Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Bodzából készült receptek
  2014-05-12 16:12:57, hétfő
 
 
Bodzamártás
Az érett és megtisztított bodzabogyókat kevés vízzel, ízlés szerint édesítve, néhány szem érett szilvával felfőzzük. Zsemlemorzsát vajban megpirítunk, és az elkészült alaphoz keverjük. Szitán áttörve, hidegen tálaljuk.

Bodzaleves
A bodzabogyókat szitán áttörjük és kevés vízzel, édesítve felfőzzük. Kis fehérborral, kevés citromlével ízesítjük. Hidegen a legfinomabb!

Bodzás omlett
Keverjünk simára 10 evőkanál lisztet, 3 tojást, csipet sót, 1 evőkanál olvasztott vajat, 1 evőkanál sört, 2 evőkanál tejet. Merítsük a virágzatot a tésztába, majd fejjel lefelé a forró zsiradékkal teli serpenyőbe. A kiálló felesleget levágjuk, majd megfordítva a másik oldalát is aranysárgára sütjük. Porcukorral tálalva észbontó édesség.

Bodzaszörp
15 nagy bodzavirág,
1 kg cukor,
1 liter víz,
2-3 citrom karikákra szelve,
1 ek aszkorbinsav,
1 doboz citrompótló
3 napig hűvös helyen kell lefedve állni hagyni, és kevergetni. Tehetünk bele kevés friss mentát is, palackokba töltve pedig lefagyasztva is tárolhatjuk.
I-M		  
 
0 komment , kategória:  Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj  
Fekete bodza
  2014-05-12 16:11:48, hétfő
 
  A bodza egyike a legrégibb és legsokoldalúbban felhasználható gyógynövényeinknek. Gyakorlatilag minden része felhasználható. Hatékony gyógynövénynek számít, hiszen kitűnő értisztító, izzasztó és hashajtó. Hatásos reuma ellen, segít isiász és keringési panaszok esetén, serkenti a veseműködést és magas vitamintartalmának köszönhetően megelőzhetünk különböző betegségeket.

A bodzát a konyhában is sokféleképpen felhasználhatjuk. A bodzavirágból ételeket készíthetünk a legkülönbféleképpen, a bogyókból pedig készülhet bor, likőr,szörp vagy lekvár.
Nátha esetén a bodzából előállított izzasztó teák enyhülést hozhatnak azáltal, hogy méregtelenítik szervezetünket. Hörgők gyulladása és a megfázással járó enyhe tünetek esetén is segít a bodzakúra.

A veseműködés zavarát kiváltó okok igen sokfélék lehetnek, ilyenkor próbálkozhatunk az enyhén vízhajtó bodzavirág teával.
A cukorbetegség a glükózanyagcsere zavara is igen különböző formákat ölthet. A diabétesz jellegzetes tünetei közé tartozik a gyakori vizeletürítés, testsúlycsökkenés, fáradékonyság, a férfiaknál a potencia-, nőknél pedig a menstruációs zavarok. Ilyenkor is segíthet abodza méregtelenítő, erősítő hatása.

A fekete bodzavirág kivonata bőrkondicionáló, frissítő anyag, erősítő, csillapító szer. A bodzavirág-vizet zsíros arcbőr tisztítására, fáradt, táskás szem borogatására is használhatjuk. A bodzavirágot tartalmazó készítmények eredményesen alkalmazhatók laza, zsír-és vízhiányos bőr kezelésére, a flavonoidokban gazdag, érett bodzabogyók a fáradt bőr ápolásában tesznek jó szolgálatot. Az érett bogyóknak magas a C-vitamin, valamint vas, kálium és a cink tartalma. Számos étel készíthető belőle, de ideális édességekbe, krémekbe is.
I-M		  
 
0 komment , kategória:  Isten patikája.  
A Candida gomba
  2014-05-12 16:09:58, hétfő
 
  A Candida gomba fajok szaporodását a bélrendszerben a bél hasznos baktériumflórája szabályozza.

A baktériumflóra egyensúlya az immunrendszer hatékonyságnak szerves részét képezi, de ha a normál egyensúlyi állapota felborul,akkor a Candida gomba fajok elszaporodhatnak az egész szervezetben. Ennek kiváltó okai leggyakrabban antibiotikumok és fokozott cukorbevitel vagy a nehézfém mérgezés. A Candida gomba elterjedés a szervezetben több tünetet produkálhat egyszerre.

A Candida gomba fertőzés a már meglévő szervi megbetegedések tüneteit is súlyosbíthatja. A Candidiázis ugyan ma már népbetegségnek számít, mégis bioenergetikai szempontból lényeges tudnivaló, hogy az immunrendszer gyengülését, a szervezet egyensúlyának felborulását okozza.

Candida kialakulása
A Candida gomba szaporodását elősegítheti a szervezet kóros savasodása, elősegítő tényezők közé sorolható az immunrendszer gyengesége, az elhúzódó betegség utáni lábadozás vagy az operációk utáni időszak. A vér, ill. a sejtek vegyhatásának savas irányba való eltolódása gátolja a sejtek anyagcsere, gázanyagcsere- és kiválasztó folyamatait. A Candida gomba pedig tovább csökkentheti a sejtek életműködési funkcióit.

Elősegítő tényezők
Candida gomba szaporodását elősegítik a nem megfelelő higiéniás szokások is, hiszen szinte minden gombafaj számára a fény- és oxigénhiányos, nedves hely a legoptimálisabb környezet.
A légutakban kiválthatja a penészes környezet is, a szervezetben pedig a gomba elszaporodáshoz vezethet a kiegyensúlyozatlan táplálkozás, vitamin és ásványi anyagok hiánya.

