előtt álltak. Jó lenne, ha egy őszinte, tabudöntögető vita alakulna ki, melynek keretében - mellébeszélés, polkorrektkedés és hazudozás nélkül - végre alaposan megtárgyalható lenne hazánk háborús szerepvállalásának máig kibeszéletlen két fontos kérdése: az egyik, hogy milyen lehetőségekkel szembesült a magyar nemzet a háború folytatásának tekintetében, a másik pedig a zsidósághoz fűződő viszonyunk ügye.
1. A legfőbb dilemma - melynek megválaszolásától függött a zsidóság sorsa is - az volt, hogy folytassuk-e a háborút a Német Birodalom oldalán, vagy pedig álljunk át az ellenséghez. 1945 óta teljesen torz szemüvegen át szemléltetik velünk ezt a súlyos problémát. Történelmietlen, életszerűtlen, sőt kifejezetten ostoba az a széles körökben elfogadott, iskolákban is oktatott vélemény, mely szerint ,,1944-ben már csak az egészen hülyék és a fanatikusok nem látták, hogy a háború elveszett, ezért aki tovább akart harcolni a németek oldalán, az mind őrült, fanatikus és náci volt, és az ország pusztulását okozta". Könnyű utólag effajta ,,bölcsességeket" kinyilvánítani. Hadd éljek azonban egy ellenpéldával a sport területéről. Tegyük fel, hogy egy futballmérkőzésen az ellenfél csapata a mérkőzés 85. percében 2:0-ra vezet. Mi történik ebben az esetben? A vesztésre álló csapat játékosainak egy része lélekben esetleg feladja, és nem hajlandó tovább küzdeni, mondván, értelmetlen a megerőltetni magukat, mert a meccs úgyis elveszett. A csapat másik része viszont talán olyan ,,fanatikusokból" áll, akik azt mondják, hogy ,,mindent bele", ,,harcoljunk a végsőkig", mert ha lélekben nem adják fel, akkor igenis lehetséges a szépítés, vagy talán az egyenlítés. És minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik a kétféle álláspont között őrlődnek, és nem tudnak dönteni.
A magyar társadalom és a politikai vezető réteg pontosan ugyanúgy oszlott meg 1944-ben, mint ahogyan a fenti példában szereplő focicsapat: voltak a küzdelem folytatását követelő ,,németbarátok", a harc beszüntetését (illetve az átállást) szorgalmazó ,,nyugatbarátok", továbbá a dönteni nem tudó bizonytalanok. (Az ellenség beépített ügynökeiről, illetve a szövetségesek győzelmében reménykedő magyarellenes erőkről most ne essék szó.) Horthy Miklós az utóbbi csoportba - a bizonytalanok közé - tartozott. De aligha róhatjuk meg érte, hiszen óriási felelősség nyugodott a vállán! (A focihasonlat persze sántít, mert egy focicsapatban nemigen vannak az ellenfél győzelmét óhajtó játékosok, és bármiképpen is alakul egy mérkőzés eredménye, a vesztes félnek aligha kell tartani fizikai megtorlástól.)
Már hallom is az ellenvetést: rossz a fenti futballhasonlat, mert 1944-es helyzetünket nem egy a mérkőzés 85. percében 2:0-s vesztésre álló csapatéhoz kellene hasonlítani, hanem inkább a 89. percben ötgólos hátrányban lévő együtteséhez. Nyilván erről hosszasan el lehetne vitatkozni, azonban ne felejtsük el: amikor hazánk német megszállása 1944. március 19-én bekövetkezett, még a kontinens nagy része a Német Birodalom uralma alatt állt. Igaz, Itáliába már behatoltak a szövetséges csapatok, azonban előrenyomulásuk elakadt, és még az angol-amerikai erők partraszállása sem következett be.
De vajon a görögök a Kr. e. 490-es vagy 480-as perzsa hadjáratok alkalmával, a magyar egri várvédők 1552-ben, a magyar honvédek 1849 tavaszán-nyarán, az oroszok 1941 októberében (amikor a német csapatok Moszkva alatt álltak), az angolok 1940-ben (amikor a németek teljesen kiszorították őket Európából), vagy a pesti srácok 1956-ban nem voltak-e sokkal reménytelenebb helyzetben, mint a németek 1944 tavaszán-nyarán? És vajon nem lehetett-e bízni még később is a német-magyar szövetség hősies ellenállása esetén a háború elhúzódásában, a szövetséges erők kifáradásában, és legfőképpen az angolszász demokráciák és a kommunista Szovjetunió között bekövetkező szakításban? Ki tudja megmondani egy háborúban, vagy bármiféle emberi dráma esetében, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor a küzdelem már reménytelen? Utólag persze nagyon könnyű a vesztes fél orra alá dörgölni, hogy erőfeszítései eleve reménytelenek voltak. Nyilvánvalóan mindig vannak, akik, amikor a dolgok rosszra fordulnak, egyből feladják a harcot, és értelmetlennek nyilvánítják a további küzdelmet. Az óriási túlerőben lévő perzsákkal küzdő görögök, a félelmetes Habsburg, majd a segítségére siető orosz hadsereggel szemben bátran helytálló magyarok, a német előrenyomulással szemben a végsőkig ellenálló oroszok, vagy éppen az '56-os pesti srácok többsége azonban nem így gondolkodott.
