|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:27:42, kedd
|
| |
| |
De, most boldog volt, mert Levi betöltötte minden gondolatát. Nagyot dobbant a szíve - akkorát, hogy nyelnie kellett, nehogy kiugorjon a torkán, amikor meglátta élete első- igaz szerelmét a szemközti Jégbüfé előtt.
Annyi mindent szeretett volna Levitől kérdezni! És főleg, annyi mindent szeretett volna mesélni neki a tanműhelyről, Klári néniről, a lányokról, a pesti Belvárosról, miközben elindultak a közeli villamosmegálló felé.
Levi megfogta a kezét. Meleg, erős szorítású keze, aranyszőke haja, kócos szemöldöke, zöldes fényű, bölcsességet sugárzó szeme, határozott ívű "sasorra", lágy vonalú- (és már azt is tudta, hogy milyen finoman puha) középen cakkos, rózsaszín szája, selymes, kamaszosan ritkás, pihés szakálla, sportos teste úgy vonzotta, hogy így kéz- a kézben elsétált volna vele a világ végéig is...
Biztonságban érezte magát, ha vele volt. Másfél évvel volt nála idősebb, de legalább tíz évvel érezte okosabbnak.
Levente közben halkan, de határozottan beszélt arról, hogy:
- ,,A tanárokat meg kell érteni, mert sok helyen (úttörőtáborban) történt "olyasmi" fiúk és lányok között. Meg aztán ők voltak értünk két hétig felelősek."
Milona nem győzött magán csodálkozni, amint válaszolva mondta:
- Most már nem haragszom, csak ott volt nagyon rossz...
Ez a kézfogás olyan békességgel töltötte el, hogy még a harag emlékét is elfelejtette vele. Pedig, nagyon fájt neki, amikor kipellengérezték, amiért a táborban ők ketten mentek a forráshoz vízért és útközben leültek a fűbe beszélgetni. Az más kérdés, hogy valójában egy csók volt a téma, amit már egy hete ígért a fiúnak... Emiatt a csók miatt - ami valójában csak egy puszi volt Jóska szájára... vették külön a lányokat a fiúktól. Vagyis, átköltöztették egy távolabbi tisztásra a fiúkat sátrastól és ezt el is mondták zászlólevonásnál az esti takarodó előtt, hogy: Milona és Levente miatt... Aztán, eszébe jutott a fogadalma és halkan folytatta a megkezdett gondolatot:
- ,,különben is köztünk "olyasmi" nem történhet meg, én érzem és tudom...".
Levi nem szólt semmit. Mintha csalódott lett volna, mert kérdőn nézett a kistermetű, de annál energikusabb lányra.
Megérkeztek Külkertesre a villamossal. Leszállva bekanyarodtak Milonáék utcájába.
Ettől fogva már nem tudta átadni magát a fiúnak... Hiába fogta meg ismét a kezét... Összeugrott minden üreges szerve...
Levente meg csak beszélt... beszélt az ő szerelmükről. Milona meg úgy mondta volna, hogy: ,,Igen, igen. A tiéd leszek és senki másé, de egyenlőre még nem lehet...!"
Már a kapujukon is túlmentek, nehogy meglássák őket azok, akiket Milona a szüleinek ismert... El kellett távolodnia szomorú gyerekkora színhelyétől, hogy Levi szemébe nézve meg tudja neki mondani, hogy: ,,... mindenek ellenére szereti és csakis őt, senki mást!".
Ekkor megálltak a közeli sarkon és egymás szemébe nézve csak álltak. Nézték egymást és boldogok voltak. Milona érezte: nem is kell itt mondania semmit. Minden benne volt ebben az egymásba felejtkezésben, aminek hirtelen vége szakadt, mert észrevette a fiú szemében a változást, amint a háta mögé nézett.
Milona rosszat sejtve megfordult, és ott állt az apja. A következő pillanatban már csattant is arcán a nagy tenyere.
- Majd adok én neked a sarkon fiúzni, mint egy k...va! Indíts hazafelé!
és meglökte a "hazafelé" irányába.
