Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Jó éjszakát, szép álmokat!
  2014-03-21 23:28:38, péntek
 
  Kedves Mindannyiotoknak



  
 
1 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Kék bársonyon
  2014-03-21 23:18:10, péntek
 
  Virágh László - Kék bársonyon


Kék bársonyon ezüst
csillagképek álombéli
hold és meteor tüzes útja


halovány füstöt hord a szél


minden tiszta és sötét
tudásod szikrázó ködét
már eloszlatta a boldog éj


a homály ölén ősi
mágikus igék születnek
mint kristályok melyek
a teremtés titkát hordják


halovány füstöt hord a szél


Kék bársonyon ezüst
csillagképek álombéli
hold és meteor tüzes útja

  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
Rácsok
  2014-03-21 23:14:37, péntek
 
  Virágh László - Rácsok


Időkalitkám rácsait,
Megkísértve a lehetetlent,
Mint csintalan, fogoly majom,
Mindig szívesen feszegettem.


Így történt egyszer, hogy kiestem,
Mivel kitört az egyik rácsrúd,
És én voltam nagy lendületben.


Most visszamászni nem tudok,
Pedig igencsak igyekszem,
Fogalmam sincs mi lesz velem.
Mindenesetre most lefekszem.

  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
Nyugati-tó
  2014-03-21 22:56:49, péntek
 
  Yüan Hung-tao: Nyugati-tó


Egy nap sétálgatok a tónál.
Egy nap üldögélek a tónál.
Egy nap álldogálok a tónál.
Egy nap heverészek a tónál.

Fordította: Máthé Veronika.		  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
A Fűzfa-tónál írt vers
  2014-03-21 22:53:39, péntek
 
  Yüan Hung-tao: A Fűzfa-tónál írt vers


Napnyugtakor ledőlök kicsit -
a hegyek mintha párnámra buknának.
Zöld mohaszőnyeg tükröződik a vízben,
a rizsföldek felől szél fúj be az ablakon.
Örömömet lelem itt: sziklákat és virágokat
rendezgetek a kertben,
a varjak és férgek távol tartására
varázsigéket írogatok.
Ivócimboráim legtöbbször buddhista szerzetesek.
Még akkor is, mikor részegek vagyunk,
az Ürességről beszélgetünk.

Fordította Máthé Veronika		  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
Milyen az élet egy hajón?
  2014-03-21 22:51:16, péntek
 
  Yüan Hung-tao: Nemrég csinos kis hajót vettem, amit terveim szerint otthonommá alakítok, ezért írtam egy sor verset arról, milyen az élet egy hajón

Azt tervezem, ezt a hajót békés otthonommá alakítom,
a hold alatt, a szelet követve,
bárhová is visz.
A halak és a vízimadarak?
Felkérem őket, legyenek titkáraim.
Én meg a felhők és a köd írnokául szegődöm.
Úgy fogok itt élni, mint a hernyó,
mélyen a fa belsejében,
és úgy utazni, mint a csiga,
aki magával viszi az otthonát.
Alattam talpalatnyi föld sincs,
Felettem egyetlen tetőcserép sincs.
Ettől a naptól fogva
testemet rábízom
az elemekre.

Fordította Máthé Veronika



  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
A Hua-hegy csúcsán
  2014-03-21 22:45:51, péntek
 
  Yüan Hung-tao: A Hua-hegy csúcsán — Útitársamnak:
a taoista Shúnak



Bejártad az őszi fellegek hátát,
bordó mohán taposott a lábad.
Fenyők után kutattál
a Nagy Szellem tenyerén.
Chang K'ai ködöt varázsolt,
mely a völgyből szállt fel, ahol lakott.
Tung-fang Shuo egy előző életében
a vihart igazgatta.
Te is mestere vagy a taoista varázslásnak,
és ráadásul még szellemes is -
csaknem mint egy Halhatatlan!
A Lótusz-csúcs: 40,000 lábnyi meredély -
csak a bolondok kapaszkodnak fel ily messzire.

Fordította Máthé Veronika		  
 
0 komment , kategória:  Haiku, Zen versek  
Majka és Dundika: "Borsó meg a héja"
  2014-03-21 22:39:30, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Majka és Dundika: "Borsó meg a héja"





A 2013-as év sztárpárja. Beszélgettem már mindkettőjükkel. Megszerettem őket, és azt kell gondoljam, valamit tényleg nagyon jól csinálnak. Nemcsak külön, hanem együtt is.