Vegyünk továbbá tekintetbe még egy tényezőt. A szövetségesek nem voltak hajlandók tisztességes békét kötni a németekkel, és Németország teljes, totális vereségét tartották egyedül elfogadhatónak. Magyarország helyzetét pedig súlyosbította, hogy 1944-re sokak számára világossá vált, hogy a megadás, a fegyverletétel esetén hazánk bolsevizálása következik. Mindez annyit jelent, hogy sok német és magyar katona - és éppen a legbátrabbak (a hivatalos propaganda persze jellemző módon fanatikusnak mondja őket) - juthatott arra a következtetése, hogy ha egyre kilátástalanabb is a küzdelem, más választásunk nincsen, mint a végsőkig küzdeni, mert akkor még az utolsó pillanatig történhet valamilyen ,,csoda", ha pedig tényleg nincsen többé remény, szebb férfi módra a csatában meghalni, mint egy életen át szolgaságban élni. Elítélhetjük őket azért, mert annak a ma már nevetség tárgyává tett hősi eszménynek megfelelően viselkedtek, melyre őket az iskolában és a hadseregben is nevelték?
Természetesen a fentiekben leírtakkal kapcsolatban felmerülhet az a vélemény is, mely egyébként 1945 óta hivatalosnak tekinthető: nevezetesen, hogy eleve rossz oldalon álltunk a háborúban. Nos, ez az egyik olyan kulcsfontosságú kérdése Magyarország második világháborús szerepvállalásának és a magyar-zsidó együttélés történetének, melyről szigorúan tilos megmondani az igazat. A manapság fölöttünk uralkodó cionista elit legitimitásának biztosítása érdekében fejünkbe préselt legfőbb dogma szerint ugyanis a hazánkban élő ,,zsidók is magyarok", melyből következően zsidók és magyarok érdekei soha nem térhetnének el. A valóság természetesen éppen az ellenkezője ennek az egyre többször hangoztatott dogmának: a zsidó és magyar érdek teljesen különbözött egymástól a második világháborúban (már az első világháború végén is): a zsidók ugyanis a szövetséges ,,antifasiszta koalíció" győzelmében reménykedtek, mi, magyarok viszont csakis a tengelyhatalmak diadala esetén bízhattunk Trianonban elveszített területeink bizonyos részének visszaszerzésében (és így az elcsatolt részeken élő testvéreink megmentésében). A háború vége felé pedig egyértelművé vált az is, hogy amennyiben vesztesként kerülünk ki a háborúból, hazánk kommunista megszállás alá kerül.
Ezzel együtt viszont az is valószínűnek tűnik, hogy ha Németország győz, a számunkra kedvező területi változások mellett a Magyarországon élő német kisebbség is uralkodó helyzetbe került volna. Hogy milyen kiváltságokat élvezett volna a hazai németség a Harmadik Birodalom diadala esetén, immár sohasem derül ki. (Habár vegyük tekintetbe azt is, hogy ha a németek győznek, és visszakapjuk Trianonban elvesztett területeink egy részét, a megerősödő magyar nacionalizmus és hungarizmus jelentős akadályát jelentette volna a német uralmi törekvéseknek Magyarországon.) De a németség túlhatalmából adódó veszély kétségkívül fönnállott. Németország bizonyos közép- és kelet-európai népekkel (főleg a lengyelekkel, ukránokkal, de részben az észtekkel, lettekkel, litvánokkal is) szemben elkövetett egy végzetes hibát: nem kedveltette meg magát velük, mi több, brutális eszközökkel uralkodott felettük. (Ugyanakkor azok a feltételezések, melyek szerint a németek tömegesen irtottak volna ki, illetve telepítettek volna át népeket győzelmük esetén, jelentős részben alaptalanok.) Látva a németek nem feltétlenül rokonszenves viselkedését, több olyan magyar (és más németekkel szövetségben álló) katona akadhatott, aki a háború vége felé azért vesztette el harci kedvét vagy éppen dobta el fegyverét, mert nem kívánta a Német Birodalom érdekeiért életét áldozni, és nem látott különbséget a szovjet vagy épp a Német Birodalom uralma között.
