Így látom Őt a kedves Szépet
Körötte fák ,millió képlet
A végtelenség él a lelke mélyén
Hogy kimondhassa
Íme a vers az élmény
S a kékszemű ég biztatja Ő érzi
Hogy e tájat így kell megidézni
S a szép világ mely körülveszi létét
Hogy fölmutassa az Ő szép vidékét
És harangokat tekercsel a létben
Mert szívében csupa jóság fészkel
Virágozzék mint a lét virága
Új koszorút fonva homlokára
S világító szép napot a nyárból
S nyújtson vigaszt az égi hold vándor
Mikor versek fölé hajlik egy asszony
Üdvözlom Őt-semmi ne aggasszon
Lelkesedés töltse el a földet
Így élünk mi
És így élni könnyebb
Köszöntöm Őt
Bár oly messze él még
Elém hozzák rőt falevél érmék
Látom ahogy írja a vers-stancát
Köszöntöm Őt- a jó Erdős Annát
2OO5.Budapest.
/+ 2O13./
,,Kőbe vésett szavak" című kötetem első verse
Ihász Kovács Éva a Batsányi-Cserhát Művész Társaság néhai vezetője
-Köszönöm Évi .Soha nem feledem jóságodat,barátságodat: Anna
Tipeg,totyog,meg, meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba,arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek,büszkén lépdel
Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek,hiszen megyek !!!
Pár hónapos őkelme
Göröngyös az út előtte
De gondos hittel ,szeretettel nevelve
Ő lesz szülei szeme fénye
Honnak-honleányi büszkesége!!
Tiszta kék ég ragyog rája
Arany a nap sugárkája
Vezeti őt Édesanyja
Tipp-topp jár büszkén előre
Vigyázva lépj baba,de ne félve
S múlik idő eljár gyorsan
Gyermek kislány felnő hamar
Szíve székely,magyar dala
Csinos rajta a szőttes ruha
Székely honban büszkén hordja
Mert lelkében is székely magyar
Jöhet száguldó zivatar ,sötét felhő
Így tanították,hogy ha megnő
Az Isten is örömét lelje benne
Mert Édesanyja hűségre nevelte
2O14.O3.23.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net
Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom
Alszik a madár a fészkén
Nyargaló szél lecsendesedik félvén
Hogy felébreszti az alvót
Halkan dúdol neki altatót
Csend van a szívekben
Néma minden hallgat az éjben
Néha egy vonat kattogása
Egy megkésett bagoly huhogása
Töri meg a csendet
Nem akarja felébreszteni az embert
Aludjatok véget ért fáradt rohanástok
Az éj varázsát küldi rátok
Lelketekben szunnyad a fájdalom
A bú és öröm sem zavar álmodon
Álmodjatok szépet,hogy szeretnek téged
Álmodjátok,szép a világ
Hogy holnap szebb nap virrad rád
S béke lesz,s szíved boldogság öleli át
2O14.O3.23- Mosonmagyaróvár .kép:net,..Dáma Lovag Erdős Anna
Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja
Keresem a szeretet forrását
Mindenütt amerre járok
Pilis erdejébe táblára találok
Táblával van jelezve
Merre induljak fák rengetegében
Szeretet kútját,ha rá találok
Szomjazó lelkemmel forrásából ihatok
Kereshetem azt a forrást már rég nem találom
Ifjúságom óta elnyelte már a vadon
De mégis zarándok útra indulok
Új tavasz virágaitól felvidulok
Remélem a szeretet forrást megtalálom
Kútjából hozok neked is,nem sajnálom
Hogy merre induljak,útjelzők jelzik
Hol találom meg a forrás vizeit
Szeretet kútjában arcom megmoshatom
Fáradt lelkem felvidíthatom
S a szeretet kútjánál nem jártam hiába
Nekem is nyílik most a tavasz virága
Fáradt lelkem átkarol benneteket
Mert itt vagyok veletek,s szerethetek
S már nem is kell hozzá jel,sem útjelző tábla
Szívem aki szereti megtalálja
Tavaszi virágillattól ujjong a lelkem
A szeretet forrását megint megleltem
2O14.O3.2O.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net
Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya
Kilenc lyukú hídnál
Legel a szürke gulya
Vágtat a híres ménes,
Mint lángparipa
Nap korongja ontja bő melegét
Nagy forróságban délibábos ég int feléd
Szürke tehén csorda ballag az itatóra
Vágtat a híres ménes,friss víz jó volna
Daru madár,hívja a párját
Túzok madár érte nagyot kiált
Nagy méltósággal lépeget a gólya
Fácán rikolt,mint,ha ő lenne e táj
Egyedüli lakója
Pacsirta szép énekével ad rá feleletet
Kútágas messziről a szomjazót csalogatja
Odagyűlik a pásztorok,csikósok csapata
Mert a hőséget ők is alig bírják
Friss vízzel töltik meg az állatok itatóját
Mire eljön az este,nap nyugovóra tér
Távolból furulya szó mesél
Csárdában öreg dudás játsza a nótát
Prímás húzza,pénz jár a vonónak /Bura Zsigmond/
Hajnal pírja hasad,csend ül a tájra
Tüzesen kel fel a nap koronája
Nyargaló ménes jön amott,nagy port kavarva
Felveri a nyugalmat,mert ő így akarja.