Van valami közös alapelvetek?

Dundika: Mi vagyunk a borsó meg a héja.
Majka: Valami ilyesmi egyébként. Igen. Gondolkoztam sokat, mert nekem is új ez a dolog Hajnival. Lassan már négy év telt el. Ez rengeteg idő. Még soha nem voltam senkivel ilyen hosszan együtt.





Két és fél év volt a maximum, ha jól emlékszem.

M.: Igen-igen. És annak is azért lett vége, mert már másfél év után nagyon untam az egészet. A maradék egy év csak küszködés volt. Hajnival pedig még mindig jó. Működnek azok a dolgok, amiknek működniük kell. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ennek mi lehet az oka. Egyrészt tényleg borsó meg a héja vagyunk, jól kijövünk egymással. Szoktuk egymást marni mi is, de ettől függetlenül nagyon szeretjük egymást.
D.: De az is jó, amikor marakodunk egy kicsit!
M.: Igen! Szerintem jót tesz az is, hogy nem vagyunk egy átlagos pár, akik ha tudnak, éjjel-nappal együtt vannak. Nagyon kevés időnk jut egymásra. Szerintem a mi kapcsolatunkat szépen hibernálja, hidratálja az, hogy nem lógunk együtt folyamatosan. Rengeteget dolgozom, keveset vagyok otthon. De amikor együtt vagyunk, akkor tényleg egymásra figyelünk. Nagyon rossz tulajdonságom, hogy engem zavar, ha bárkivel túl sokat vagyok együtt. Szükségem van arra, hogy néha egyedül legyek. Hajninál ezzel nincsen gond.

Hajni, anno azt mondtad nekem, nem hitted, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Aztán találkoztál Petivel, és megdőlt a tétel.

D.: Igen. Ő tanította meg nekem, hogy ha közös a cél, az még nem jelenti azt, hogy mindenben egyformán kell gondolni. Rájöttem, hogy tényleg létezik ,,férfi agy" és ,,női agy". Nagyon sokat tanultam a négy év alatt. Régebben azt hittem, az a jó kapcsolat, amiben mindig mindenben egyetértünk, ha szinte soha nincs vita. Én a konfliktusokat nagyon kerültem, mert azt hittem, az azt jelenti, hogy a kapcsolat már nem működik. Már nem így látom.

Ezért mondtad, hogy még marakodni is jó?

D.: Persze, igen.

Az elején sokan kételkedtek abban, hogy ti együtt maradtok!

D.: Hát, még mi magunk is.
M.: Ezért is volt nehéz.

Ráadásul rögtön árgus szemek figyeltek benneteket. Nehéz így nyugiban összecsiszolódni.

D.: Épp ezért éjjel-nappal együtt voltunk, és ki sem mozdultunk. Az elején még belefért.
M.: Jó volt, mert egy házban laktunk, tehát Hajninak csak az elsőről kellett a harmadikra jönnie. Ott nem látott minket senki. Tényleg nem nagyon tudtunk sehová se menni, konkrétan a 48 nm-es albérletembe szorult be a kapcsolatunk. De nagyon élveztük! Aztán elmentünk Rómába, és lebuktunk. A reptéren vártak minket a fotósok. Rendesen amerikai sztároknak érezhettünk magunkat.
D.: Peti kiabált velük, én meg próbáltam eltakarni az arcomat! Képzelheted...

És még nem volt garancia arra, hogy ez a kapcsolat hosszú távra szól...