A mai napon ez volt az utolsó csepp a pohárban. Könnyei megeredtek. Szégyellte, hogy Levi előtt így bántak vele. Ennél csak az az érzés volt gyötrőbb, hogy ilyenkor olyan idegennek érezte apját, mintha nem is az egyik szülője, hanem messziről jött ellensége lett volna! Az is nagyon fájt neki, hogy senki nem kérdezte meg tőle, hogy: ,,...milyen volt az első nap a tanműhelyben?".
*
Ezek miatt a pofonok miatt akkor még nem kereste a miért?-eket. Vagyis, fel sem vetődött benne a kérdés: ,,...miért tiltanak a szerelmemtől olyan nagyon?". (Volt ilyen a történelemben és a világirodalomban, pl: Rómeó és Júlia.)
Nem érdekelte a felnőttek gyűlölködése. Neki csak az volt a fontos, hogy Levi szeresse és ő is szerethesse Őt!
Csakhogy, Levente ezt követően nem ment be elé jó hosszú ideig. Milonának ez örökkévalóságnak tűnt. Ez a hosszas- hiábavaló várakozás kezdte csalódottá tenni...
Ezért, amikor Levi végre előkerült és megvárta a tanműhely előtt, már nem érezte azt a remegést, amit azon a nyáron a táborban, amikor először megcsókolta, vagy megfogta a kezét mozi után és hazasétáltak. Igaz, moziba sem nagyon mentek többé, mert nem volt mikor. Milona egész nap a tanműhelyben volt. Levente, pedig már két órakor végzett a gimiben, és attól kezdve úgy osztotta be az idejét, ahogy jónak látta! Ehhez igazodva szerveződött később Leventének minden kapcsolata.
Milona is ehhez szeretett volna igazodni - egyre reménytelenebbül. Az egy egészen másmilyen életforma volt, mint neki a tanműhelyi.
Ettől aztán reményvesztettség lett úrrá rajta... amit a fiú nem akart észrevenni.
Amikor Levente gondolt egyet és mégis bement a tanműhely elé esténként, és kézen fogva felgyalogoltak a Baross utcától a Boráros térig, Milona örökké zavarban volt, mert állandóan hozzá akart bújni. Nagyon vágyott arra, hogy Levi átölelje és megcsókolja. Annyira, hogy nem is tudott figyelni arra, amit mond.
Levi, viszont nagyon távolságtartó lett és ez az érzés gyötörte folyamatosan, mert azt hitte, hogy a fiú nem szereti. Vagyis, szereti, de annyira másképpen, mint ahogy ő szerette. Egy össztáncon aztán rájött, hogy miért ez a különbözőség.
Amint lassúztak, megérezte: bizony, a fiúknak nagyon kényelmetlenül láthatóvá és érezhetővé válik az, ha vágynak a szerelmükkel való szerelemre!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:26:04, kedd
|
| |
| |
Ezért sem érezte annyira tragikusnak, hogy ipari tanulónak adták, mert ott lebegett előtte a munka melletti továbbtanulás lehetősége! Azonban, akkoriban ipari tanulónak sem volt egyszerű elszegődni, mert kiderült, hogy Milonát oda sem akarták fölvenni. De ezzel ő úgy volt, hogy ,,ez nem az én gondom, hanem a szüleimé...".
Neki igazán mindegy volt, hogy milyen szakmára adják oda, ha nem lehet tanító!
Ezért, aztán ,,gondtalanul" elment az iskola űttörő-csapatával sátortáborozni! Anya oda ment utána. Majd, szinte a fülemnél fogva vitte a VII. ker. hivatalba megkötni az iparitanuló-szerződést.
Nagy veszekedés előzte ezt is meg, mert nem volt anyakönyvi kivonats. Azon vitatkoztak apával, hogy kinek lett volna a dolga erről - még időben - gondoskodni. Végül, anya ment el a VIII. ker. anyakönyvi hivatalba egy újat csináltatni.
Azzal azután együtt visszamentek a szerződést megkötni anya munkahelyével, ahol ő már évek óta dolgozott, mint varrónő.
