|
2014-03-02 18:00:46, vasárnap
|
| |
| |
A rossz hír, hogy felismerések - amennyiben nem változtatsz, nem szembesülsz a valósággal, egész évben így maradnak, tévútra visznek és folyamatos kapcsolati nehézségeket generálnak, a magán életben is!
Ha viszont tiszta vizet öntesz a pohárba - akkor gyors és sikeres előrelépések születnek az életterületeiden. Még akkor is ha sírva felszámolsz, elengedsz egy-egy szerelmet, barátot, betegségtudatot... vagy a saját függőségeidet illetve téged függőségben tartó személyeket.
Felismered, hogy kiszolgáltatott és/vagy áldozat vagy a kapcsolatodon belül. Nem azért mert a valóságban az vagy, de elhitted hogy meg kell felelned, meg kell csinálnod bizonyos dolgokat, hogy szeressenek és elfogadjanak. Felismered a sodródást, a függőségeid miatti lezuhanásokat, játszmákat, megtapasztalod a mélyrepülést, ráébredsz, hogy anyám... én nem ezt a lovat akartam!! (saját függőségeid elengedése pl - mikor csak kapaszkodsz a másikba, hogy ne legyél egyedül... zsarolod ha nincs veled... hisztizel ha mással beszél, találkozik, dolgozik, hátráltat- hiszen unatkozol nélküle- nincs akit formálhass, parancsolhass, félelembe tarthass, hogy elhagyod ha...- jaaa és az is függőség, ha te hagyod, hogy ezt csinálják veled!)
Ezek fontos dolgok! Nem véletlenül jönnek a felismerések! Minden csábítás, élethelyzet, függőség, azért kerül eléd mert dolgod van vele- meg kell élned ezt is - hogy tudd, mi az amit nem is akarsz tulajdonképpen - de ki kellett próbálnod, hogy világossá váljon
forr.:internet
tovább...
minden kapcsolatodról lehullik az álca - és ha eddig még nem láttad meg a buktatókat vagy a szépségeket, akkor ebben a pár napban láthatóvá válik minden. Persze itt is az a lényeg, hogy mi az amit meg tudsz bocsátani (kell-e megbocsátani és tovább élni ebben ) mi az amit még nem akarsz észrevenni abból amit meglátsz... mennyire élsz a múlt ködében (az első romantikus napokban) mennyire várod azt, hogy majd megváltozik és olyan boldoggá tesz, mint annak idején...
Pontosan látni fogod, ki mennyire csap be vagy használ ki — és azt is, hogy te mennyire segíted őt ezekben a játszmákban! És ugyan ez igaz a ,,jó" felismerésekre is... észre veszed ha valaki jobban szeret, mint gondoltad... ha többet ad, mint amit te adsz neki... ha igazságos veled (minden előítéleted ellenére) ha már felnőtt a gyereked és ideje elengedned... és hogy a betegségeidet is el tudod engedni... stb...
Mennyire szeretem magam? - ha nem szeretem teljesen, szőröstül-bőröstül-hibástul önmagam, akkor hogyan is várhatom el, hogy bárki szeressen? Ha azt sugározom, hogy nem vagyok elég jó- akkor pont olyanokat fogok bevonzani, akik ugyanezt sugározzák és élik meg önmagukkal kapcsolatban. (aztán ha nem erősítjük meg naponta egymást, hogy elég jó a másik, azonnal elkezdődnek a játszmák, sértődések, követelőzések) Két félemberből nem lesz egész!
Mennyire tudtam elengedni a sérelmeket, a múltat és mennyire tudtam megbocsátani (bárkinek, mindenkinek, főleg magamnak)?? - Ha teli vagy a múlt fájdalmaival, hogyan is élvezhetnéd a jelen boldogságát?
Mennyire vagyok egész? - Ha csak valaki más hiányának fájdalmát akarom pótolni egy új kapcsolattal, akkor függőségbe vagyok, a félelemtől, magánytól, stb Tehát önmagamban is elégedettnek, boldognak, kell lennem, hogy ugyanilyen társat vonzzak be!
Két önálló, egész ember kapcsolata maga a Teljesség
forr.:internet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Online