M.: Hát, nem. Sőt! Az egy dolog, hogy Hajni belevész egy új kapcsolatba nyolc év házasság után. Olyan van, hogy valakinek elcsavarják a fejét. De azt nem tudhatod, hogy meddig tart. Én tudtam, hogy egy-másfél évre vagyok hitelesítve. Hogy szétromboljak egy házasságot azért, hogy egy évig együtt tudjunk lenni, azért az a lelkiismeretemet is bántotta volna.
D.: De hála istennek jöttem én, aki ezt a kérdést megoldotta saját magában. Végiggondoltam, hogy ha az ember ki tud lépni egy kapcsolatból, annak oka van. Felkészítettem magam arra: lehet, hogy ez a szerelem hosszú távra szól, de az is lehet, hogy nem. Abban viszont biztos voltam, hogy menni akarok, és vele akarok lenni, akármi lesz. Sodródtunk együtt.
M.: Eltelt egy év és azt mondtuk, jé! Hajni már 3 hónapos terhes volt. Akkor azért már tudtunk, hogy nem fél évig fog már csak tartani. Aztán eltelt még egy év, megszületett a gyerek, együtt karácsonyoztunk, annak már családi feelingje volt. És azóta is csak telik az idő és telik...
D.: Közben költöztünk is. Annyira sok dolog történt!
M.: Igen. Időközben jött a ,,Belehalok" című nóta. Emlékszem, hogy Hajninak énekeltem el, és kérdeztem, tetszeni fog, ha majd elkészül? Na, az nagyon nagy sikert hozott, éjjel-nappal melóztam, és pont jókor, mert a nyakunkon volt a lakáshitel, amit ki kellett fizetni. Ócska volt a kocsim, venni kellett másikat. A jóisten rendelte így ezt a kapcsolatot. Minden úgy történt, hogy ne legyen kétségünk afelől, működni fog.





Hajni főleg a gyerekkel foglalkozik, Peti, te ezerrel pörögsz. Féltékenység?

M.: Pont annyira van jelen, amennyire kell. Jobbnál jobb csajokkal bulizom hetente ötször-hatszor. Ráadásul imádnak minket a tinilányok. Rám azért lehet féltékenynek lenni.
D.: Én ezt magamban letisztáztam. Struccpolitikának hívom. Nagyon jó dolog szerintem, tudom ajánlani mindenkinek! Adott esetben féltékeny lehetnék és kiakadhatnék, de mégsem teszem, mert rögtön eszembe jut, hogy ezzel neki is és magamnak is rosszat tennék. És az hova vezetne? Egy idő után különmennénk. Persze azért vannak napok, amikor rosszul kezelem.
M.: ,,Miért fogod a derekát annak a nőnek a fotón?" - például.
D.: Persze. Teljesen nem tudom kizárni. Néha vannak apró kirohanásaim, de ezekkel szerintem le is tudom, meg is oldom.

És fordítva?

M.: Az a baj, hogy én egy kicsit önző vagyok ebben is. Szerintem azért nem vagyok rá féltékeny, mert azt várom el, hogy ő se legyen rám. Tudom, hogy engem egy pillanat alatt meg lehet ölni a gyanúsítgatással. Abból a kapcsolatból én elmenekülök. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan is. Nálam ott a vége. Az a legjobb, amit Hajni mondott. Mi értelme van vádaskodni? Piszkáljuk egymás telefonját? Ne már! Csak a problémát csinálja magának ezzel az ember. Ha bármelyikünk félre akarna menni, meg tudná oldani. Akkor meg minek a cirkusz?

Mennyire beszéltek meg mindent egymással? Annyi minden történik veled, Peti.

M.: Amit kell, azt elmondom. Szerintem...
D.: Női agy, férfi agy.
M.: Igen. Sok mindenről megfeledkezem. Hajni mindig mondja, hogy szerinte egy kapcsolatban férfi és nő barátok is tudnak lenni. Ezzel nem értek egyet. Nekem a barátaim a fiúk, akikkel meg tudom beszélni a férfias dolgokat, a focit, és mindenféle marhaságot. Hajnival a családi részét tartom fontosnak. A munkámról is mesélek neki, de tény, hogy velem annyi minden történik, hogy időnként elfelejtek elmondani dolgokat, és ebből vannak vitáink. Mondok egy példát. Elfelejtettem elmondani, hogy lesz egy új műsorom. Épp a pilot forgatásáról jöttem haza, és mondtam neki, mi volt. Mire Hajni: Milyen pilot? Mondom, amit most forgattunk.
D.: ,,Hát, tudod, amit mondtam." - De nem mondta!
M.: Nem mondtam. De akartam...

Hajni, mit értesz azon, hogy női agy, férfi agy?