Mások viszont láttak különbséget. A zsidók - mint akik a szovjet-angol-amerikai koalíció talán legfontosabb részvevői, sőt annak összekovácsolói voltak (amit persze máig tilos kimondani) - érthető módon a szövetségesek győzelmében bizakodtak. 70 év elteltével vessük mérlegre az előttünk akkor álló alternatívákat: 1. totális antifasiszta győzelem, ennek nyomán Trianon újbóli megerősítése, szovjet-kommunista megszállás és terror; 2. német győzelem, ennek nyomán Trianon részleges revíziója, esetleg a német kisebbség bizonyos kiváltságaival, melyet viszont az megerősödő magyar nacionalizmus és hungarizmus talán korlátozott volna. (Utóbbi esetben ráadásul nem csupán a kommunizmust úsztuk volna meg, de a liberalizmust és multikultit is.) Lehet választani.
2. A másik - a háború német oldalon történő folytatásával, illetve a ,,kiugrással" kapcsolatos dilemmával szorosan összefüggő - kérdés a zsidóság sorsával kapcsolatos. A jelenlegi hatalmi viszonyok (a kiépülő cionista diktatúra, hazánk gyarmati helyzete) miatt természetesen erről a témáról sem lehet őszintén beszélni. A mérsékelt ,,konzervatív", vagyis fideszes értelmiség állandó védekezésre alapozott ,,defenzív" történelemszemlélete sem a valóságnak nem felel meg, sem pedig az agresszív zsidó köröket nem békíti meg. ,,Mi igenis mentettük a zsidókat", ,,nem mi, hanem a németek a felelősek a zsidóság megsemmisítéséért", ,,velünk is történtek méltánytalanságok" - hangoztatja a mérsékelt jobboldali értelmiség azokat a szlogeneket, melyekben persze van némi igazság, mégsem tükrözik vissza híven a magyarság előtt akkoriban álló súlyos dilemmákat.
Valójában úgy a magyar társadalom, mint a politikai osztály a zsidókat illetően a moralitás és a magyarság érdekeinek ellentétes szempontjai között őrlődött. Nyilvánvalóan azzal az átlagemberek és a politikusok is tisztában voltak, hogy a zsidóság tömeges deportálása embertelen intézkedés. Tudni lehetett, hogy a háború körülményei között az elszállításuk, munkatáborokban történő elhelyezésük, majd munkára kényszerítésük során sokan - főleg a betegek, gyerekek, idősek - meg fognak halni. (Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ,,a zsidókat tudatosan küldték volna megsemmisíteni".) Az sem volt titok akkoriban (manapság sokkal inkább titkolják), hogy a koncentrációs táborokban összezsúfolt foglyokat súlyos járványok tizedelik. Ami a szappanfőzős, lámpaernyős, gázkamrás rémtörténeteket illeti, azokról persze majd' mindenki hallott, hiszen a szövetségesek háborús propagandagépezete teljes erőbedobással terjesztette a horrorisztikus kivégzési históriákat, azzal a céllal, hogy aláássák a tengelyhatalmak népeinek és katonáinak harci morálját, és megingassák hitüket politikai vezetőik becsületességében. Természetesen akadtak, akik egészében hitelt adtak a népirtásról szóló antifasiszta propagandának, mások csak részben adtak annak hitelt, és voltak olyanok is, akik hazugságnak tartották az egészet.
De valójában senki sem tudhatta pontosan, mi is az igazság. A politikusok sem láttak tisztán (de miért is láttak volna, amikor még most, 70 évvel később sem látunk tisztán?), beleértve magát Horthyt. Mindig megdöbbenek, amikor hivatalos történészektől arról olvasok, hogy Horthy Miklós kormányzónak legkésőbb 1944 májusában már tudnia kellett a ,,zsidóság elpusztításának tervéről", mivel eljutottak hozzá a két Auschwitzból szökött zsidó fogoly beszámolói alapján összeállított, úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyvek. De vajon miért kellett volna Horthynak elhinni a két szökött zsidó vallomását, melyet az ellenséges pozsonyi cionista központban öntöttek formába, és onnan küldözgették szét a nagyvilágba? Horthy - mint minden vezető politikus - titkosszolgálati és egyéb jelentések, beszámolók, értesítések, vélemények tömkelegét kapta. A kormányzó joggal gondolhatta, hogy az ellenség pszichohadviselésének részét képezheti az auschwitzi jegyzőkönyvek közzététele is. Miért hitt volna a kormányzó inkább az ellenség köreiből érkező információknak, mint a szövetséges Németország szavának? A valóság persze az, hogy sem Horthy, sem a politikai elit más tagjai, sem a közvélemény nem tudta pontosan, mi lehet a zsidók tömeges kivégzésével kapcsolatos hírekből az igazság. Azzal azonban tisztában voltak, hogy - gázkamráktól, szappantól, lámpaernyőtől függetlenül - a tömeges deportálás brutális intézkedés, melynek következtében tíz-és százezrek veszíthetik az életüket. Horthynak és más magas rangú személyiségeknek ráadásul jó kapcsolatai voltak bizonyos zsidó iparmágnásokkal, amelyeket saját politikai és anyagi érdekeikre tekintettel nem szerettek volna kockára tenni, továbbá attól is tartottak - teljes joggal -, hogy ha a háború elvész, akkor a győztesek felelősségre fogják őket vonni a zsidók deportálása miatt.