Természet órája tudja a dolgát
Pontos időre állítja mutatóját
Tavaszra nyár jön,ősz köszön a télnek
Csodás forgatagban zajlik az élet
.2O12.O7.O5.Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna
Havasi gyopár te csillagok virága
Mennyből Isten küldött boldogságra
Megdobban a szíve,ki rád tekint
Elfogja az öröm,s boldog lesz megint
S szíve szikrázó csillagokkal telve
Boldog lesz a lelke
Sziklák magaslatán nyílt virág
Elérhetetlen vágy
Az legyen csak boldog ki meglát
Isten csillagjait magasra repítette
Ne tudjon leszakítani gyarló ember
Ragyogj,fenn magasan,magányosan
Hirdesd tiszta hited
Csak az igazán a tied
Kinek csillagokkal van eltelve szíve
Fehér szirmaid a tisztaság színe
Annak nyílj,ki megérdemelte
Szívem tele csillagokkal
Bársonyos fehér gyopárral
Tudom te az enyém soha nem lehetsz
Tudom te csak fenn a csúcson szeretsz
Magányos csillagjaid csak annak adod
Ki megmássza érted a magaslatot
Havasi gyopár Isten jókedvében azért adott
Gyönyörködjenek benned ott fenn az angyalok.
2O13.12.O7. Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net
feltöltve: 2013-03-14 11:00:11 feltöltő: lovagdamaerdosanna nézettség: 2699 szavazatok: 0 kommentek: 0 kulcs: Petőfi, Sándor, kategória: kreatív leírás: Dáma Lovag Erdős Anna:
Petőfi Sándor emléke él
Ó nagy költője a
nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor
temetnek
Talpra magyar itt az ideje
Hányszor
tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat
megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat
megásva
Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar
nemzetedre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét
kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te
add meg a jelszót
Talpra magyar,vagy ne
siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj
fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét
kivirágzol
Talpra magyar,szólítsd újra
nemzeted
Nem magyar,aki bajban kesereg
Ne
hagyjátok,hogy a megszenvedett földet
eladják
Karvalyok lepjék el ismét a
hazát
Hányszor álltunk fel talpra mi
magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S
mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk
erőnk,tudásunk a nagyvilágnak
Petőfi él,ismét
megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet
zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március
van
Eljött a tavasz ,ismét megújultan
Nem
hagyjuk a nemzetet a földbe taposni
Önmagunkért
megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az
arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek
szolga népe
Petőfi él,újra feltámad
Talpra
állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök az
istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a
szegény magyarnak
Nyújtsa neki karját,hogy fel
tudjon állni
Ne legyen járma,ne lehessen
leigázni
Mert a hitében mindig bízott a
magyar
Mindig talpra állította ,ha jött a
zivatar
Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk
újra kivirulva
Zászlóink lobognak a
szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra
kell állni itt mindenkinek
Mert összefogunk ,s
egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a
nemzet megtalálta
Békét üzen a nagyvilágba
!!!
Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat megásva
Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar nemzetre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te add meg a jelszót
,,Talpra magyar",vagy ne siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét kivirágzol
Talpra magyar szólítsd újra a nemzetet
Nem magyar,aki a bajban kesereg
Ne hagyjátok,hogy a megszenvedett
Földet eladják
Karvalyok lepjék el ismét a hazát
Hányszor állunk fel talpra mi magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk erőnk,tudásunk a nagy világnak
Petőfi szelleme él,ismét megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március van
Eljött a tavasz,ismét megújultan
Nem hagyjuk a nemzetet földbe taposni
Önmagunkért megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek szolga népe
Petőfi szelleme él,újra feltámadt
Talpra állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök Istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a szegény magyarnak
Nyújtsa felé karját,hogy fel tudjon állni
Ne legyen járma,ne lehessen leigázni
Mert hitében mindig bízott a magyar
Mindig talpra állította,ha jött a zivatar
Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk újra kivirulva
Zászlóink lobognak a szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra kell itt mindenkinek
Mert összefogunk,s egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a nemzet megtalálta
Békét,s szeretetet üzen a nagyvilágba !!!
2O13.O2.21.Mosonmagyaróvár
Dáma Lovag Erdős Anna
kép:net