A gomba szaporodását elősegítheti továbbá a reflux betegség, és az emésztőrendszer eredetű betegségek a savas kémhatású ételek túlzott fogyasztása. A kevés folyadék fogyasztás már önmagában is gyengíti az immunrendszer méregtelenítési folyamatait, eleve alkalmassá teszi a Candida gomba toxin anyagának felhalmozódását a szervezetben. Candida gomba szaporodását elősegítheti a mértéktelen finomítatlan cukor, édesség fogyasztása és a szénhidrátban gazdag, rostban szegény étkezés, továbbá a stressz, a hosszú ideig fennálló feszültség és idegesség. Következésképpen csökken a bélflóra.

Candida ellen
Az idegsejtek fő energia forrása a szénhidrát, mint ahogyan a Candida gomba számára is.
Candida gomba szaporodását elősegítheti a cukorbetegség, de önmagában is képes generálni, kiváltani, súlyosbítani a cukorbetegséget. A gomba szaporodását indikálhatja a túlsúly, gyakori alkoholfogyasztás. A természetes öregedési folyamat során a Candida gomba probléma mindenkinél, bizonyos mértékben előtérbe kerül. A kor előrehaladtával, a Candida gomba elleni életmód az öregedéssel szemben is a leghatásosabb eszköz lehet. A gombák az egész természetben lebontó funkciót töltenek be. Minden élőlény esetében igaz, hogy nagyobb pusztítást csak akkor okoznak, ha adottak hozzá a kedvezőtlen feltételek.
I-M		  
 
0 komment , kategória:  Gyógyászat  
A piros pünkösdi rózsa is gyógynövény!
  2014-05-12 16:07:57, hétfő
 
 
A piros bazsarózsa Magyarországon őshonos kerti virág, s számos tavaszköszöntő népi hagyomány kapcsolódik hozzá.

A közkedvelt dísznövényt pünkösd idején, májustól június elejéig csodálhatjuk meg a kertekben. Népi hiedelem szerint azok, akik este a fürdővizükbe pünkösdi rózsa virágszirmait hintették, reggelre megszépültek. Csehországban a bazsarózsát korábban Mária rózsának, vagy csak egyszerűen vörös lóherének hívták, ám az angolok olyan névvel illetik, ami mindent elárul: bowl of beauty, azaz a szépség tálkája.


A piros bazsarózsa, latin nevén Paeconia officinalis, pontosan a nagy és színes, elsősorban piros virágaival vonzza magára a tekintetet.

Ősidőktől ismert gyógyhatások

Kevesen tudják azonban, hogy a piros bazsarózsának gyógyító hatásai vannak.
A növény latin elnevezését Páion (a görög istenek orvosa) nevéből származtatják, aki a hagyomány szerint a piros bazsarózsa gyógyerejével gyógyított.

A piros bazsarózsa gyógyító erejéről említést tesz idősebb Plinius, az ismert római természettudós csakúgy, mint a híres Dioscorides és Galénos görög orvososok is. A középkori herbáriumok szintén leírják gyógyító hatásait, többek között az ismert P. A. Matthioli siennai botanikus Herbáriuma is.

Az antik világban a bazsarózsát - elsősorban a gyökér porát, és a virág szirmait - a kor közkedvelt szerelmi bájitalaiba is belekeverték. Az arab orvosok cukorbaj elleni orvosságként ajánlották felhasználásra. Kínában már i. e. 2000-ben is ismerték, s a kínai gyógyszerkönyvben ugyancsak szerepel.

Elsősorban a gyökeréből készített kivonatot használták sárgaság, vese- és hólyaghurut, valamint reuma ellen. A bazsarózsa Kelet-Ázsiából származik, ahol hagyományos gyógynövényként tisztelik a kínai és a japán kultúrában egyaránt.

Az ókorban elsősorban kolostorokban termesztették (virágdíszítésekhez is felhasználták, például az Úrnapja ünnepe alkalmával). Néhány európai országban ma védett növénynek számít. A kínai és japán termesztett növények csak a XIX. század elején váltak ismertté Európában, ám azóta a bazsarózsa közkedvelt kerti növény, dísznövény lett.

Nem szereti, ha átültetik!

A bazsarózsafélék családjában megtalálható olyan lágyszárú évelő növény vagy fásszárú cserje, amely a 30-200 cm-es magasságot is elérheti. Nagy vörös, rózsaszín, fehér vagy sárga színű virága eredetileg öttagú, ám napjainkban gyakrabban látunk teljes virágú egyedeket. Fekete, fényes magú tüszőtermése van.

Napjainkban a kínai bazsarózsának számos alfaja is létezik,ezek a piros bazsarózsától elsősorban a levélszerkezetükben, és a termőik számában különböznek. A bazsarózsa nem igényes növény. Jól viseli a szárazságot, és fagyot is jól tűri: az Alpokban akár 1700 méteres tengerszint feletti magasságban is találkozhatunk vele!

Szereti a laza talajt és a napot, viszont nem jól viseli, ha átültetik, bolygatják, olyankor hosszú ideig nem virágzik. Tőosztással szaporítható, az ideális időszak erre az augusztus. Gyógyító hatású részei a virágzata és a gyökere.

Virágainak begyűjtésére májusban és júniusban, a gyökérzetére szeptemberben és októberben kell sort keríteni. Murvalevelét (a pirosat szokás gyűjteni) délben szedjük le, és vékony rétegben, árnyékos helyen terítsük szét a szárításhoz.

A gyökerét lemosás után árnyékban (max. 40 °C) ajánlott megszárítani. A szárított virágok antocián vörös festékanyagot, nyálkát és glükózt tartalmaznak, a gyökérzetben pedig alkaloidok, cserzőanyagok, keményítő, szacharóz, szerves savak stb. találhatók.

