|
2014-05-07 08:38:54, szerda
|
| |
| |
... a művészi képzelőerővel végzett munka
5. A művészi képzelőerővel végzett munkáról álljon itt egy asztalosmesterről szóló történet:
A szerzői önérzettel megfestett táblaképet (a Borsod megyei noszvaji református templom részére, amely a Dobó István Vármúzeumban látható Egerben) a reformáció idején készítette alkotója. http://furaila.xfree.hu/77344
Az 1734-ben, kettőszáznyolcvan évvel ezelőtt készült ,,népművészeti alkotás" egy mai pártpolitikus, országgyűlési képviselő (a Gyurcsány kormányban még kultuszminiszter(!) kijelentéséről jutott eszembe. Valami olyasmit mondott, hogy: ,,...a szakképzést meg kell reformálni, mert semmi szükség nincs arra, hogy ipari tanulók műelemzést tanuljanak, miközben azt sem tudják hogyan kell a ,,lapátot" (malteroskanál!) megfogni..."
A szívem összeszorult ettől a kijelentéstől és napokig nem tudtam aludni, miközben azon törtem a fejem: hogyan mondjam el és kinek, amit erről gondolok?
Emberek! Hazám fiai, lányai! Állítsátok meg végre őt, vagyis őket! Ne higgyetek nekik!
Ne engedjétek, hogy tovább rombolják mindazt, amiért ,,szakmunkás" őseink - például, mint a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt megmunkáló asztalosmester - megküzdöttek, és amit megalkottak!
Tudjátok meg, hogy a "virágozó" asztalosok abban az időben a városi céhnek, pl.: a miskolci asztaloscéhnek voltak tagjai.
Váltakozva dolgoztak "úri" és "paraszti" megrendelésre, vagyis az "úri-városi", divatos minták és díszítőtechnikák szükségszerűen áthaladtak ugyanazoknak a kezén, akik a parasztok holmiját készítették.
1791-ben a céh kettéoszlott: az új polgári divat szerint dolgozó "német asztalosok"-ra és a régi hagyomány szerint virágozó "magyar asztalosok"-ra.
Az 1734-ben, tehát majdnem 60 évvel korábban, puhafán temperafestéssel készült kép motívumai és témája már mindkettő jegyeit magába foglalta.
A rajta lévő feliratból is arra lehet következtetni, hogy megrendelésre készült.
"Ez a ház Istennek hajléka. Mellynek hűséges Dajkája T. és N. Bossányi Kristina."
Valószínű, hogy T. és N. Bossányi Kristina "hűséges dajkasága" ihlette - a görög monda szerint, de hozzánk latin közvetítéssel került - a kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár (pelikán), mint az anyai áldozatkészség jelképének megfestésére.
Így lett, az egyébként önmagában is esztétikai minőséget hordozó pelikánból - mint az érintetlen természet részeként "csak" egy, a "melegebb tájakon honos, nagy vízimadár, hosszú csőrének alsó része zsákszerű; halakkal és rákfélékkel táplálkozik"-ból - emberi-társadalmi tartalommal bíró, egy emberi ,,kultúrkör" szemléletmódját tükröző esztétikai tárgy.
Melyik kultúrkörre gondolok?
Hála a kép készítőjének, a feliratokból egyértelmű, hogy a református kultúrkörre, mégpedig az 1734-es esztendőben.
Tudnunk kell erről az esztendőről, hogy csak három évvel korábban, "...az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél százados harc után - erősíti meg a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Ezt követően kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete. És továbbépülnek a református iskolaközpontok. Erősödik Sárospatak és különösen Debrecen szerepe." ,,... a 18. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában is őrzi pozícióit." *
A képet "virágozó" alkotó érzelmi elkötelezettségét a ,,gyermekeiért" vérét ontó pelikánban jeleníti meg, úgy, mint azok, akik a reformációs harcok idején vérüket hullatták és akár az életük árán is kiálltak érzelmeik, eszméik, hitük mellett. Itt kell megjegyezni, hogy a reformáció egybeesett a Rákóczi-féle szabadságharccal. Rákóczi fejedelemről, pedig köztudott, hogy törökországi száműzetésében maga készítette konyhabútorát gyönyörű- színes népi motívumokkal díszítette.
Visszatérve Asztalos Imre asztalosmesterre, aki az akkori virágozó asztalosmesterek mesterségbeli tudásával, szép simára gyalult puhafára ráfesti - a talán utánzással megkomponált - pelikánt és fiókáit.