D.: Ez az, amit megtanultam Peti mellett. Nyolc évig olyan ember mellett éltem, akivel mindig mindent megbeszéltem. Azt hittem, ez a jó kommunikáció. Ma már tudom, hogy nem. Amikor azt mondjuk, kicsit titokzatosnak kell lenni, az nem azt jelenti, hogy hazudunk a másiknak, hanem azt, hogy megtartjuk a magunk kis privát szféráját. Nem kezdek el Petinek arról csacsogni, milyen lett a körmöm vagy a hajam. És viszont sem várom el, hiszen ő a munkájából azt osztja meg velem, amihez hozzá tudok tenni valamit. És olyan jó, amikor kíváncsi a véleményemre! Örömet szerez nekem vele. Jól csinálja, nem?

Peti, amikor egy éve találkoztunk, felsóhajtottál: ,,Megszületett a fiam, aki legalább 17 évig itt fog lakni, és ez nagy felelősség. Le kéne mondani dolgokról, amiket szeretek? Kártyázni, piázni, focizni, játszani..."

M.: Ez is a kapcsolatunk egyik összetartója. Hajni nem akarja tőlem ezeket elvenni. Most volt két olyan év, hogy nem kapcsoltam be a videojátékot. Dolgoztunk éjjel-nappal. Másfél hónapja jött meg újra a kedvem. Amikor ők elalszanak, akkor kimegyek, és ha van időm, játszom hajnal háromig...
D.: Meg kell várnia, amíg én elalszom, ennyi.
M.: Ez így tök jó. Hétfőnként pedig általában elmegyek kártyázni...
D.: Ezt is tök jól bevezette. Tudom, hogy hétfő a kártyanap, kedd a foci, szerdán, csütörtökön, ha jól alakul, este együtt tudunk lenni, aztán pénteken, szombaton fellépni megy. Kialakult már a rendszer.





Neked van olyan örömforrás, mint neki a foci, a kártya vagy a bármi?

D.: Elmegyek körmöshöz, fodrászhoz...
M.: Jársz edzeni, táncolni.
D.: Igen. Egy 2 éves gyerek mellett a legtöbb anya otthon van, és nem sok ideje jut saját magára. Mivel Peti által megadatott, hogy szuper bébiszitterünk legyen, így én is csinálhatom azt, amihez kedvem van. És ez is olyan jó!

És mi van a karriereddel? Marián érkezése előtt elkezdtél énekléssel, DJ-skedéssel foglalkozni, és azt remélted, hamarosan folytathatod.

D.: Nem gondolkozom ezen.
M.: Amit akar, azt vállal el. Időről időre megkeresi egy-egy műsor.
D.: Igen, én dönthetem el, hogy van-e kedvem.
M.: Nekem mindent el kell vállalni, neki meg csak annyit, amennyit szeretne.
D.: Igen. És nekem így tökéletes. Pont kielégíti azt a vágyamat, hogy kicsit szerepeljek. Aztán visszahúzódom a kis csigaházamba, és újra csak a gyerekre és a családra figyelek. Ez így egyensúlyban van.

Peti, abban, hogy ennyire sokat dolgozol, mennyi a kényszer?

M.: Harminc százalék. A maradék nélkül nem tudnék élni. Nem tudnám elképzelni, hogy milliárdosként otthon ülnék Hajnival meg a gyerekkel és nem csinálunk semmit. Arra képtelen lennék. De idén bevezettem néhány dolgot. Évente két hónapot üresen hagyok. Most például az április lesz ilyen, megyünk Amerikába az egész családdal. Aztán majd szeptember lesz a következő, amikor semmit nem vállalok, és egyébként minden ötödik hetemet szabaddá teszem. Erre szükségem van.

Egyszer azt mondtad nekem, Peti, hogy nem hiszel a sírig tartó szerelemben.