Ezekkel a megfontolásokkal szemben viszont ott állt az a szempont, amit a németek és a a háború további folytatását sürgető hazai erők - főként a nyilasok, de mások is - akkoriban hangoztattak: a zsidóság deportálása kétségtelenül embertelen, de a háború sikeres folytatása érdekében elkerülhetetlen intézkedés. Mert egyrészt sürgető szükség volt munkaerőre a német hadiiparban, másrészt pedig életveszélyesnek tűnt egy több százezer fős, ellenséges ,,ötödik hadoszlopot" az országban meghagyni akkor, amikor mindenki tudta, hogy az orosz haderő előretörése következtében az ország rövidesen hadszíntérré válik. (Hogy sokan örültek a zsidóság elszállításának, annak elsődleges oka nem az volt, amiről a propaganda manapság harsog, nevezetesen, hogy tömegek reménykedtek a zsidók vagyonának megszerzésében. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar társadalom széles rétegeit roppant hátrányosan érintette a 19. század második fele óta zajló zsidó térfoglalás, és ott élt az emberek emlékezetében a Károlyi-féle patkányforradalom és a vörös terror borzalmas emléke is.) Horthyt, a politikai elitet és lényegében a magyarság egészét kínzó dilemma tehát a német megszállást követően az alábbi volt: ha az emberiesség parancsának engedelmeskedve nem egyezünk bele a zsidóság deportálásába, akkor kockáztatjuk a háború eredményes folytatását és esetleg a magyarság fennmaradását. Ehhez járult még a politikai elit tagjai részéről a félelem, hogy ha a háború minden erőfeszítésünk ellenére mégis totális vereséggel ér véget (vagyis egy tisztességes megadást sem tudunk kicsikarni), akkor a zsidók deportálásában játszott szerepük miatt kivégezhetik őket.
A legteljesebb mértékben érthető, hogy maga Horthy - sok más politikussal egyetemben - kínzóan őrlődött ennek a súlyos dilemmának a szorításában. És, mint az a döntésképtelen embereknél gyakran megesik: mások döntöttek helyette. A külső - német - nyomás hatására a kormányzó először beleegyezett a deportálásokba, majd egy másik külső erő - a szövetségesek és bizonyos semleges államok beavatkozása - a deportálások leállítására ösztönözte. Az első esetben a háború további folytatására, illetve a nemzet létérdekeire hivatkozva engedett a németek kívánságának, a második esetben viszont - a normandiai partraszállás nyomán egyre reménytelenebbnek látszó hadi helyzetben - az emberiesség szempontjait hangoztatta (de egészen biztosan saját maga, a politikai elit, valamint Magyarország jövőjére is gondolt). De azok, akik elítélik Horthyt, sőt a magyar politikai elitet, az egész magyar közigazgatást, sőt a magyar népet is a zsidók deportálása miatt, jobban tennék, ha feltennék maguknak a kérdést: ugyan volt-e bárki is a történelem folyamán, aki az emberiesség/moralitás és a háborús győzelem/nemzeti érdek dilemmájával szembesülve az emberiesség mellett döntött? Mérjünk ugyanis egyenlő mércével. Vajon az antifasiszta szövetségesek az emberiesség, a moralitás szempontjai alapján vagy a saját győzelmük, illetve hatalmi céljaik elérése érdekében bombázták szándékosan német civilek százezreit a háborúban? Az USA az emberiesség vagy a győzelem nevében dobta le két atombombáját Japánra, lemészárolva polgári lakosok százezreit? Vajon az emberiesség vagy a nemzeti érdek motiválta Izraelt, amikor 1947/48-ban 800 ezer palesztint űzött el otthonaikból, és hajtott végre vérengzést a körükben Deir Jászinban és másutt? A moralitás érvényesítésének és a katonai győzelem kivívásának dilemmájában melyik kerekedett fölül, amikor az USA napalmot is bevetett Vietnamban, Izrael pedig foszforbombákat dobott le a Gázai övezetben?