A bazsarózsát a népi gyógyászatban ősidők óta használják emésztési panaszok, húgykő, rendszertelen és fájdalmas menstruáció kezelésére. Bizonyított a piros bazsarózsa görcsoldó hatása: csillapítja a fájdalmakat, valamint a görcsöket, a menstruációs görcsöket is (elsősorban a finom izomzat esetében), javítja a méh tónusát, segítséget nyújt asztma, vese- és epekólika esetén (vizsgálatok bizonyítják, hogy segít a vese- és epekövek eltávolításában), enyhíti a fejfájást, jótékonyan hat aranyér és borreliosis (Lyme borreliosis: kullancs okozta fertőzés), valamint epilepszia esetén.

Külsőleg a gyermekkori ekcéma ellenszere, reumatikus fájdalmak csillapítója, borogatás formájában.

CSAK MÉRTÉKKEL!

A növény virágából és gyökeréből főzetet vagy teát készítenek, amely a már említett hatások mellett lassítja a bélmozgást (perisztaltikát), sikeresen alkalmazható hányás, has-kólika és hasmenés ellen, valamint fejfájás és depresszió kezelésére.

Meg kell említeni azonban, hogy a bazsarózsa enyhén mérgező gyógynövény, azaz használatakor érvényes az ismert ,,mindent csak mértékkel" szabály. Túladagolásnál a bazsarózsa készítmények gyomorbántalmakat, bélhurutot okozhatnak.

A gyógynövény vérhígító hatású, ezért várandós és szoptató kismamáknak, valamint véralvadást befolyásoló gyógyszert szedőknek ellenjavallott a használata. A bazsarózsa virágzásakor ne habozzon, hanem menjen és gyönyörködjön a látványban, valamint kezdje meg a növény gyógyító részeinek begyűjtését!

Ha nincs túl sok kedve megkóstolni a főzetet, próbáljon ki valami finomabbat, például a borban készült bazsarózsa gyökeret. Egy teáskanálnyi szárított bazsarózsa gyökeret főzzön kb. 5 percig 1/4 liter borban! Fogyassza lassan, mértékkel, napi 2-3 adagra elosztva! (A gyógyborok fogyasztása napi 3-4 evőkanálnyi elfogyasztását jelenti.)

Forrás: fitoterapiakalauz.hu/Vladimír Vonásek		  
 
0 komment , kategória:  A természet gyógyszertárából  
Mákos lepény
  2014-05-12 10:57:56, hétfő
 
 

30 dkg liszt,
12 dkg zsír,
2 evőkanál tejföl,
csipet só,
Töltelék hozzávalói
20 dkg darált mák,
15 dkg porcukor,
5 dkg búzadara,
3 dl tej,
1 csomag vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
2 db tojás
A tészta kenéséhez baracklekvár.
Elkészítése
Először a tölteléket készítjük el. A tejben felfőzzük a búzadarát, belekeverjük a mákot és hagyjuk kihűlni. Közben a tojások sárgáját kikeverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, majd belekeverjük a grízes mákot és óvatosan a tojások keményre vert habját.
A lisztet elkeverjük a sóval, majd összegyúrjuk a zsírral és a tejföllel. Kétfelé vesszük a tésztát, felét kinyújtjuk alaposan kizsírozott tepsibe fektetjük, tetejét vékonyan megkenjük barack lekvárral. Erre kenjük az elkészített tölteléket, ráfektetjük a második kinyújtott lapot.Tetejét villával meg szurkáljuk, hogy a gőzök távozni tudjanak. Előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük.
Hűlés után kockákra vágjuk, tetejét porcukrozva tálaljuk.		  
 
0 komment , kategória:  sütemények ,édességek  
A binokli
  2014-05-12 10:07:01, hétfő
 
 