D.: És ez most is így van.
M.: Nyilván tenni kell érte, hogy maradjon, de nem kell rágörcsölni. Épp ilyenekkel lehet tenni érte, amiket mondtam. Hogy egy-egy hónapra vagy hétre elutazunk, legalább egyszer hetente elmegyünk moziba vagy vacsorázni. Eltelt négy év, és még lehet, hogy el fog telni kétszer ennyi. De előfordulhat, hogy tizenkét év után azt mondjuk egymásnak: édesem, gyönyörű volt, de már nem azt érezzük, amit régen. És ő elmegy jobbra, én pedig balra. Akkor mi van? Ki haragudhat a másikra?
D.: Ezt is megbeszéltük.
M.: Nem lehet megharagudni valakire azért, mert elmúlik a szerelem. És ha eltelik 25 év, vagy ötven, és azután mondjuk, akkor mi van? Ezzel nem lehet mit tenni. Szerintem ez így tök szép, ahogy van. Nem kell ezt túlgondolni.
D.: Nem lehet előre eltervezni. Tenni kell a kapcsolatért. Szerintem a nőnek kell többet, és ez így van rendjén. Sokkal alázatosabban kell viselkednie, persze csak akkor, ha megéri. Ahogy férfit is mi választunk, ugyanígy rajtunk múlik az is, hogy a kapcsolat meddig tud fennmaradni.

Jöhet a következő baba?

M.: Nagyon szeretnénk még. Én imádnám. Rajta vagyunk!

És az esküvőn?

D.: Azon nem.
M.: Minek szórjam a pénzt!
D.: Olyan jó nyaralásokat mutatott nekem egy katalógusban.
M.: Mondtam: Nézd csak, Nyuszi, ezt is csinálhatnánk az esküvő helyett! Meg ezt is! Ide is mehetnénk. Na, ezt mind rá tudnánk költeni, ha nem lenne esküvő. És Hajni mondta is, hogy hát...
Inkább az utazás.

D.: Igen.
M.: Azért csináljak bulit, hogy berúgjatok és eligyátok, egyétek az én pénzemet? Egy frászt. Jó minden így, ahogy van, aztán majd meglátjuk.

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Kállay-Saunders András: "Akik ismernek, tudják, hogy nem...
  2014-03-21 22:28:57, péntek
 
  Szily Nóra interjúja:Kállay-Saunders András: "Akik ismernek, tudják, hogy nem tennék ilyet"







Hamarosan európai turnéra indul, hogy másutt is megismerjék. Minden percében és minden sejtjével a májusi megmérettetésre készül. A Dal győztese Kállay-Saunders András, aki épp négy éve kezdett új életet - akkor érkezett Amerikából Magyarországra.

Kicsit zaklatottan huppantál le mellém. A döntő óta már jó pár nap eltelt.

Alig alszom azóta. Ha nem rohangálok interjúra, fotózásra, akkor a külföldi újságírók kérdéseire írom a válaszokat. Ez is nagyon fontos, hiszen jó lenne, ha Európából máshonnan is szavaznának rám...

Látom a szemedben, hogy boldog fáradtságot érzel. A jelenlegi állás szerint az esélyeid is jók, hiszen első helyen van a Running az európai listán!

Úgy tűnik, hogy szeretik, de nem bízhatom el magam, hiszen eddig, ha néztem az Eurovíziót, azok a dalok, amelyekről azt hittem, nyerni fognak - valahol az utolsók között végeztek. Nem tudom, mi mindenen múlik ott a siker...





A hazai siker viszont biztos! Felfogtad már?

Most kezdem. Amikor a műsorban kimondták, hogy én nyertem, azt sem tudtam, mi történik. Nem hittem el. Olyan furcsa volt minden. Mintha néma csend lett volna körülöttem és minden lelassult...

Mikor tértél magadhoz?

Amikor hazamentünk a barátaimmal a döntő után. Emlékszem, csak ültem a nappali sarkában egyedül, miközben ők ünnepeltek. Csak az járt a fejemben: Nyertem!

És másnap?

Egész vasárnap leveleket írtam azoknak, akik támogattak, szavaztak rám. Meg akartam köszönni. Persze nem tudtam mindenkinek - talán még mindig ott ülnék. Hihetetlen.

Kérdezték a műsorban, hogy te csak akkor lennél elégedett, ha első lennél... Emlékszel? És végül azt mondtad, hogy igen.

Igen, mert ha most nem sikerült volna, megint jelentkeztem volna. Már meg is volt a dal, melyikkel.

Miért ennyire fontos neked ez?

Négy éve élek itt, és soha nem felejtem el, hogy Magyarország miatt lehetek "Kállay-Saunders András, az énekes". Azért csinálhatom azt, amit szeretek, mert sokan szeretnek. Az lenne a legjobb érzés, ha vissza tudnám adni az embereknek, amit kaptam, és ha Magyarország büszke lehetne rám.