A példák a végtelenségig lennének sorakoztathatók. A tanulság pedig egyértelmű: a magyar nemzet egyáltalán nem követett el nagyobb bűnöket 1944-ben, mint bármely más nemzet a történelem folyamán, amely vélt vagy valós érdekeit, vagy hatalmi törekvéseit próbálta érvényre juttatni valamilyen véres konfliktus megvívása során.
Perge Ottó - Kuruc.info
http://kuruc.info/r/6/122345/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 20:18:36, csütörtök
|
| |
| |
A Lézer Jani...? Kizárt dolog! Ő nem olyan...! Az csak véletlen lehet!
Posted on 2014/01/09 Szerző: Admin
Több mint 1300 hektár állami földet nyert a hódmezővásárhelyi Gorzsai Mezőgazdasági Zrt., és az ellenőrzése alá tartozó társaságok. A cég legnagyobb tulajdonosa Lázár János rokona - írta a hvg.hu. Lázár vagyonnyilatkozatából kiderül, nemcsak rokonának van köze a céghez, Lázár János is részvényes.
A Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. és az ellenőrzése alá tartozó korlátolt felelősségű társaságok az állami földbérletpályázatokon eddig összesen 1362 hektár föld használati jogát nyerték el, 27 pályázaton. A zrt. saját jogon 10 pályázattal 295 hektár földbérlethez jutott, de sikeresen pályázott a zrt. érdekeltségébe tartozó Gorzsai Takarmánytermelő Kft., amely 804 hektár földbérletét kapta meg 10 pályázaton, valamint a Gorzsai Paprikatermelő és Értékesítő Szövetkezet, amely 262 hektárral gyarapította a csoport által művelt birtokot, 7 nyertes pályázaton.
A zrt. fő tulajdonosa az államtitkár édesanyjának az unokatestvére, Gyapjas Károly. A cégnek 2001 és 2012 júliusa között maga Lázár is az igazgatósági tagja volt, a vagyonnyilatkozatában szereplő, tulajdonában lévő földeket (kb. 40 hektár) is a Gorzsai Zrt. műveli - derítette ki a hvg.hu.
Ám nemcsak ez a kapcsolat, vagyonnyilatkozata szerint a cégnek Lázár János részvényese, 2%-nyi részvényt birtokol. A vagyonnyilatkozat 2013 januárjában született, és mivel a kisrészvényeseket egyik online adatbázis sem tünteti fel, így az nem derül ki, hogy Lázár János azóta megvált-e részvényeitől. Ezzel kapcsolatban kerestük a Miniszterelnökséget, akik közölték: még mindig részvényes az államtitkár.
A cég egyébként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium adatbázisa alapján 2012-es eredménye után104 millió forint osztalékot fizetett ki, Lázárra ebből, ha az általános osztalékfizetési szabályokat követik, 2 millió forint jutott.
(hir24)
Bal-Rad komm: “Mert rossz az, aki rosszra gondol..." Mi legalábbis el nem tudnánk képzelni, hogy Lézer Jani...? Kizárt dolog! Ő nem olyan!
http://balrad.wordpress.com/2014/01/09/a-lezer-jani-kizart-dolog-o-nem-olyan-az-c sak-veletlen-lehet/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:57:12, csütörtök
|
| |
| |
Ingyen vadásztatják az állami fejeseket
propeller.hu, ma, 05:15
Tízmilliókat vadászgatnak el a fejesek! Állítják az egyik állami gazdaság erdészeti dolgozói egy Blikk birtokába jutott levélben.
Állami alkalmazottak, állami autókkal, állami cég által biztosított üzemanyagot használva, munkaidőben, állami pénzen szórakoztak - írták a Blikknek levelükben, amelyet retorzióktól tartva nem mertek aláírni, mert tartanak attól, hogy kirúgnák őket.
A levelet Orbánon kívül elküldték Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak is, aki, mint hétfőn kiderült, december közepén maga is egy nagyszabású vadászaton vett részt egy másik állami vadásztársaságnál, és amelynek költségeit egy magánszemély fizette ki a vállalatnak.
A levélben ingyenes hajtóvadászatokról, külföldi vadászatokról, mulatozásokról, esztelen pazarlásokról számoltak be. - Csak megyei szinten szűken számolva is több mint 70 millió forint dobható ki egy szűk kör szórakozására - olvasható a levélben.
http://propeller.hu/szorakozas/2851777-ingyen-vadasztatjak-allami-fejeseket
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:51:31, csütörtök
|
| |
| |
2014-01-09. 17:40
Martonyi: cigányokat a Külügybe!