Barátom, szokása szerint, késik. Ilyenkor sebbel - lobbal érkezik, és hadarva,
heves taglejtésekkel akarja megmagyarázni, miért.
Egy barátság kezdete
Tudom az okát. Folyamatosan túlvállalja magát, minden téren. Minden
munkáját elvégzi tisztességgel, de a vállalt időre soha semmivel nem készül
el. Kisiskolás korunk óta ismerjük egymást. Egy házban éltünk kiskölyök
korunkban. Egy padban ültünk a suliban, amíg szét nem ültettek bennünket.
Az órára nem figyeltünk, egymást szórakoztattuk inkább. Hamar
különválasztott a zord tanítónői akarat. Engem száműzött két paddal hátrébb,
a terem legtávolibb padsorába. Őt ott hagyta, az első padban fiatal, szép, de
kegyetlen oktatónénk, mert úgy jobban látja, mit is művel! Páros héten
délelőtt jártunk iskolába, másik héten délután. Korábban egyik napon hazafelé
mondtam, hogy ha megnövünk, akkor elveszem feleségül Gyöngyi nénit.
- Jó, akkor én is! - mondta a barátom.
- Azt nem lehet, ha egyszer már hozzám jött - akadékoskodtam.
- Miért ne? - érvelt: Egyik héten a te feleséged lesz, amikor délutános, akkor
az enyém.
- Úgy jó lesz - törődtem bele hatévesen.
Nem vettük észre, hogy édesanyja mögöttünk jött. Hallótávolságon belül
figyelte, miért is tart oly sokáig hazafelé tartó utunk. Házassági tervünket
kipletykálta a házban. Családjaink s a szomszédság is jót nevetett rajtunk.
Miután a tanítónői kar mindmáig legszebb - ám sajnos részvétlen - tagja
elválasztott bennünket, hazafelé haragosan közöltem:
- Én nem fogom feleségül venni!
- Tudod mit? Én sem! - felelte szertelen barátom, majd kifejtette az okát is.
- Azt az árulkodós, szeplős, mindig lógó taknyú Eislert ültette mellém. Így azután tanítónőnk valószínűleg férje és két leánya mellett morzsolta le a
felcseperedésünket követő évtizedeket. Két évig rajonghattunk érte.
Elhelyezték más iskolába, és egy valódi Szörny Ella lett helyette az
osztályfőnökünk. Én egy év múlva más iskolába kerültem megalázottan,
minden tanártól rettegően... Ez már nagyon régen történt.
Évek múlva, jelen időben
Ülök a kocsiban. Várom. Fortyogok, mint egy vulkán. Mérgesen várom!
Háromnegyed órás késéssel rohan ki kapujukon. Haja csapzott. Puskája a
kezében, hátizsákja, keresőtávcsövének tokja, kamerájának szíja
kibogozhatatlan csomóban. Fűzős csizmát vett. A madzag kígyózik utána.
Nincs megkötve. Természetesen meg akarja magyarázni a késést, de
leintem...
A várakozást utálom. Ám mindig egy órával korábbra teszem a találkozás
idejét a valóban szükségesnél. Most is. Ismerem a cimborámat.
Időben vagyunk, amit mérgesre erőltetett ábrázattal titkolok. Beültetem az
anyósülésre, és ha volna kézi bilincsem, oda cövekelném a váltókarhoz. Amíg
holmiját eligazgatom, a csomagtartóban addig vissza akar szaladni a lakásba
ezért, azért, amazért, de hajthatatlan vagyok, nem engedem.
Ha visszamenne, elkésnénk.
Holmijaim a csomagtartóban szép rendbe téve várták társam poggyászát.
Puskáját az enyém mellé a legmélyére tettem. Csizmája a pótkerék mellé
került, azonban hátizsákja hevederei, a távcső tokjának, vállra is akasztható
hőpalackjának, no meg kameratáskájának (ami nélkül egyikünk se képzelhető
el...), szíjai olyan elképesztő, szétbogozhatatlan gubancban tekeregtek, hogy
széjjelbontásukat feladtam. Az inkák ipu csomó-levelei jutnak eszembe...
- Éjszaka tekergeted ezeket? Mert maguktól nem tudnának ilyen zűrzavaros
tömkeleget képezni! - morgok. Válaszol valamit, de tudja, hogy igazam van,
nem élezi a helyzetet.
Poggyászunkra rácsapom a fedelet, és magam is beülök a vezetőülésbe.
Elindulunk, megérkezünk. Míg kitöltöm a vadászmester házánál a
,,beírókönyvet", van ideje megvenni, amit otthon felejtett. A tárcájának
kihalászása közben örömmel tapasztalja, hogy telefonja, amiért hiába
könyörgött, hogy visszamehessen: zsebében lapul! Vannak még apró örömök
az életben.
Még a délutáni Nap aranyló fénye ragyogja be erdei lakom szobáját, mikor
kitárjuk a zsalukat. Büszke vagyok utazásszervezői képességemre, és évek
alatt kialakult szigoromra az indulás környékén. A házacskámig kocsimmal
nem lehetett feljutni. Országútra termett, bár száraz időben a hepe-hupán is
felerőltetem. Ma sáros, kátyús a földút, meg se próbáltam feljutni.
A puskákat, kamerákat elsőként vittük fel, a többi holmiért már felváltva
ballagtunk le a falu utolsó házánál hagyott kocsiig. A tornácra kihozott
asztalt, székeinket rendezgettem. Látom feljönni vadásztársamat. Egyik
csomagja kicsúszott kezéből a szemem láttára. Csúf hangot adott. Tompa puffanás, némi csörömpölő felhanggal... A messzelátó tokjának csatja nem
volt rácsattintva. A védőtok kinyílt, a ,,kukucs" kicsusszant, és csúnya hangot
adott a járólapra érkezve!
Mély a gyász!
A Nap vöröses fényű korongja megkapaszkodott a Csák hegy peremén.
Kíváncsi volt, hogy miért vált olyan gyászosra a hangulatunk. A súlyosan
beteg távcsövet hol vigyázatlan gazdája forgatta keserű arckifejezéssel, hol én
csavartam ki kezéből. A tárgylencse pereme horpadtan nézett vissza.
Megrázva olyan csörgő hangot adott, mintha belül legalább két üvegtárgy
kocódna egymáshoz és a tubus oldalaihoz. Szemünkhöz emelve, a jobb oldali
rendszer hibátlan képet adott, de a bal... a bal oldali szemlencsébe vetett
pillantás egy vásári kaleidoszkóp képét idézte, melyet egykor, a Terézvárosi
búcsúban könyörögtem le apámtól vándorárus pultjáról.
- Mindig a ,,baloldal" a bajok forrása! - sóhajtottam. Kifejezve a haldokló
keresőtávcső állapotának meghatározását.
- Nagyapa messzelátója. Úgy szerette! - kesergett kenyeres pajtásom.