Talán felötlött benne egy korábban látott kép, témaábrázolás...Talán éppen ez, a XV. század második feléből való, itáliai, aranyozott ezüstből készült Apostoli kereszt, amely az Esztergomi Főszékesegyház kincstárában látható. A róla készült fotó, pedig itt: http://furaila.xfree.hu/77344
A kereszt szárvégein, a fölső medallionban látható a pelikán domborműve.
Minden összehasonlítgatási szándék nélkül szembetűnő Asztalos Imre pelikánjának nehézkessége, az ősi erő, a nagyság megjelenítése. (Ezzel ellentétben, a kereszten ábrázolt pelikán könnyed, már-már kecses mozdulattal "ontja vérét".)
A ,,naiv művész" igyekszik a hősiességet, a tett nagyságát a madár erőteljes megjelenítésével is hangsúlyozni.
A testét pikkelyre emlékeztető toll fedi és a nyakán is a toll szinte sárkányszerű pikkelyként meredezik, majd ősi- népmotívumi kunkorban végződik.
A tábla szinte kétharmad részét a pelikán fészkét tartó fa tölti be. A fára is - főleg a törzsére - az erőteljes, megbízható nagyság jellemző, mint a madárra. Koronáját kétoldalt, síkban szimmetrikusan ábrázolt ágak (6-6) képezik. Ezeken az ágakon a levelek a népi ornamentikában megjelenő: rozmaringágak leveleire emlékeztetnek.
Olyanok a levélvégek, mint a "gyöngyös" rozmaring, azonban olyan szimmetrikusak és nagyok, mint egy fenyőkorona ágai.
A fa törzsén kúszó inda, akár a bibliai kígyót is jelképezheti. A fa vastag, majd fokozatosan elvékonyodó törzse két, leveles-indásan ábrázolt halom találkozásából "nő ki". A tetején - az utolsó jobbra és balra széthajló ágon - nyugszik a fészek, benne a három, már tollas fiókával.
A fészek ábrázolása igen érdekes. Keresztben, teljes szélességében kiér az ágak széléig és a két vége csiga alakban, felfelé kunkorodva elvékonyodik. Az egész fészken - két, szinte párhuzamos vonal között - "keresztöltéses" minta fut végig. A fa ágai alatt, jobb- és baloldalt is köralakban futó, majd az alsó sarkokban összetalálkozó leveles díszítés közepében egy-egy gránátalma látható. A gránátalma, mint motívum - és mint a jelképes történet - itáliai hatásra emlékeztet. (Az indás, leveles, gránátalmás, reneszánsz hatásra elterjedt díszítés a XVIII. századi magyar népművészet fő témái voltak. Megtalálhatók cserépedényeken, hímzéseken, festett bútorokon egyaránt.)
Asztalos Imre a kép hátterének meghagyta a "nyers" fa eredeti színét, majd erre egyetlen színnel - a barnával - festette meg a jelképes történetet.
Ez a ,,színábrázolás" hordozza a legfontosabb ÜZENETET az utókor számára!
Hiszen: Jézus Krisztus kereszthalálát nem lehet másképpen, mint a gyász színeivel megfesteni!
Itt hívnám föl a figyelmet arra, hogy egy asztalos, mai szóhasználattal: ,,szakmunkás" 280 évvel ezelőtt mekkora kulturáltsággal rendelkezett!
Hiszen: Asztalos Imre - a ,,virágozó" asztalosmester - a Fiait vérével tápláló pelikán című táblaképének megfestésekor többszörös szimbólumot örökített meg! Ez is bizonyítéka annak, hogy egy ,,szakmunkás" keze-munkájával képes ,,elmondani" az egész teremtett világot és azt a keresztény ,,kultúrkört", ami a mai napig meghatározója az emberiség történelmének!
Ez maga a MŰVÉSZET!
Bizonyságul szolgálhat az is, hogy a többi, Asztalos Imre által festett - és ugyancsak a noszvaji templomban látható - mennyezeti kazetták már nem ennyire ,,komorak", sokkal színesebbek, a paraszti bútorfestés motívumaira emlékeztetők.
Fiatalok! A jelen és a jövő szakmunkásai!
Vegyetek példát az évszázadokkal ezelőtt élő magyar asztalosmesterektől és ,,paraszti" bútorfestőktől! Tőlük még nem vitatták el azt a művészi képzelőerőt, amivel kézműves őseik rendelkeztek!
Bennünk is megvan ez a képesség, csak olyan társadalmi közegre lenne szükség, melyben elő lehet hívni, mint egy rég elfelejtettnek hitt fotókópiát!
A művészi képzelőerő szárnyalásához szükséges társadalmi feltételeket nem az olyan vezetők fogják létrehozni, akik még a ,,műelemzést" is kitiltanák a szakképzésből!!!
(Folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