*
Csakhogy, az 1963-as amnesztia után (amikor ki kellett a börtönökből engedni az 1956-os elitélteket) átírták a Munka Törvénykönyvét és ami addig alanyi jogon JÁRT MINDENKINEK, attól fogva csak ,,ADHATÓ" volt! Ami azt jelentette, hogy az akkor már minden üzem, vállalat és intézmény élén ott terpeszkedő függetlenített párt- kisz- és szakszervezeti titkár dönthette el, hogy kinek-kinek adható meg a továbbtanulási ,,HOZZÁJÁRULÁS"!
*
ELSŐ NAP A TANMŰHELYBEN
Milonának belesajdult a szíve a gondolatba, hogy két nappal ezelőtt még a sátortáborban volt az iskola úttörőcsapatával.
Ettől fogva úgy próbálta átvészelni az inaséveket, a hosszú munkaidőt, hogy lélekben nap, mint nap máshol járt. Csak fizikailag volt jelen.
*
Most is a nyári táborra gondolt, ahol csodálatos élményekben volt része.
Felfedezte magában a gyönyörködés képességét és átélte élete első gyönyörét.
Gyönyörködött a hajnali napsugárban a fűszálakon megcsillanó millió harmatcseppben, mikor reggel kimentek a konyhásokkal a patakra vízért.
Gyönyörűség járta át egész lényét, amikor - számháborúzás közben - felkapaszkodtak az egyik hegycsúcsra és onnan körülnézve olyan volt az erdős táj, mint a zöld szín különböző árnyalataiban hullámzó tenger. Olyan volt a dimbes-dombos vidéken körös-körül a fákon átsuhanó szélben a lombok sustorgó moraja, mint egy szimfónia sejtelmes részlete. Csodálatos volt!
És az is, hogy örökre megjegyezhette a látványt, a hangokat, az illatokat és az emlékezet erejével bármikor előhívhatta, amikor csak akarta...
Így, "együtt lehetett" Leventével is bármikor!
Levi (Milona így becézte Leventét) már elsős gimnazista volt. Mint ifi-vezető, a táborvezető tanárok munkáját segítette. Az általánosban egy iskolába jártak. Hazakísérte néha és vitte a táskáját. Hiába mondta, hogy: - ,,én erős vagyok, elbírom könnyedén".
A táborban is, egyik este, amikor megtudta, hogy Milona a soros a vízhordásban, utána ment a forráshoz. A víz a konyhásoknak kellett a mosogatáshoz. A lány már éppen megtöltötte és elindult a két teli vödörrel, amikor a fiú odaért és elvette tőle. De ahelyett, hogy elindult volna velük, hirtelen letette, és azt mondta:
- "Nekünk meg kell valamit beszélnünk!".
A "téma" egy puszi volt, amit már egy hete ígért Leventének - félig játékosan, nem egészen komolyan. Azért, boldog volt, hogy a fiúnak is olyan fontos az a puszi, hogy újra és újra rákérdez. Eddig azonban olyankor mindig voltak körülöttük mások.
Most, hogy csak kettesben voltak és még soha nem kerültek ilyen közel egymáshoz, egész testét átjárta az ismeretlen remegés.
Legszívesebben elszaladt volna, hogy Levi észre ne vegye. Olyan nyugodtnak látszott, hogy szégyellte volna, előtte a remegését.
Gyorsan el akarta intézni az egészet. És, mintha csak egy egyszerű ígéretbetartásról lenne szó, a fiú felé fordult. Az arcát akarta megpuszilni. Levente, viszont abban a pillanatban Milona felé fordult és összeért a szájuk. A gyönyörűségtől aléltan borult a fiú vállára. Arra tért magához, hogy ülnek az út mentén a fűben. A lány feje Levente ölében, aki gyengéden simogatja az alélt lány haját. Milona gyorsan felegyenesedett ültében. Nem mert felállni, mert még mindig remegett a gyengeségtől. Nagy nehezen Levi felé fordulva a szemébe mert nézni, aki hosszú, világos szempillái alól kérdőn, szinte esdeklőn nézett vissza. Zavarában rámosolygott a fiúra, aki erre ismét meg akarta csókolni, miközben kérlelve mondta:
- Nem lehetne még egyet?