*

Az öreg Zeiss valóban nagyapjának jószerivel egyetlen megmaradt vadászati
segítőtársa volt. A nyugdíjas járásbíró Rimaszombatból '44-ben költözött
lányáékhoz. Veje SAS- behívóval a frontra távozott. Itt érte őket az ostrom.
Az öregúr, otthon maradott lányának, nászasszonyának, támaszaként
kuporgott az óvóhellyé előlépett szenespincében. Az udvar felől durva, idegen
hangok, vaktában leadott lövések hallatszottak. A nők, még a kislányok is
eltűntek a lim-lomok alatt, leleményesen kitalált, bevált búvóhelyeiken.
Barátom anyja, nyakában a látcsővel bújt az egyik heverő alá... Nehezen fért
el. Áldott állapotban volt, hatalmas pocakkal. Mindenórás a barátommal.
- Nyemci, szoldatü? - lökte be az ajtót az első orosz, akit láttak a pince
kényszerű lakói.
A felszabadítók semmilyen katonát nem zsákmányolhattak. Haragjukban italt
kerestek. Megelégedtek volna pár ,,bárisnyával" is. Azt se kaptak. Feltörték az
emeleteken még úgy-amennyire épen maradt lakásokat, és meglelték az
elrejtett órákat, s többek között az öregúr begyűjtés elől elrejtett
vadászpuskáját.
- Puskát még vehetünk, ha ennek vége lesz! Fő, hogy Ti épségben vagytok! -
nézett végig az öregúr az előbújt, szénnel, korommal elrútított arcú
asszonyokon. Száraz szemmel túlnézve a romos falakon, a sivárrá tett,
kifosztott országon.
Elemér bácsinak, barátom nagyapjának soha nem lett többé puskája. Az új
rend még nyugdíját is elvette. Barátom szüleinek háztartásában élt haláláig.
Olykor, így júniusban, szeméhez emelte a megmaradt ,,binoklit"... Értékes,
szép darab. Gondosan kezelte mindig. Régi Zeiss gyártmány, belevésve a magyar kereskedő és a megvásárló, büszke tulajdonos neve: Dr. Szombathy
Elemér doctor juris. Hajnalban és este tájt, amikor a körfolyosós ház falának
repesz- szaggatta odvának szélére kiültek a kiscsókák, és a padlás-ablak
vakszemein, ki- és benyilallott a vörös vércse, élelmet hozva fiókáinak.
Amikor körülötte sertepertéltünk, átadta nekünk is. Hadd gyönyörködjünk.
Hadd tanuljuk a használatát.
- Egyszer a tiéd lesz - simogatta meg unokája mindig kócos fejét.
Kezemben forgatva a sérült távcsövet, mindez eszembe jutott. Mintha a
magam örökségét gyászoltam volna. Szertelen, öregedő barátomnak, a
naplementében pirosra festett, csillogó könnye cseppent a sokat látott
szerszámra. Kezében a sérült, kedves családi emlékkel, voltaképp most
temette el nagyapját. Magam is elérzékenyültem.

*

Pár napos vadász-szabadságunkra költöztünk faházamba. Barátom kezéből
kicsusszant csomagjainak egy része. Távcsövének tokja kinyílott, és a családi
ereklyeként őrzött műszer csúf csattanással zuhant a kőlappal fedett járdára.
Nagyapja vadászfelszerelésének egyetlen, máig megmaradt darabja tört össze.
A sírás kerülgette a meglett korú férfit. Nagyapját ismertem, magam is
szerettem. Én is elérzékenyültem.

Felcsillan a megoldás

Az ijedtség, meghatódottság először bennem oldódott. Gondolkodni kezdtem.
A keresőtávcső mindkettőnk munkájához elengedhetetlen! Cimborám egy
családi rendezvény fényét akarja emelni vaddisznósülttel. Lőnie kell egy
süldőt. Nekem a sorsolás juttatott egy közepes minőségű bakot. Majd
júliusban akarom meglőni, üzekedéskor. Már meghívtam másik
vadásztársunkat, aki segít a hívósípot használni. Mestere a hang utánzásának,
én pedig csak épp, hogy kontárolom a hívás tudományát. Ahhoz, hogy
meglőhessem, már most ki kell nyomoznom a tavaly látott hatos agancsú idei
mozgását. Fel kell derítenem egy érett agancsúnak a váltóját is, egy német
bérvadász számára. Drága az élet, kell, a Társaságnak a lő díj, amit
számlánkra utal vadászfala büszkeségének elejtéséért.
Egy messzelátóval ketten nem boldogulhatunk! Otthon mindkettőnknek van
másik. Sovány vigasz! Hazamenni érte, a mai benzin árak mellett nem
engedheti meg magának egyikünk sem.
Pillanatig eszembe jutott, hogy megpróbálhatnám szétszedni, és megjavítani
esetleg, de rögtön elvetettem. Már koránál fogva is nagyobb érték annál, hogy
célszerszám nélkül nekifogjunk a bizonytalan műveletnek.
- Mi lenne, ha egyszemesként használnám? Az ép csővel is lehet keresgélni -
reménykedett társam. - Az lenne, hogy a mozgatáskor a törött vagy akár csak elszabadult alkatrész
összekarcolja az épen maradt lencsetagokat, prizmát, vagy a matt fekete
tubust. Felejtsd el! - hűtöttem le őt.
Fogtam telefonomat, és felhívtam a vadászmestert. Elmondtam neki, miképp
jártunk. Megkérdeztem, hogy nincs- e valami ötlete? Esetleg a faluban lakó
kőfaragó vadászpajtásunk be van-e írva a területen bárhová?
- Nincs, nem fog vadászni. Mordályának ütőszege elpattant, a fegyver a váci
fegyverművesnél lesz három hétig.
Tudtam a hívószámát, felhívtam, és készségesnek mutatkozott. Amennyiben
átmegy valamelyikünk érte, kölcsönadja az övét.
Cimborám ugrott, mint a szöcskék világbajnoka. Elrohant, akár egy
gyorsvonat. Sokára tért vissza, kissé bizonytalan járással és törkölyszagot
árasztva. Ezt a lehetőséget sejtettem, jótevőnknek jó szíve, vendégszeretete és
torkának áteresztő képessége legendás...
- Legalább valami jó vörösbort ittatok volna! - morogtam.
- Azt is ittunk. Meg sört is. Meg pogácsát, és megint pálinkát - nyugtatott
meg akadozó nyelvvel. Csak legyintettem, és ágyba parancsoltam a gaz,
korhely frátert.

