|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2014-05-22 10:13:58, csütörtök
|
| |
| |
Nem a kávén múlik..
Hanem a kézen. Találkozik két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak, jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól kapnak, az számukra a csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az.És azt a bizonyos kávét bárki ágyba hozhatná, mégsem lesz ugyanaz az érzés.Mert nem a kávén múlik. Hanem a kézen. A kézen, amelyik a kávéscsészét tartja és nyújtja feléd. Amelyben nem kávé van. Hanem lélek.
Az Ő lelke.
Csitáry-Hock Tamás író |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-22 01:06:44, csütörtök
|
| |
| |
Volt egyszer egy kisfiú,aki feltétlenül találkozni akart az Istennel.Tisztában volt azzal,hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú,ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába,és elindult.Addig futott,amíg egy parkhoz nem ért,ahol megpillantott egy öreg nénit.
.
A néni egy padon ült,és a galambokat nézte,akik táplálék után kutattak a földön.A kisfiú leült a néni mellé a padra.Kinyitotta a hátizsákját,és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát,amikor arra gondolt,hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet.Ekkor fogott egy csokoládét,és odaadta a néninek.A néni hálásan elfogadta az édességet,és a fiúra mosolygott-csodálatos volt a mosolya.
.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt,ezért kólával is megkínálta a nénit,aki újra rámosolygott,talán még sugárzóbban,mint előtte.A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből.Egész délután a parkban maradtak,de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett,a kisfiú elálmosodott,és úgy döntött,hazamegy.Már ment néhány lépést,amikor megállt,és visszafordult.Visszasétált a nénihez,és átölelte.A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.
.
Amikor a fiú hazatért,édesanyja különös mosolyt látott az arcán,és megkérdezte:
.
"Mi jó történt ma veled,hogy ilyen boldog vagy?"
.
A kisfiú így válaszolt:
.
"Istennel ebédeltem,akinek csodálatos a mosolya."
.
Amikor az idős néni hazaért,fia már az ajtóban várt rá.Amikor megkérdezte,miért mosolyog,a néni így válaszolt:
-
"Istennel ebédeltem,aki sokkal fiatalabb,mint amilyennek gondoltam."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-22 00:54:01, csütörtök
|
| |
| |
A megdobott autó
Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új ,,álomautót".
.
Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és hátramenetbe kapcsolta az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.
A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:
,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"
,,Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin sohasem javíttatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.
Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.
.
Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-05-22 00:44:43, csütörtök
|
| |
| |
Megható történet: boldogságra buzdít Nikolett, a vak lány
Horváth Nikolett teljesen megvakult, ráadásul a világon is egyedi, gyógyíthatatlan betegség sújtja. Ő azonban mégsem adja fel: köztársasági ösztöndíjjal fejezte be tanulmányait, most pedig olyan blogot ír, amelyben mindenkit boldogságra buzdít.
Több embernek is elég lenne az a megpróbáltatás, amelyet Horváth Nikolettának ki kellett állnia eddigi élete során.
- Egészségesen születtem, 12-13 éves lehettem, amikor a látásom elkezdett romlani - meséli a Borsnak Horváth Nikoletta - A szememen egy daganat jelent meg, szteroidot kaptam rá, de ez hiba volt: egyik napról a másikra szinte teljesen elveszítettem a látásom.
A lány idővel visszanyerte látását, de kiderült, a boldogság csak átmeneti állapot: két évre rá végleg megvakult. És ezzel a megpróbáltatásoknak nem volt vége, sőt most kezdődtek csak igazán. Édesapja meghalt, és egy különleges betegség, az Erdheim-Chester szindróma mutatkozott rajta, amely a világon csupán 250 embert érintő, gyógyíthatatlan kór. Niki veséi leálltak, a kór tönkretette az agyalapi mirigyét, csontjaiba is beférkőzött, élete végéig vesedialízisre kell járnia.
Niki: a betegségem megtanított, hogy értékeljem és élvezzem az élet minden rezdülését
A lány azonban egy pillanatra sem adja fel: iskolába járt, tanult és terveket szőtt, zongorázik.
- Igényeltünk egy vakvezető kutyát, mert fehér bottal nehéz volt közlekedni. 2006-ban megkaptuk a kölyök Lilit, akit nekünk kellett fel- és kinevelnünk. Bár az elején ijesztőnek tűnt a feladat, de megoldottuk: Lili kitűnően vizsgázott vakvezető lett, elválaszthatatlanok vagyunk. Az igazgató megengedte, hogy az iskolában is velem lehessen - mosolyog a lány.
Gimnáziumban laptopon tanult, de eközben sem pihent: már ekkor beiratkozott egy újságíró OKJ-s tanfolyamra, majd ezek után az egyetem kommunikáció szakára. Ő volt az egyedüli vak, emellett köztársasági ösztöndíjjal végzett, 2014-ben. Mikor kikerült a kórházból, megfogadta: pozitív életszemléletét másoknak is át fogja adni, blogírásba kezdett:
- Azt vallom, hogy a legfontosabb a pozitív hozzáállás, mindenből a legjobbat kell kihozni. A betegségem megtanított, hogy értékeljem és élvezzem az élet minden rezdülését - vallja Niki. A blogja, a Vak-vagány, hamar népszerű lett, rengetegen követik.
- Egyre több olyan üzenet érkezik, hogy a blogom ad nekik erőt, ebből kapják az energiát ahhoz, hogy tovább küzdjenek. Nagyon boldog vagyok, amikor ezeket olvasom! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2014. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
122 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 858
- e Hét: 2330
- e Hónap: 11513
- e Év: 64221
|
|
|
Offline