- Nem! - Mondta Milona határozottan.
- ,,Még mit nem, hogy ismét elaléljak és azt se tudjam, hogy mi történik velem?" - Suttogta inkább csak magának.
Felugrott és megragadva a két vödröt, elindult a sátrak felé vezető úton.
*
Végre elérkezett a munkaidő vége. Ezen a napon különösen nagyon várta, mert tudta, hogy Levi elé fog jönni... Ez volt az első alkalom, az óta a pofon óta, amit apjától kapott... Levi miatt. (Alig fejezte be az általánost és ő képes volt - szülői tilalom ellenére - elmenni Leventével moziba. Ezt követően az utolsó úttörőtáborban folytatódott a kettejük szerelme miatti meghurcoltatás... Soha nem mondták meg az igazi okot, hogy miért. Ilyen kifogásokkal traktálta az apja: ,,Levente apja ,,vörös"! Pedig, nem is, mert Levi apukájának szép fehér-ősz volt akkor már a haja.)
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:21:35, kedd
|
| |
| |
Milona meg rohant volna szólni nagybátyáéknak, de akkor már tudta, hogy mire be- meg visszaérnének a segítséggel, addigra unokahúga meg is fulladhat! És akkor hirtelen fölfogta, hogy neki kell a kislányt abból a rettenetes gödörből kihúzni!
Csakhogy, ő is elveszítette az egyensúlyát, de akkor már tudott korcsolyázni és ügyesen esni. Ezért, hasra vágta magát és a bal kezével erősen belemarkolt a gödör peremébe. Így megtámaszkodva, elkapta unokahúga kicsi kezét a jobb kezével. Közben, Milona érezte, hogy hamarosan belebillenhet ő is arccal a sárba, mert folyamatosan csúszott előre. Hiába vájta a lábával is bele magát a sáros földbe... Ezért, nem is nagyon emlékezett a részletekre. Csak azt a nagy fényességet tudja felidézni ami a sár felszínéről verődött vissza. Lehet, hogy ,,csak" a nap ragyogó fénysugara volt, de neki akkora erőt adott, amivel képes volt kirántani azt a drága kicsi lányt!
És akkorra már ott voltak ángyáék is, mert előtte ordított ahogy a torkán kifért, hogy jöjjenek segíteni!
Amikor fölkapta nagybátyja a kislányát, ő is nyújtotta a kezét, mert nem tudott fölállni. Ángya vetett rá egy pillantást és otthagyta! Nagybátyja megfogta kislányának a két kis lábát a bokájánál és úgy fejjel lefelé lógatva ütögette a hátát. (Ezt a módszert alkalmazva mentette meg egyszer - sok-sok évvel később - Milona is egyik kisfia életét, amikor a torkán akadt valami.)
Nem bánkódott, hogy magára hagyták, mert már tíz évesen megértette: mennyire meg lehetnek rémülve nagybátyjáék gyermekük miatt. És ő meg egyébként is akkora erőt kapott valahonnan, talán abból a ragyogásból, ami visszaverődött a sár felszínéről, hogy föl tudott állni. Viszont, remegett minden porcikájában és nem tudott sem beszélni, sem enni, inni...
Lehet, hogy sokkot kapott, mert ettől fogva nem emlékszik semmire. Visszagondolva a folytatásra az jut eszébe, hogy egyszer csak ott volt a tanyán nagymamája. Aki akkor már a városi házában lakott nénikéjével, aki a TSZ-be járt dolgozni és ott szigorú munkarend volt...
De akkor derült az is ki, hogy ők nem is tudtak arról, hogy Milona ott van a tanyán. Lehet, hogy nagymama az ablakból meglátta fiáékat, amint a szemközti orvosi rendelőbe vitték unokahúgát és akkor tudta meg, hogy mi történt és, hogy ő ott van a tanyán? Sajnos, ez is mind csak feltételezés, mert annyira kiesett neki minden. Csak arra emlékszik, hogy megérkezik nagymama, akit akkor hallott először életében hangosan perlekedni. Szidta a fiát a ki-bedőlt kerítés miatt, meg minden miatt. Pedig, nagybátyának nagyon nehéz volt akkoriban. Magára maradt minden munkával. Az állatok gondozásával, a föld megművelésével...