Ezért volt olyan nagy a tét? A többieken azt láttam, örülnek annak, hogy ott vannak, de a te arcod mást tükrözött.

Én nem azért voltam ott, hogy kihasználjam a promóciós lehetőséget és megismerje az egész ország a dalomat. Én nyerni akartam. Sokan mondták, hogy feszültnek tűntem az eredmény kihirdetése előtt. Igen, mert közben csak az járt a fejemben: sikerüljön!





Most indultál el harmadszor, és jövőre is nekifutottál volna. Olyan srác vagy, aki nem adja fel?

Igen. Csak úgy érheted el az álmaidat, ha nem adod fel. Nem mindenkinek sikerül elsőre. Az emberek is látják, mennyire akarod, és harcolni kell. Én addig akartam csinálni, amíg nem sikerül. Amikor még Amerikában éltem, akkor is mindig harcoltam valamiért. Például a fociban vagy a kosárlabdában. Amikor a barátaim bulizni mentek, én kint maradtam a játszótéren és gyakoroltam a mozdulatokat, hogy egyre jobb és jobb legyek. Az is egy álmom volt, hogy az egyik sportágban profi legyek. De aztán megsérült a térdem. Két évig nem tudtam játszani. Pedig tovább mehettem volna ösztöndíjjal egy másik egyetemre, és onnan még nagyobb lehetőségek nyíltak volna meg előttem a fociban.

Akkor megtanultál küzdeni.

Amikor a térdemmel baj volt, azt hazudtam az edzőnek, hogy jól vagyok, és úgy is próbáltam játszani. Amíg egyszer csak össze nem estem a pályán. Sok évem volt benne és sok mindent feláldoztam - hiába. 19-20 éves voltam, amikor megtörtént a baj.

Amikor a sportkarrier bedőlt - mi lett az új vízió?

A sport mellett mindig ott volt a zene is. Hallgattam aput a koncerteken, és sokszor mondtam, én is szeretném ezt csinálni.

Mi tetszett benne igazán? Híresnek, népszerűnek lenni?

Azt láttam apukámon, hogy amikor játszik, az olyan, mintha elmenne egy másik világba. Mintha eggyé válna a zenével. Hogy milyen csodálatos, amikor sikerül megérinteni a közönséget a dallammal, a szöveggel - mindennel.

Apu volt a példaképed?

Zenészként és énekesként, de emberként is ő. Nagyon jószívű, szerény. Ősszel, amikor eljött Budapestre és csináltunk egy közös koncertet, lementem a nézők közé, és megint figyeltem őt, mint régen. Néha olyan volt, mintha saját magamat látnám. Ahogy viselkedik, ahogy nevet, és az is, ahogyan énekel. Még a hangszínűnk is hasonló.

És édesanyádtól mit örököltél?

Ő is hasonló, mint az apám. De tőle örököltem, hogy nem szerettem soha annyira a fényben lenni. Láthattad, hogy a versenyben is mindig odébb húzódtam, inkább a sarokban álltam. Nem akartam ugrálni a kamera előtt, se integetni, hogy szavazzanak rám. Nem tudok szerepelni. Csak azt adom, ami vagyok.

Zenélni jó, de ami jár vele - a csillogás, a felhajtás - már nem kell?

Azt nem szeretem. Például amikor meghívnak műsorokba, és rám irányítják a kamerát - én nem bírok egyik pillanatról a másikra szerepelni, viccesnek lenni, azért, mert "kell". Nekem ez nem megy. Épp ezért sokan azt hiszik rólam, hogy csendes vagy talán még unalmas is vagyok, pedig ez csak annyit jelent, hogy nem nyílok meg könnyen. Ha látnák, milyen vagyok a barátaim között, szerintem nem is ismernének rám. Folyamatosan beszélek, és sokkal viccesebb vagyok, mint a tévében.

Az életed meghatározó részét Amerikában, New Yorkban töltötted. Mondják, hogy egész más világ...