Másnapi fejlemények

Még éjszakai sötétség borult a Börzsönyre. Reggelit készítettem. A gyertya
pisla fénye az ablakhoz csábított egy törpe kuvikot. Figyelte a műveletet,
szólt, mikor elég a csípős paprika adagolása! Tapintatos torokköszörülés
hallatszott a tornác felől. Vadőrünk, Gábor érkezett váratlanul. Hírét vette a
látcső balsorsának. Leakasztotta saját tartalék eszközét a fogasról, és három
falut felverve vénséges terepjárója hangjával, füstjével, elhozta. Jókor jött!
Újabb három tojást ütöttem fel, további szép szelet szalonnát is aprítottam, és
hozzácsaptam a készülő remekműhöz.
Kenyeres pajtásomat az illat ébresztette. A kis házikó ámbitusán, falatozás
közben kezdett virradni a körtefa mögött az égbolt. Ők, Gáborral ketten
együtt indultak, rám maradt a mosogatás öröme. Roppantul sajnáltam, és csak
azért nem éreztem Hamupipőkének magam, mert távozásuk után egy pohárka
vörösborral köszöntöttem az ezerszínű, ezerhangú hajnalt. Megtehettem,
puskát nem akartam vinni a leskelődéshez. A fényképezőgép, messzelátó
viselése pedig lehetővé tette a hegy levének mértékletes élvezetét a bársonyos
szellő simogatta pitymallatban.

*

Bezártam a házat, és csendesen lépdeltem a még harmatos fűvel benőtt,
házamhoz vezető úton. Fekete fejkendős idős asszony tűnt fel a kanyarban.
Kis fonott kosár volt a kezében, és nyakában egy zöld, gumibevonatos távcső himbálózott. A vesszőkosár jelezte, hogy gombázni indult Kati néni. A látcső
viszont úgy illett hozzá, mint fejemre egy fehér pettyes, piros kendő.
Felnevettem.
- Jó reggelt, Kati néni! - köszöntem rá.
- Adjon a Jóisten magának is - válaszolta.
- Hallottuk a káruk hírét. Unokám rám akasztotta ezt a ménkű nehéz holmit,
mikor munkába menet a buszhoz indult, én pedig a legelőre gombát szedni -
nyomta kezembe a látcsövet.
Nekem pedig eszembe jutott a babona, hogy asszonnyal találkozni vadászat
előtt nem szerencsés. Pár köszönő szót váltottunk, együtt érző társunk szüléje
karjára akasztotta a ,,garabót", és ment gombát ,,lőni". Visszafordultam, hogy
a házba felvigyem az összetartozást kifejező kölcsön-adományt. Közben
végig reménykedtem, hogy a balhiedelem remélhetőleg csak fiatalabb
asszonyszemélyekkel való szemközt kerülésre vonatkozhat. A másik két
optikai eszköz mellé tettem az új szerzeményt, és végre elindulhattam bakot
keresni.

*

A paprét előtti ösvényen rőt színű folt mozdult.
A kis róka már két hete hajléktalan volt. A kotorékból, ahol anyja megszülte,
és eladdig szülei táplálták, számára váratlanul, három testvérével együtt az
öregek kiverték. Az anyányira nőtt, kamaszos, tapasztalatlan kölyköt egy
korán kelő dongó zengte körül. A vörös frakkos ifjonc ügyetlenül kapkodott
utána. A pimasz rovar sokáig kitért előle. Vigyorogva figyeltem az
egyenlőtlen küzdelmet. A távobjektív közelre varázsolta őket. A dongó végül
rajtavesztett. Egy csattintással elnyelte a hegyes orrú lurkó, és anélkül, hogy
észrevett volna, beugrott a rudas erdő fái közé.
Úgy lehet, hogy a fehérnéppel való találkozás vadászat esetén, nem csak fiatal,
pozsgás, ropogós húsú, kívánatosabb egyedekre vonatkozik. A
rendelkezésünkre álló két nap alatt nekem nem sikerült a számomra lőhető
bak útját kivizslatnom. A német vadász érett bakjának váltóját azonban
kifigyeltem. Mihály, Kati néni németül tudó unokája kísérte a vendéget.
Eredményes lövést követően, rövidke után keresés után hozták terítékre.
Barátom családi vadvacsorája nem maradt el. Meglőtte a tavalyi emsét.
Remek sült lett belőle. Nagyszerű fájdalomdíjat kapott, a földhöz teremtett
látcsőért. Végül is nem ő futott össze asszonyszeméllyel vadűzés közben!

*

Hazatérve nehezen sikerült olyan látszerészt találni, aki elvállalta a régi látcső
javítását. A szép fényes optikai szalonok öltönyös-nyakkendős férfi alkalmazottak,
illetve a tenyérnyi szoknyás, tizensok centis sarkú, körömcipős, hollywoodi
külsejű, eladó hölgyek csak csinos fejüket rázták. Készségesen ajánlottak új
távcsöveket.
Végül a világhálón találtunk egy idős mestert. Ő hosszú előadást tartott a
Galilei, Porro, Tetőél prizmás, más néven Schmidt-Pechan távcsövek
lelkivilágáról, majd elvállalta a számunkra értékes eszközgyógyítást megelőző
vizsgálatát. Pár nap múlva jó hírrel szolgált. A lencsetagok ragasztása nem
sérült, a prizmák nem csorbultak. A térköz-tartó konzolokat egyengetni
kellett, és két hét múlva barátom úgy vette át, hogy még bőr bevonata is
patinásan, de fényesre fiatalítva ragyogott. Becsületére váljék, remekül
műtötte meg!
Számlája ugyancsak borsos összegre rúgott. Mégis zokszó nélkül fizetett
barátom. Igaz, hogy feleségének a javítási költség felét vallotta be, másik
felét, a közös emlékekre tekintettel én állottam. A családi ereklye
vadászfalának dísze lett, íróasztala felett. Tudtommal soha többé nem vitte
magával az erdőre.
Barátom szíve tavaly megállt. A test motorja felmondta a szolgálatot, nem
bírta tovább a túlhajszolt életmódot. Két lánya, felesége és én, a barátja
gyászoljuk. Családtagjai nem vadásznak. Halála előtt a távcsövet rám
hagyományozta. Családja rábólintott akaratára. Ma az én ,,ünneplő" keresőm,
fegyverszekrényem polcán mosolyog rám, és emlékezik előző gazdáira is.
Szerző: Bodor Miklós László
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
A bádog kecske
  2014-05-12 10:04:59, hétfő
 