Nagymama, akkor azonnal összepakolta Milona kis motyóját és átkísérte a közeli tanyán lakó húgához... (Akinek az unokája fölakasztotta magát, amikor tönkrement a Bajnai-féle libatartásba, már 1990 után.)
Szerencsére, nem tartott sokáig az ott levése, mert jött érte biciklivel nénikéje és kölcsönkérve az ottaniaktól egy női kerékpárt, bekerekeztek nagymamához a városba. Attól fogva nagyon jó dolga volt, mert nagymama nagyon türelmes és jóságos ember volt...Szüksége is volt rá, mert sokáig remegéses szorongás jött rá és még mindig nem tudott enni. Nénikéje kivett pár nap szabadságot és megszervezett egy biciklitúrát a közeli nagyvárosba. Fel akarta öltöztetni, anya úgy rakta föl a vonatra torna-blúzban meg a torna-nadrágban... egy olyan szandálban, amelyikről elöl már lelógott a talajra a nagy lábujja. Nénikéje vett is neki egy szép nyári ruhát, meg még anyagot is. Mondván: ,,majd anyud mögvarrja".
Szóval ők nagyon rendes és jó szívű, igazi emberséges-emberek voltak!
Annál inkább nem lehet ezt elmondani anyjáékról. Mert, bizony amikor letelt a szünidő, vissza köllött mennie az újabb tanév miatt. Ekkor már újra visszatért a csillapíthatatlan közlési vágya. Amikor élménybeszámolót szeretett volna tartani és hát a gödör-tragédia is sorra került, akkor anya ráripakodva azt mondta:
- ,,Jobb lesz, ha abbahagyod a hencegést, mert még a végén az is kiderülhet, hogy te lökted bele a gödörbe!"
És ez így ment még évtizedeken keresztül! Mindig éppen az volt a baj, amit csinált... Ő meg - minél jobban szidták, annál jobban igyekezett volna bebizonyítani a sok feltételezett rossznak az ellenkezőjét!
1956 utáni években ugyanebben a negatív megkülönböztetésben volt része (részünk) az iskolában is. (Ezt most nem részletezem, mert megtettem már sokszor, sokhelyütt.)
Amikor végre eljött az általános iskolában az utolsó tanév, akkor év elején dolgozatot köllött írni osztályfőnöki órán arról, hogy mi szeretnénk lenni és hol szeretnénk továbbtanulni, no meg szeretnénk-e családot?
Milona meg is írta őszintén, hogy: ,,... tanítónő szeretnék lenni és ezért gimnáziumba mennék a nyolcadik befejezése után."
Emiatt aztán nagy csalódás volt számára, amikor értékelve lett a dolgozat és utána sorra fölállította őket osztályfőnökünk, hogy elmondják a többiek előtt is milyen szakmát, hivatást választottak. Az osztályfőnök, pedig szintén elmondta, hogy mire tart érdemesnek, vagy alkalmasnak. Amikor Milonához ért - miután fölállt - kijelentette, hogy:
- ,,"Jó fizikai munkás lehetne belőled! Olyan, aki zokszó nélkül teljesíti azt, amire megmondják neki, hogy ,,Fogd meg jól és vigyed!""
Miközben Milona büszke volt arra, hogy erősnek tartja osztályfőnöke, ugyanakkor nagyon elszomorodott... Csalódottan zuhant vissza - egy szó nélkül - a helyére.
Ezért, aztán, amikor apával is közölte, hogy tanító szeretne lenni már meg sem lepte, az ahogyan fogadta. Mert, bizony vészjóslón emelt hangon kérdezte:
- Oszt' meddig köll ahhoz tanulni?
- A gimnázium az érettségiig négy év, majd három év a tanítóképző.