Bronxban és New Yorkban - ahonnan én jöttem - ha sétálsz, és csak nézel, az emberek olyannak tűnnek, mint a robotok. Szinte látszik rajtuk, hogy mindenki harcol azért, amit el akar érni. Ott nagyon nagy a verseny, úgyhogy szerintem onnan hoztam magammal, hogy küzdeni kell. Persze ez csak egy dolog. De Budapest nekem sokkal jobban tetszik, mint New York. Jobban szeretem a régi stílusú házakat, mint azokat az óriási épületek a Time Square-en. Az a csillogás nekem nem jön be. Bár mind a kettőt az otthonomnak tekintem, de itt jobban érzem magam.





Valaha gyerekkorodban felmerült, hogy ideköltözz?

Amikor megszülettem, utána jöttünk-mentünk négyéves koromig. Aztán sokáig nem voltam itt. De érdekes módon, amikor visszajöttem, mindenre emlékeztem. Még az utcákra is, ahol régen sétáltunk.

Ezen azért elgondolkoztam... 25 évesen az ember már valamit gondol az életéről, te pedig egyik pillanatról a másikra kontinenst váltottál.

Igen. Az is furcsa, hogy amikor idejöttem, olyan volt, mintha visszamentem volna az időben. Mintha egy új életem kezdődött volna. Újra álmodoztam. Egy második élet indult el.

Ha 2010 előtt találkoztunk volna és megkérdezlek, mi lesz belőled?

Azt mondtam volna neked, hogy énekes vagy producer szeretnék lenni.

De ott kint volt jele annak, hogy van esély?

Mindig úgy éreztem, hogy egyszer eljön az én napom. Csak türelmesen ki kell várni, és folyamatosan dolgozni kell érte. Már dolgoztam a lemezemen, és az volt a tervem, hogy végigjárom a kiadókat, bekopogok mindenhová, hogy meghallgassák. De eljöttem Magyarországra, és megláttam a Megasztár felhívását. Emlékszem, amikor a válogatón álltam sorban. Mindenki bámult - úgy éreztem, mintha állatkertben lettem volna. Aztán amikor ott az utcán énekelgettem, hogy bemelegítsem a hangom, sokan odajöttek és gratuláltak. De azt hittem, ha bemegyek és énekelek, azt fogják mondani, hogy nem beszélek elég jól magyarul, és másnaptól folytatódik az élet, ahogy addig. Szerencsére nem így lett.

Már magyarul gondolkozol?

Még mindig angolul. A grammar...

...a nyelvtan...

Igen, azzal vannak gondjaim. Úgy beszélek, mint angolul, csak magyar szavakkal.

"Miért nem egy Magyart küldünk...?" Így, nagybetűvel íródott egy komment. Nem épp a támogatók közül.

Nem engedem, hogy elrontsa a kedvem, ha száz emberből egy rosszat gondol rólam. Csak azt sajnálom, hogy ha a klipem alá ilyet írnak, azt most a külföldiek is elolvassák. Google translate - és kész. Jött is olyan vélemény kintről, hogy gusztustalannak találják az ehhez hasonló véleményeket. "2014 van, hogy gondoljátok, hogy szavazzunk rátok, amikor így viselkedtek?" De van, aki csak azért is rám fog voksolni, hogy bosszantsa az ellenzőimet!





Látom, ez tetszik! Azt mondtad, hogy ez egy "Andrásos" dal. Mit jelent?

Olyan, ami nekem jólesik és nem azért írtam, hogy megfeleljek bárkinek. Mindig arról írok, amit érzek. A koncertjeinken az emberek azt mondják, hogy érzik, mennyire szívből énekelek, és mennyire bele tudom élni magam minden hangba, minden szóba. Ezt örököltem az apukámtól. Azt hiszem, hiteles vagyok, hisz az én gondolataimból születnek a dalok.

A versenydalod, a Running - szívfacsaró. Mi inspirált?

Egy igaz történet. Több emberrel találkoztam már, aki ezen ment keresztül. Volt, hogy a fellépésen elénekeltem, és láttam, hogy többen sírnak. Aztán könnyekkel a szemükben megköszönték, hogy írtam nekik egy dalt. A szerelmeseknek sok dala van. Most már nekik is van egy. Azoknak, akiknek ilyen fájdalmat kellett átélniük.

Téged bántottak valaha a szüleid?

Nem. Szigorúak voltak, de sosem bántottak. Csak szavakkal fegyelmeztek.

Nem kerülhetem meg, mert épp egy csúnya történet is van a levegőben. 2013 májusából. Egy verekedésé, amiben nem tudom, hogy végül is mennyire vagy hibás.