 
A váratlan vendég

Lakásunk bejáratához négy lépcső vezetett.
A vén körfolyosós ház földszintjére - ahol laktunk - nyáron délelőtt odasütött
a Nap.
Szerettem a felső lépcsőfokon ülni, és hagyni, hogy a napfény végig simítson.
Akkor is ezt tettem. Kezemben Daniel Defoe regénye, a Robinson Crusoe.
Elmerülten olvastam.
A kapu alól unokanővérem férje lépett az udvarra. Egy csodálatos, pirosan, és
nikkelesen csillogó kerékpárt tolt.
Amikor meglátott visszahőkölt, aztán amikor tisztázta magával, a tényt:
észrevettem, mégis továbbjött.
A biciklit a falhoz támasztotta, nekem zavartan a bajsza alatt mormogva
köszönt, mikor utat engedtem, besomfordált a lakásunkba.
Felébred a gyanú
Két dolgot nem értettem.
1.A füvészkertnél laktak. Az a Zichy Jenő utcához elég messze van. Miért jött
kerékpárral, holott tudtommal nincs is bringája?
2.Bandi a fiatalabb rokonok közül való volt. Esküvőjük óta tegeződünk, baráti
viszonyban vagyunk. Mitől ez a zavartság?
-Eh! Ő is csak egy felnőtt! - legyintettem. Tizenhárom évesen a kiskamasz
hajlamos egyetemlegesen hülyének érezni a felnőtteket.
Ennyiben is maradtam volna, ha odabentről nem hallatszott volna ki nevelő
anyám-egyben nagynéném és a váratlan vendég fojtott hangú sutyorgása.
Nem értettem, miről pusmognak, de Robinson a szigetével együtt hirtelen
nagyon messzire távozott...
Rövid úton elzavartak a sarki tejcsarnokba egy liter tejért.
A kis bolt ajtaján kilépve, még láttam unokabátyámat amint kilép a kapun -
gyalog -sietősen távozik a Bajcsy Zsilinszky út irányába. Ott járt az 53- as
villamos,
amivel a Ludovikáig szoktunk menni, ha hozzájuk igyekeztünk látogatóba...
- Különös! - gondoltam
Még különösebb volt, amikor hazaértem, szomszédunk, épp visszaadta
nénémnek a pincekulcsot.
Jó szomszédok voltak, de a pincéből télen is én szoktam tüzelőt felhozni. Most
pedig nyár volt...
A kétkerekűt sehol nem láttam.
-Itt valami titok lappang, amiből engem ki akarnak hagyni! - sejlett fel
bennem
Baljós előjelek
Aztán másnap, ünneplő ruhám volt kikészítve az ágyam mellé, és a szomszéd
bácsi szuszogva cipelt fel valamit a lakás ajtaja melletti csigalépcsőn, ami a
pincébe vezetett.
Ki akartam nézni, de nem lehetett.
- Előbb mosdás, fogmosás, öltözés!- kaptam a katonás vezényszót.
Mit tehettem? A mosdást még meg is kellett ismételni, mert a felsőbbség
önkénye úgy döntött, mivel a szappan száraz maradt, a mosakodás nem volt
tökéletes.
Végül csak rám került a fehér ing, a térdzokni, amit utáltam, no meg a
sötétkék rövidnadrág.
Utóbbi kissé szűk volt. Ünneplőnek szánva ritkán feszítettem benne.
Kinőttem, és mégis újszerű maradt...
Így együtt ezt a választékos pompát a pokol előszobájának éreztem.
Tapasztalatom szerint, ilyen öltözékben focizásról, az utcán fejelésről (ebben
mester voltam,
verhetetlenül!), lábteniszezésről szó se lehetett!
Eszembe jutott, ma van a születésnapom.
- Végül minden rabság véget ér.- gondoltam beletörődően

A meglepetés
Az ajtón kilépve megfeledkeztem a díszes ornátusomról, a négy lépcsőfokról
egyetlen ugrással termettem az udvar kövezetére.
Még valami harci ordítást is hallattam örömömben, a virágládáknak támasztva
ott ragyogott a tegnap látott bicikli!

Összes sérelmem elenyészett.
Azért az öröm korai volt.
Amint a ,,kecske" szarvaihoz kaptam. Azonnal ki akartam próbálni, újra
visszatérítettek a szomorú fiúsorsba:
-Majd ebéd után! Így nem mehetsz sehová, mert ebédig úgy fogsz kinézni,
mint egy frontharcos, aki a hadifogság elől egy disznóólban keresett
búvóhelyet, vesztes
csata után!- szólt a megfellebbezhetetlen parancs.
Nem volt más lehetőség. Meg kellett várnom az egyenként ide szállingózó
rokonokat. A háromfogásos ebédet. A szülinapi torta megsemmisülését!
Nagybátyáim,
nénéim, egészségemre történő új, meg új koccintásait, fülhúzásokat. Némelyik
kétfelől egyszerre, ne tudjam enyhíteni azzal, hogy arra bólintok a
fejemmel... Eltűrve
unokatestvéreim, irigykedő, kárörvendő vigyorát. -Már rég bringázni szeretne, menni! Maradjunk még! - szólt macska
ravaszságú unokahúgom
Végül, csak elment mindenki. Még nem volt késő a délután. Így mindennapi
viseletre átvedlés után végre felülhettem a csillogó csodára. Kerékpározni már
korábban meg tanultam.
Így aztán valóságos diadalmenetben értem ki a Szabadság térre.
Hamar összeszoktunk a drót szamárral.
Még azon a nyáron elkarikáztam egy barátommal, és kettőnk szíve hölgyeivel
Csillaghegyen keresztül Leányfaluig, és ott a kompon áthajózva, a szigetet
átszelve a pesti oldalon vissza.