Felelte a kérdésre még mindig bizakodva. Erre aztán lesújtott rá ,,apa" haragja és majd leordította a fejéről a hajat mérgében, úgy mondta, hogy:
- Arról szó sem lehet, hogy én még hét évig eltartsalak! Tanulj egy szakmát, és azt követően - ha már dolgozol - azt csinálhatsz amit akarsz! Tőlem, akár tanulhatsz is!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:17:25, kedd
|
| |
| |
Visszatérve még az 1956-os népfölkelés előtti időkre: Milonára nézvést ez egyenesen tragikus élethelyzet volt.
Történt ugyanis, hogy 1956-.ban, a nyári szünetben anya elpasszolta a nagybátyáékhoz, akinek a felesége barátnője volt anyának még ,,pesti lány" -korában. Azzal rakta föl a vonatra, hogy:
- ,,Ángyod, majd móresre tanít! Rád fér!"
Szerencsére nem tudta, hogy az mit is jelenthet, de anyát ismerve, sejtette, hogy az nem biztos, hogy jó lesz majd neki. Ennek ellenére ,,ángyika" közel sem volt olyan ellenséges, mint ahogy azt anya előre megjósolta.
Úgy-hogy egészen jól érezte magát náluk. Pontosabban, egészen addig, míg-nem egy alkalommal - amint kint a mezőn őrizte az állatokat és heverészett a virágillatú fűben - motorzúgást hallott. De nem az út felöl jött, hanem föntről és akkor már bálaszerű csomagok hullottak egy repülőről a földre. Egyik bála kiszakadhatott, mert amikor a repülő elhaladt fölötte, sok-sok papírlapocska keringélt a levegőben. Oda is szaladt és már éppen silabizálni kezdte a szöveget, ami ,,Felhívás"-sal kezdődött.
Nem nagyon jutahatott tovább, mert ott termett ángya a nagybátyával és kikapták a kezéből. Mondván,
- ,,Ez nem gyeröknek való!".
*
Évtizedekkel később mondta meg neki ángya, hogy az ő féltestvére repülős katonatiszt volt... Nem tudott ezzel az információval mit kezdeni, mert akkor még -mindig - el sem gondolkodott azon, hogy mit keresett már 1956 augusztusában a legelő fölött az a repülőgép a röplapokkal teli bálákkal? Akkor sem jutott eszébe megkérdezni kompetenséket, hogy ezeknek a röplapoknak a terjesztésért 1957-ben a ,,pesti srácokat" MIÉRT ítélték halálra, életfogytiglanra, vagy évekre börtönre?!
Tényleg NEM jutott el a tudatáig az hogy egyáltalán feltegye a kérdést akár saját magának is!
Majd 1995-ben egy október 23-i megemlékezéskor azt mondta egy katolikus pap, hogy:
- 1956-ot maga a néphadsereg készítette elő!!!
Hüledezésemre azt mondta mosolyogva:
- ,,Akkor voltam sorköteles kiskatona!"
HÁT, AZÓTA MÁR MILONA IS KEZDI ÉRTENI, HOGY Ő ROSSZKOR VOLT ROSSZ HELYEN és ezért van azóta is olyan érzése, hogy CÉLKERESZTBEN van az élete. De más miatt is... Hiszen, évtizedekig - hat éves korától - egy ügyvéd járt ki anyáékhoz ellenőrizni, hogyan bánnak vele és hogyan alakul a sorsa...
*
Visszatérve 1956 nyarához, amikor is a röpcédula hullást követően nagyon ellenségesek lettek vele ángyáék. Reggelente hiába tartotta a bögréjét, nem adtak neki tejet, mondván, hogy
- ,,nem jutott, mert elapadt a tehenek teje..."
Szabályosan éheztették és erején felül dolgoztatták. Ha valamit nem tudott megcsinálni, akkor szidták és csúfolták, hogy:
- ,,Azt a kínyös pösti mindönödet! Hát még ezt sé löhet rád bízni?!".
Ő meg szégyellte, hogy milyen ügyetlen és nagyon-nagyon igyekezett bebizonyítani az ellenkezőjét! Ezért sem lehet azon csodálkozni, hogy a lehetetlent is megpróbálta.