A Külügyminisztérium együttműködik az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ), így a külpolitikának is egyre inkább részévé válhat a társadalmi felzárkóztatás - jelentette be a jó hírt Martonyi János csütörtökön Budapesten.
Az ezt követő sajtótájékoztatón a bilderberges külügyér kiemelte: a megállapodás részeként igyekeznek megteremteni a feltételeit annak is, hogy a jövőben egyre több "roma munkatársat" foglalkoztathassanak a diplomáciai munkában.
Farkas Flórián hangsúlyozta: a cigányság integrációja összeurópai kérdés, és az ezen a területen elért magyar eredményeket be kell mutatni más európai országoknak is.
(MTI nyomán)
További részletek: http://kuruc.info/r/2/122489/#ixzz2pveE49ay
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:36:02, csütörtök
|
| |
| |
Hol tartana ma Magyarország, ha nem lenne egy Kerényi Imréje?
január 6., hétfő 11:43
17 206
Kerényi Imre már hetvenéves, de még mindig kifogyhatatlan az ötletekből. Mit köszönhetünk neki?
A szolnoki színház megújítását a nyolcvanas években. Amire így emlékszik: Felhívtak, hogy az Aczél elvtárs azt akarja, hogy én legyek a szolnoki igazgató, és észre sem vettem, már én voltam az igazgató.
Felkérésre rendezett a Kremlben egy ünnepi műsort. Nem mostanában, még a rendszerváltás előtt.
Megvédte a 89-es alkotmányt, amikor sokadmagával megalapította a Demokratikus Chartát 1991-ben. Egyebek között ez áll a Kerényi által is aláírt alapító szövegben:
“...felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen, és azon leszünk, hogy türelmetlen, kirekesztésre törekvő, tekintélyelvű hatalmi
csoportosulások ne tehessék holt betűvé a köztársaság alkotmányát, s hogy mi, magyarok szabad polgárok lehessünk, ne pedig meghunyászkodó alattvalók".
Megvédte a zsidókat, cigányokat, nemzetietleneket az MSZP-t a politikai karanténból kiszabadító Demokratikus Charta rendezvényén 1992-ben. Így idézte őt az MTI: Az utóbbi napokban hozzá intézett mocskolódólevélírókra utalva kijelentette: velük szembe ha kell zsidó, cigány, vagy nemzetietlen lesz.
Megvédte az ünnepi könyvhetet 1993-ban a Trianonra emlékezőktől. A békeszerződésre a Vörösmarty téren akartak emlékezni, ahol viszont a könyvhét is volt. A kiadók, írók, olvasók nevében kiadott tiltakozó nyilatkozat elképesztőnek nevezte a trianoni megemlékezést engedélyezők azon álláspontját, hogy a kultúrát össze lehet kapcsolni bármilyen politikai tömegakcióval. Ilyen mélyre süllyedtünk? - tették fel a kérdést nyilatkozatuk végén, amelyet többek között Spiró György, Kerényi Imre, Mészöly Miklós, Komoróczi Géza, Gombár Csaba is aláírt, és csatlakoztak hozzájuk a Demokratikus Charta szóvivői is.
Kis szünet után már jobboldali rendezvények megszervezését köszönhetjük neki. Ő vezényelte le az első polgári körös tüntetést 2002-ben az elkészült, de még lezárt Gödörnél. A Demszky-ellenes tüntetés fő szónoka maga Kerényi volt. Aztán a javaslatára a tüntetők körbevették a zárt parkot, és miután többször hiába kiáltották: “Szézám, nyílj ki!", labdák százait dobálták a kerítésen túlra. De szervezett szertartást százforintossal, virággal és baloldali újság dupla számával is.
A baloldali sajtótól pénzt kért, hogy interjút adjon nekik.
Szerintem című műsorával megújította a televíziózást, és nem hagyta, hogy kimenjen a divatból a vállra dobott öltöny.
Egy kis buzizással muszáj volt helyretennie Alföldi Róbert munkásságát, amit a Nemzetiben végzett.
Ki más találta volna ki az alaptörvény asztalát, ha nem Kerényi Imre? Ő lett az alaptörvény hivatalos népszerűsítője.
Festményeket rendelt darabjáért 1,6 millió forintért, amivel az alaptörvény díszkiadását illusztrálják. “Mint a franciák az Eiffel-tornyot, úgy fogják megszeretni a magyarok az új alaptörvényhez készült festményeket" - nyilatkozta.
AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEKAFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK
Az Alaptörvény illusztrációi vándorkiállítás is az ő nevéhez köthető. Körbeviszik az országban a “16 új historikus festményt, melyek a magyar történelem utolsó 150 esztendejének metszéspontjait ábrázolják". És nem maradt ki a Magyarország múltja, jelene és jövője című gyermekrajz pályázat 30 díjazott alkotása sem. Meg az alaptörvény különböző kiadásai. A sorozat ékessége a Magyarország Alaptörvénye - Díszkiadás című reprezentatív album “melyekben a törvényszöveg hordozórakétája a magyar történelmi festészet". 2014. áprilisban a vándorkiállítás megérkezik végleges helyére, az Országházba.
Az alaptörvényről szóló zsebfüzetek sem lennének, amiket az ötödikesek és a nyolcadikosok kaptak, ha nincs Kerényi. 200 ezer példány került a gyerekekhez.
A sikeres érettségi vizsgát tevő, és a szakiskolát eredményesen elvégző mintegy 140.000 nagydiák jutalma a Magyarország Alaptörvénye - Díszkiadás című album A4-es formátuma volt.
Elkészült volna-e az a könyvészeti ritkaság, igazi kézműves könyv, ami Corvina minta szerint készült, és amiből csak hat számozott példány és egy jelölt makettpéldány készült, ha nincs Kerényi? Aligha. A tartalma az Alaptörvény.
Nemzeti Könyvtár. Ez is Kerényi érdeme. “A Nemzeti Könyvtár a magyar írott kultúra legjavát gyűjti egységes sorozatba. A válogatás első szempontja az olvasmányosság, a második a sokszínűség, a harmadik nemzeti önbecsülés erősítése." Volt vele némi szerzői jogi probléma, de nemhogy elkészült az első sorozat, hanem azóta is megjelennek az újabb és újabb kötetek.
Lett volna öt új köztéri szobor, ha nincs Kerényi? Dehogy. Róluk van szó: Tormay Cécile író, gróf Esterházy János politikus, gróf Bethlen István politikus , Kós Károly polihisztor, gróf Bánffy Miklós polihisztor politikus. “Öt könyv hirdesse nagyságukat, öt esszé emlékezzen, öt konferencia tisztelegjen, öt televíziós műsor készüljön, öt szobor szülessen, öt közterület viselje nevüket".
Ha Kerényi múlik, nemcsak szobrot kap Tormay Cécile írónő, hanem közterületet is elneveztek volna róla. Tarlós István már majdnem belement, de a tiltakozások miatt kikérte a Tudományos Akadémia véleményét. Az MTA nem támogatta Kerényi ötletét, mégpedig azért, mert Tormay büszke antiszemita és fasiszta volt. Kerényi szomorúan vette tudomásul Tarlós főpolgármester meghátrálását, mert a politikai és a művészi tevékenységet el kell választani egymástól. A szobor viszont maradt.
Magyar Krónika. Még nem látták, nem olvashattuk, de még így is ez tűnik az életmű csúcsának.
http://444.hu/2014/01/06/hol-tartana-ma-magyarorzsag-ha-nem-lenne-egy-kerenyi-imr eje/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:21:51, csütörtök
|
| |
| |
Polgárőröket bántalmaztak a cigányok - A rendőrőrs ajtajában támadtak
2014. január 09. 19:16
Hunhír.info
December 21-én, 19 órakor Tiszanánán a Széchenyi utcában lakó B.J-né arra lett figyelmes, hogy valaki járkál a házában. Az idős néni segítséget kért telefonon a fiától, aki egyébként a helyi polgárőrség parancsnoka. A polgárőrök a helyszínre siettek, közben értesítették a rendőrséget és a kiérkező járőr előállította a tetten ért cigányasszonyt, P. Andrásnét.
Másnap a két polgárőr bement a rendőrségre tanúvallomást tenni, azonban amikor kiléptek a rendőrőrs épületéből, az elkövető családtagjai rájuk támadtak és bántalmazták őket.
Érti mindenki? A cigányok annyira felháborodtak azon, hogy nem hagyják nyugodtan lopni őket, hogy képesek másnap lesből megtámadni a két, munkáját becsülettel végző polgárőrt, ráadásul az áprilisban avatott 17 fős rendőrőrs előtt!
Gondolkodjon el mindenki, hogy mi lesz azokkal az emberekkel akiknek a falujukban még helyben lakó körzeti megbízott sincs!
A község polgármestere Tóth József, aki mellesleg országgyűlési képviselő is, valamiért nem tartotta fontosnak, hogy az ügy nyilvánosságot kapjon.
palocbetyár.com
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=71762 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:19:56, csütörtök
|
| |
| |
Bekövetkezett ez is: rézműves terroristák robbantották fel a magyar házát
2014. január 09. 17:48
Hunhír.info
Rézműves terroristák vágták le a gázcsöveket, ezért robbant fel Táton a családi ház! Hiába figyelmeztettük számtalanszor az illetékeseket, hogy a legkeményebben lépjenek fel a rézműves bűnözőkkel szemben, hiába. Most bekövetkezett a tragédia, de a hatóságok most sem mernek fellépni a terroristákkal szemben.