Iskolai szünet lévén, csak egyik-másik osztálytársamra lehetett ráhozni a sárga
irigységet.
Aztán ahogyan elérkezett az augusztus vége tája, mind többen tértek vissza a
nyaralásból, mind több sorstárs rágta miattam szüléi fülét, a kerékpár miatt.

A nagy bukás
Tényleg művészei lettünk a kerekezésnek apránként. Barátom is komoly
járműtulajdonos lett, együtt jártunk ki a Hősök terére. Ott aztán veszély
mentesen lehetett összekapaszkodva tekerni a pedált az Andrássy úttól a
Damjanich utcáig majd megint vissza. Elengedett kormánnyal fagyizni.
Előkelően unott, közömbös arccal, összekapaszkodva páros-nyolcasokat
írva... A kortársak elismerő, vagy fagyos pillantásai közepette.
Akkori szívem hölgye, egy napon azzal a javaslattal állott elő, bemutatna
barátnőinek.
Az esemény fontosságát átérezve, szokott hanyag eleganciámat feladva, nem
törődve a biztosan kijáró nyaklevesekkel, kiloptam a szekrényből legjobb
hosszú ujjú fehér ingemet, ,,gála" nadrágomat, azután szokatlanul csendesen
osontam ki tükörfényes bicajommal a házból.
A nagy eseménynek, előzetes megbeszélés alapján a TV székház háta mögött,
a Zoltán utca -Nádor utcasarkon kellett bekövetkezni.
A Szabadság téren elhaladtam az Amerikai Követség mellett. Átvágtam az
emlékmű mögött. Bekanyarodtam a Zoltán utcába.
Itt felgyorsítottam. Szívdöglesztő sebességgel, előkelő ívben kívántam érkezni
a randevú helyszínére.
A három szeplős, süldőlányka már ott volt. Fagylaltot nyaltak kéjesen.
Az udvari cercle rendben lebonyolíthatónak tűnt.
Jó érzéssel nyugtáztam, hogy érkezésemet elismerően tágra nyílt szemekkel
fogadják!
Ekkor történt a baj! Isten megbünteti a hiúságot!

A Nádor utca középvonalában egy csatorna fedél gusztustalankodik. Közepén
egyenes hasíték segíti a nehéz öntvény-korong kiemelését. A hasíték épp olyan széles, amibe egy kerékpár gumija belesüppedjen, ha a
jármű iránya megegyezik a rés állásával.
Megegyezett...
A kerék beledöccent, talán ki is jött volna belőle, ha a kormányt békén
hagyom. De én nem akartam elveszteni a sebességet. Csavartam egyet a
kormányon. Ezzel a mozdulattal el is veszítettem egyensúlyomat, egyben a
kerék meg is szorult egy pillanatra. A bringa makrancos paripaként feldobta
farát.

Én keresztülrepültem a ,,gépen"! A fék karja végigszántott a lábamon, véres
csíkot hagyva maga után. Hason csúsztam a poros aszfalton, egészen a
járdaszegélyig, ahol a három leányzó várakozott.
Szép fehér ingem nem viselte el a súrlódást, cafatokban fityegett rólam.
Karjaim, mellem, combom lehorzsolódott: Arcom is csupa kosz lett.
Fektemben megkapaszkodtam a járda szélében. Felnéztem a lányokra,
elhalóan azt mondtam:
- Szervusztok. Megjöttem.
És ez nem volt elég! Csörömpölve, csattogva, az aszfalton csikorogva utolért
a bringa. Aljas vigyorral rám telepedett. A kerekei még zümmögve forogtak.
Máskor szerettem ezt a hangot... A frissen olajozott lánc befejezte
összekenésem amúgyis csaknem tökéletes munkáját.
A leányzók visszaköszöntek-e? Nem emlékszem.
Csengő kacagásukat ma is hallom...
Egyikük nevettében még a fagylaltot is rám ejtette.

Azt hiszem, nem kell mondanom, nem közülük került ki később a feleségem!
Otthon persze, amikor tépett valómban betámolyogtam, további tortúrák
vártak. Elsőbben is két nyakleves a tönkrement ruháért. Ezeket a sebek
megtisztítása követte. Alvadt vér lesikálása. A sebekből por, apró kavicsok,
kipiszkálása. A sebek fertőtlenítése csípős jóddal. Ragtapaszok testszerte
történő felragasztása. Közben újabb pofonok ígérgetése, ha netán sziszegni,
mocorogni, bőgni merek...
Végül a biciklitől való eltiltás hosszú hetekre.

A bukás utóélete

Majd ötven éve történt. Nemrégiben arrafelé jártam. Vadászjegyemet
váltottam ki a közelben lévő irodában.
Eszembe jutott az eset.
Nem sajnáltam az időt rá, odamentem az eset helyszínére. A lányok nem
voltak ott...
Azóta fájós lábú nagymamák lettek. Nem fagylaltoznak, mert félnek a
diabétesztől. Különben is: a cukrászda helyén egy Bank üzemel. Ráadásul tél van, január.

Csak a csatorna fed lap lapul a kereszteződés közepén. Sőt még a nyílás is
ugyanabban a szögben áll. Nem ette meg rozsda, pedig kívántam neki
ilyesmit is. Mást is kívántam, de azt nem való papírra vetni...


Fiúk! Mai kiskamaszok, ha arra van találkátok, figyeljetek a rosszindulatú
csatornaszemre!
Szerző: Bodor Miklós László
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 174 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 771
  • e Hét: 4281
  • e Hónap: 6176
  • e Év: 56967
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.