Így volt ez akkor is, amikor nagybátyja birkanyírás előtt lemosta a kút melletti nagy vályúnál a birkákat. Ezt követően ráparancsolt Milonára, hogy
- Mosd ki a vályút és merj a gémeskútból tiszta vizet a lovak itatásához!
Nehéz volt teljesíteni ezt a parancsot, mert nagyon össze lett pancsolva a kút közvetlen környéke. Annyira, hogy úgy csúszkált az agyagos sáros talajon, mintha sűrű olajat öntöztek volna rajta szét.
Így csúszkálva, nekiveselkedett a vízmerítésnek a nagyon-nagyon mély kútból. Tényleg, nagyon mély-fekete korongot látott a kút alján. Csak, amikor leért egy vízcsepp és megmozdult tőle a víztükör, akkor látszott, hogy ott kezdődik valójában a kút vize. Már attól megszédült, hogy belenézett! Nagyon-nagyon félt! De: hősiesen megmarkolta a rudat, csakhogy, mire a merítő leért volna a vízig, elfogyott a rúd és a függesztő-láncot markolászta kapkodva, miközben csúszkált a sárban.
Bizony, majdnem belerántott az a nehéz vízmerő hordó, ami rá volt a láncra erősítve - amikor megmerítve föl akarta húzni... A lélekjelenlétének köszönhetően ösztönösen elengedte a láncot, ami nélküle zuhant vissza a kútba. Még ekkor sem adta föl, hanem levetette a szandált, mert azt gondolta mezítláb lábujjaival jobban meg tudja magát az agyagos sárban támasztani. Így, nekidőlt a kútgyűrűnek és ismét elkapta a láncot, majd szép lassan- óvatosan fölhúzta a teli hordó vizet.
A legközelebbi merítésnél már vigyázott, nehogy megteljen egészen a hordó. Igaz, csak félig volt, de elkezdte fölhúzni. Ma már nem is tudja elképzelni hogyan volt képes ekkora az idegi és fizikai erőfeszítésre?! Mert, bizony, háromnegyedig volt már a vályú, amikor újabb erőpróbát kellett kiállnia.
Volt egy, a disznók által kimélyített sárgödör a kút közelében és az egyik unokahúga ott sertepertélt körülötte, mert nagyon szerette, ha mesélt neki. És akkor is arra kérlelte, hogy meséljen neki. Előtte való napokon mindig kiment hozzá a mezőre, amikor őrizte az állatokat és Milona mesélt... mesélt... Unokahúga talán három, vagy négy éves lehetett akkor. Már nem emlékszik pontosan. Egyszer-csak látja ám, hogy
A kicsi lány belecsúszik abba sárgödörbe és el is merül egy pillanat alatt!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-02-18 20:15:19, kedd
|
| |
| |
Milona ült a kompi előtt és megpróbált válaszolni egyik barátja azon kérdésére, hogy:
- ,,...miért nem lehetett megvárni azt a fiút?".
Annyit már leírt, hogy: ,,Kedves Barátom!" de már sokadik estén és éjszakán át nem jutott tovább. Akkor is a válaszok kavarogtak a fejében-lelkében, amikor holt-fáradtan ledőlt ruhástól az ágyra. Órákig nem jött álom a szemére. Majd, megadva magát sorsának, fölkelt és keresgélni kezdett előző írásaiban a válaszok után. Ismét leírta, hogy:
Kedves Barátom!
Azt kérdezted legutóbb, hogy ,,Miért nem lehetett megvárni azt a fiút?".
.... És válaszul leírta élete történetét.
,,MIÉRT NEM LEHETETT MEGVÁRNI AZT A FIÚT?"
1. RÉSZ
A lényeg, hogy Milona egész életében szeretett olvasni, de valami szenvedélyesen... És amiért mindig is túltengett benne a közlési vágy, nem bírta magában tartani a sok tudást, információt...
Vagyis, könnyen tanult tapasztalás által is. A tanyán: nénikéje és nagyszülei mellett gyűjtötte magába - akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón - az ismereteket. Mert, bizony az ismeretek tárháza volt az a tanyasi- gazdálkodó életmód!
