|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2014-03-19 12:25:15, szerda
|
| |
| |
Várnai Zseni: Csodálatos
"A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott."
Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.
A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.
Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!
Péter Erika - Anyának lenni
Anyának lenni, - azt jelenti:
hiúz-szemmel nézni a világot,
vizsla-orral érezni a szagot,
delfin-füllel hallani a hangot,
kanca-nyelvvel kóstolni az ízt,
bivaly-tüdővel szívni levegőt,
oroszlán-szívvel pumpálni
az erekbe a vért!
Őz-lábbal futni,
nyúlként aludni,
macskaként bújni,
őrizni apró tárgyakat, - lehet az
emlékkönyv, érdemrend,
sárga cédula,
csókolni kedves holmikat,
legyen feszület, zászló,
jéghideg bilincs,
imádni a termést,
akkor is, ha
vadalma, vadkörte,
zamatos, szaftos,
éretlen, fanyar,
de mégis méhednek
gyümölcse ! |
|
| |
|
2 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-19 08:36:31, szerda
|
| |
| |
Balogh Zsuzsa : Lehajtott fejjel
Emberek! Rólatok szól az egész
Így megeszi az egészségügyet a penész.
Kérésünk a tisztességes bér!
Ugye az egészsége mindenkinek sokat ér?
Szeretjük a munkánkat,
Tudjuk mi az értéke,
De amennyit fizetnek,
Nem élünk meg belőle!
Nem borravalót kéne osztogatni,
Hanem mellénk állni
És a kérésünket együtt kiharcolni!
Borítékot adni mint kötelező valamit,
Közben a legjobb orvost is ez az ami
Elvakít!
Bármilyen áron, akármilyen rövid távon,
Már nem számít más csak a pénz!
Legtöbb munka marad a nővérre,
Megfájdult derékkal megy haza estére.
Ki az aki a széklettől lemosná a társát?
Olyan könnyen kimondják:
- Hát ezt választották ...
Hová lett a tisztesség, a becsület?
Átnéznek rajtunk,mint kottán a szünet...
Szétesik nélkülünk az egész,
Ha nem lesz ápoló minden semmibe vész!
- Hát kik maguk itt? (kérdezte tőlem egy beteg)
...nem jutottam szóhoz...
Nővérek nevében, akkor most bemutatkozom!
...aki ébren őrzi a beteg álmát,
Megigazítja a feje alatt a párnát.
Pelenkát cserél, forgat, itat, etet...
Nem számít, hogy aznap ő még nem evett
Olvas az arcról, olvas a szemből,
A megfogott fáradt kezekből.
Vigasztal és reményt ad,
Munkájában fontossági sorrendben halad.
Vénát keres, vért vesz, viszi a laborba..
Egy percig sem tétlen,
Tudja mi a dolga!
Belenyúl a szennybe, mocsokba,
Saját egészségét másokért kockáztatja.
Egyszerre ha rosszul vannak többen,
Erre kiabálnak, arra nővér menjen...
Osszad be az időd, mindenkin segíts,
Orvost keressél, fájdalmat enyhíts...
Tápláld azt aki nem tud magától,
Viseld türelemmel, ha valaki beszól.
Megszakad a szíved, amikor valaki meghal,
De kifelé ne mutasd, mert másnak támasza vagy...
Tőlünk megkérdezi-e valaki.
- Ettél-e már ma?
Megvisel-e ez a sok dráma?
Hogyan dolgozod fel mindezt?
Hiszen a munkáddal együtt,
Holnap újra kellesz!
A nővér szakmailag az orvos jobb keze,
Legyen minden ÁPOLÓ/NŐ erre nagyon büszke!
Ő az aki nem vár hálát mindezért,
De munkájáért egy köszönöm-t remél!
Sokáig nem tudtam az okát,
Miért van az, hogy minden beteg
Nővérért kiállt...
Az is aki a világát nem tudja,
Azt sem, hogy kicsoda,
Azt sem hogy hol van..
Egy látogatótól a választ megkaptam!
- Mert maguknak nővérke GLÓRIÁJUK van!
Kiskunhalas,2013.09.18
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egészség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-19 08:27:24, szerda
|
| |
| |
A tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted.
A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete.
A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz.
És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz.
Ami a szívedben, a lelkedben ébred.
És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb.
Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz.
Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Csitáry-Hock Tamás 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavasz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-03-19 08:15:51, szerda
|
| |
| |
ÉDESANYÁK IMÁJA FELNŐTT GYERMEKEIKÉRT
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet
Őszülő hajú Édesanyám!
Szememben kedves minden őszinte szó,
De az igazság ha fáj is, kimondva jó.
Bántó szónak vetted néha azt,
Amivel fiad nyújtani akart egy kis vigaszt.
Talán, ha hazug álarcban mondtam volna el,
Nem bántana, de nékem fájna a teher.
Mi szívemet nyomta mindig felszínre került,
Hogy mit gondolsz róla, azonnal kiderült.
Ősz hajszálaid gyorsan szaporodtak,
Ezt én betudom néhány el nem csattant pofonnak.
Ha pár hajszáladat a vers újra festené,
Verselve járnék otthon, alá s felfelé.
Őszülő hajú Édesanyám, téged,
Ki megszültél, pont én ne szeretnélek?
Gondjaidat tudom az idő szaporítja,
De a boldogulásnak, őszinteség a nyitja.
Ha alkalom nyílik ne emeld fel hangod,
Akármilyen halk is minden őszinte szót hallok.
A sors bármit is hozzon, lakjak akár tanyán...
Örökké szeretni foglak, őszülő hajú Édesanyám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2014. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
430 db bejegyzés |
| e év: |
5415 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 520
- e Hét: 10725
- e Hónap: 50337
- e Év: 279274
|
|
|
Offline
