|
2014-05-23 07:59:00, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Csak szeress!
Évekig sikoltott bennem hiányod,
sótlan ettem a szerelem levesét,
míg rájöttem arra, soha sem bánod,
ha egy ember nem keresi kedvesét.
Eget ostromolt csendes szenvedésem,
két kezem és szívem feléd nyújtottam,
vártam a percet, legyen születésem,
váljak emberré és létem nyaggattam;
kérdezem a fákat, hátha üzennek,
hogy megtudjam, lehet-e közös utunk,
kérleltem a napot, szelíd reménynek
lángja érje szíved, hogy összebújjunk...
Legyünk sors-utazóknak menedéke,
csak szeress engem, szentélyemnek éke.
2014. május 23. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