Milona, pedig semmi mellett nem tudott elmenni szótlanul. Csak mondta-mondta a magáét és egy alkalommal arra kérte nénikéje, hogy:
- ,,Most-már lögyé égy kicsit csöndbe, mer' mögfájdult a fejem!"
Hogy miről tudhatott négy évesen annyit beszélni? Ma sem tudja. Hiszen akkor még nem is tudott olvasni!
Amikor hat éves korában föl akarták hozni a városba, az iskola miatt... elakadt a szava. Nehezen akarta otthagyni nénikéjét. De ,,apuka" addig hízelgett, míg a végén engedett és elindult vele a vonathoz...
Alig léptek be a házba, ott egy nő - akit ,,apuka" úgy mutatott be, hogy: ,,ő anyuka" - visítva ordított apjával is meg vele is, hogy
- ,,Akasztófára fog ez a kölök minket juttatni!"
(A rákosista korszakban voltak és mindenki félt mindenkitől... Milona meg úgy lett papíron a gyerekük, hogy átengedhették a személyi okmányaikat nénikéjének, amikor bevonult szülni a ,,Magyar Királyi II. sz. Női Klinikára". Valószínű, attól rettegtek egész életükben, hogy ez nehogy kiderüljön.
Nagyszülei meg azért tisztelték őket, mert megtették ezt a gesztust szegény, megesett lányukért. Így Milona - mégis a családban maradva - úgy nőhetett föl, mint ,,isten ajándéka" - ahogy ők minden gyermekáldást fogadtak.)
,,Apuka" türelmesen csitítgatta ,,anyukát", aki a megrémült kislány felé fordulva ráripakodott, hogy:
- ,,meg fogsz szolgálni minden egyes betevő falatért!"
Hát, így kezdődött a MIÉRTEK sorozata...
*
Milona, ahogy csak bírt elkezdte a szolgálatra való alkalmasságát bizonyítani. Amikor sikerrel járt, akkor meg az volt a baj! És ez így ment végestelen-végig! Ráadásul, akkor már három éves volt a közös gyerekük, a ,,kishúga", akit neki úgy kellett ellátnia attól fogva, mintha nem is hat, hanem tizenhat éves lett volna!
Sajnos, valami nagyon nem stimmolt sem ,,anyuka" idegeivel, sem a ,,húgáéval"... Mindig kitaláltak valamit az elfogadhatatlan valóság helyett és ezt, aztán úgy adták tovább, és úgy is viselkedtek, mintha az lenne az igazság! Ráadásul, anyának minden áldott napra jutott valami egészségügyi panasza, amivel zsarolta a környezetét és ami miatt kíméltette magát! Akkor, azonban, amikor megjelent az ügyeletes ,,házibarát" kivirult és úgy csiripelt, kacarászott mint egy vidám kismadár. Apa meg kimenekült a galambházba, hogy ne kelljen végig asszisztálnia!
Milona soha nem értette, hogyan lehetett apa annyira gyáva ilyenkor és miért volt olyan bátor, amikor a lányait ,,kellett" ütlegelnie? Anyát, pedig a széltől is óvta, de amiért nagyon nagy volt a szexuális étvágya - anya meg ellökte magától - örökösen voltak a gyárból barátnői... És, amikor kimaradt egész napokra, anya megleste őket és nekimenve megtépte a ,,kurváját", majd bemószerolta apát a vállalati ÜB-n...
*
Ma már tudja, hogy ezeknek a házibarátoknak fedőállásuk volt az éppen aktuális munkahelyük, mert valójában titkos szolgálatosok voltak! Apa azért vonult vissza, amikor ott időztek anyánál. Bizony, közben kiderült, hogy apa 1956-ban nemzetőr volt és számos bírósági tárgyalást is végig kellett szenvednie 1957-ben és az azt követő években. Elképzelni is nehéz, hogyan úszta meg élve?!
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2014. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
18 db bejegyzés |
| e év: |
136 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 516
- e Hét: 793
- e Hónap: 9397
- e Év: 45338
|
|
|
Offline