Erről nem szeretnék beszélni.

Hiteltelen lennék újságíróként, ha nem kérdeznék rá!

Csak annyit mondanék, hogy a verseny alatt az emberek bebizonyították, mennyire szeretnek. Az ő döntésük volt, hogy annak hisznek, amit írtak rólam vagy nekem. Akik ismernek, tudják, hogy nem tennék ilyet. Azért tudok ilyen lazán beszélni róla, mert tudom, mi történt és mi nem. Nem hazudhatok, hiszen elveszíteném a bizalmat. Mindent elveszítenék.

Renivel való kapcsolatodról is sok a találgatás. Létezik ez a viszony? Magam sem látok tisztán.

Ez direkt van így. Nem mutatunk túl sokat az embereknek, hogy maradjon valami privát. Úgyis kitalálnak ezt meg azt. Inkább nem beszélünk magunkról. Sokszor mondják, hogy kamu az egész, hogy a média miatt jöttünk össze, de miért lenne ez jó? Nem énekelünk együtt. Miért segítené a karrieremet, ha csak állítanám, hogy együtt vagyunk? Soha nem értettem...

Volt már ilyen hosszú kapcsolatod, vagy nagy csajozó voltál?

Négy évig együtt voltam valakivel, az volt a leghosszabb. Jól viselkedtem, de vége lett.

Kuncog a szemed!

Mert szeretek bulizni, de most le vagyok nyugodva.

Hiszel abban, hogy valakik örökké együtt maradnak?

Igen, persze, de nem tudhatom biztosan, hiszen még nem csináltam!

Ügyes válasz!

Szerintem azon múlik, hogy megtalálod-e azt az embert, aki neked való. Volt már, hogy azt hittem, és tévedtem. Tanultam belőle.

Nyilván nem látunk a jövőbe - de mégis, mire vágysz? Mi legyen pár év múlva?

Arra vágyom, hogy énekeljek és dalokat írjak, és amikor már jönnek az újak, akkor a háttérben dolgozhassak tovább elismert szerzőként és producerként. Olyan jó, hogy a verseny kapcsán a zsűri is megfogalmazta, hogy én nem egy popsztár vagyok. A kifejezést sem szeretem. Én művész szeretnék lenni.

És hol élnél? Ahogy idepottyantál, lehet, hogy már máshol bukkannék rád?

Jó lenne sokat utazni, megérinteni a világot a zenémmel, de ha kimondom, hogy "otthon" - szeretném, hogy az továbbra is Magyarországon legyen. Nekem a színpad a mindenem. A zene az életem.

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 117. rész
  2014-03-21 22:19:02, péntek
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 117. rész

"A férfi elfelejti, mit szeretett valakiben - a nő soha!"


Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.


"Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó."





Nő mondta ezt, de nem női mondás. A személytelenség tiszta, objektív látásához az kell, hogy az ember felülemelkedjen önmagán. Eltépje azokat az érzelmi szálakat - vagy láncokat -, amelyek a múltjához kötik.

Ugyanő mondta, hogy "én nem felelhetek ma annak a tetteiről, akit húsz évvel ezelőtt az én nevemen hívtak." Nő ritkán mond ilyesmit, mert a nők érzelmi emlékezete roppant erős. Te már rég elfelejtetted, ő még mindig emlékszik, mit érzett valaha. Nem múlik el benne olyan könnyen.





Te nem tudod már, mit szerettél valakiben - ő még tudja. Emlékszik rá. Már régóta nem szereti, de az érzésre emlékszik. A sérelemre, a bántásra, de a boldogságra is. Fel tudja idézni. Ha férfi vagy, tudd, hogy így van ez. Tudd, hogy a nő anyanyelve az érzelem. A megértést már úgy tanulja, később. De ha megtanulta, olyan zseni lesz belőle, mint Kaffka Margit, akitől e két mondat származik.

Felejteni az Érzelem csak lassan, vagy sohasem tud. Felejteni csakis a hűvös és tiszta Megértés tud. Miért? Mert nem fáj neki annyira.

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok		  
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2014.02 2014. Március 2014.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 504 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2506
  • e Hét: 7087
  • e Hónap: 20992
  • e Év: 150699
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.