Kettő nappal a gázszivárgás okozta táti robbanást követően az Esztergomi Rendőrkapitányság őrizetbe vett három tokodaltárói férfit. A rendőrség azzal gyanúsítja a 30 éves D. Pétert, a 19 éves Sz. Gergelyt és a 45 éves L. Józsefet, hogy január 6-ra virradóra betörtek a Tát, Szív utcai családi házba és eltulajdonították a gázvezetékek egy részét, mellyel gázszivárgást és a ház felrobbanását idézték elő. Ezt a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyszíni vizsgálata is megerősítette.
Az esztergomi nyomozóknak a helyszíni szemle alatt gyanúsak lettek a körülmények. Nem először jártak a táti háznál, oda ugyanis 2013. december 23-án egyszer már betörtek. Szerszámokat, saválló anyagokat, esztergagépeket, autóalkatrészeket, kerékfelniket loptak el onnan az akkor még ismeretlen elkövetők. A gázrobbanást követően információ merült fel arra vonatkozóan, hogy a két bűncselekményt ugyanazok követték el. A nyomozók látókörébe került a három tokodaltárói gyanúsított, akiket szerdán gyanúsítottként hallgattak ki az esztergomi nyomozók. D. Péter, Sz. Gergely és L. József tokodaltárói lakosok ellen lopás bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást az Esztergomi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya. Sz. Gergelyt és L. Józsefet emellett közveszély okozása bűntett elkövetésével is gyanúsítja a rendőrség.
info Esztergom
Ez nem közveszély okozása, beteg agyú zsaruk! Ez kőkemény terrorista bűncselekmény, amiért egy normális társadalomban halálbüntetés lehet csak a jutalom!
http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=71760 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-01-09 19:09:55, csütörtök
|
| |
| |
Magyar Gyökérhatározó
Rákay "kétmillióan vagyunk" Kálmán a hírhedt Viva TV celebkeltetőjéből szabadult rá az országra: ez az a csatorna, amely a civilizáció és kultúra olyan szellemóriásait adta már a nemzetnek, mint Sebestyén Balázs, Lilu vagy Istenes Bence.
Az éveken át ótvar popzenei szutykot népszerűsítő "Philip" aztán egy reggel megvilágosodott és otthagyva Baby Sisterst, Kozsót meg a neonszínű lufifoteleket, felfedezte magában az európai értelemben vett polgárt, hogy fideszes tömeggyűlések, konzultációk és egyéb parasztvakítások buzgómócsing moderátorává lépjen elő.
Az emlékezetes 2002-es év már az "objektív tájékoztatás" fellegvárában, a Bayer Zsolttól és Kerényi Imrétől sújtott HírTV-ben érte. Amikor épp nem Pierre Cardin-öltönyös úrificsúrként fontoskodott a képernyőn, Kálmánunk azalatt sem pihent: asztrológus feleségével közösen alapított cége (Wieber & Wieber Kft.) tízmilliókért adott és ad a mai napig kommunikációs tanácsokat, többek között a közpénzből működő Fidesz-frakciónak.
Ilyen bravúros szakmai múlttal már igazán semmi meglepő nincs abban, hogy Rákay a fülkeforradalmi évek nagy nyertese lett és előbb az évi 77 milliárd adóforintunkból fenntartott közmédia 1-es csatornájának intendánsa, majd 2013 novemberétől vezérigazgató-helyettese (!) lett. Legutóbb 992 milliónkat sikerült elszórnia 48 óra alatt Szent Mihály-napi programok ürügyén, ám az agyonreklámozott műsorfolyam még a köztévé nézettségi adatait tekintve is csúfosan megbukott.
Tegnap debütált az M1-en új műsora, a "Szabadság tér '89", amelyben a Kádár-rendszer és a rendszerváltás körüli évek történetének kormányzati szájíz szerinti átírására vállalkozik. Szerencséjére az MTVA-ban semmiféle hitelességi és nézettségi elvárás nincs, így minden kontroll nélkül folyhat közpénzből a féloldalas múltretusálás egy olyan időszakról, amikor az ex-hírtévés tömegbecslő még sárgát szart a pelenkába.
(írta: Spiritual) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2014. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
709 db bejegyzés |
| e év: |
6200 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 117
- e Hét: 5849
- e Hónap: 16960
- e Év: 170456
|
|
|
Offline
