Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Simon Kornél: Elkezdtem kigyógyulni a bajaimból
  2014-05-07 22:28:57, szerda
 
  Szily Nóra interjúja:Simon Kornél: "Elkezdtem kigyógyulni a bajaimból"





Öt darabban szerepel, és egyet rendezett is a Centrál Színházban, miközben egy áprilisi bemutatóra készült a Madáchban, amikor lehuppantunk egy kávéra. Sűrű hónapokon, éveken van túl, és ide-oda ugrálva halad - ahogy ő mondja - "párhuzamos vágányokon", sikeres színészként és lelkes apaként.

Némi űzöttséget látok a tekintetedben. Mindjárt premier. Megvannak ilyenkor a lelki fázisok?

Az alvászavar már megérkezett! Éjjel 3 órát sikerült pihennem. Amúgy pedig itt a dallamtapadás a fejemben: "ami a szívemen, a számom..." - ennek az ismétlése zakatol ébren és álmomban is szinte az őrületig. Aztán majd jön a heveny hasmenés. Ezek többé-kevésbé mindig lejátszódnak a bemutató előtti napokban.






Jaj... szép kis rituálé - élettanilag. Elszakadva a test kínjaitól - amúgy is szertartásos ember vagy?

Abszolút. Nagyon utálok kapkodva elkezdeni egy előadást. Általában hatra bemegyek, üldögélek és beszélgetek a büfében, az is egyfajta rákészülés. Szépen, lassan fölvonulok az öltözőbe, megiszom az előadás előtti utolsó kávét, megborotválkozom, fölveszem a jelmezt... Egyre jobban utálok rohanni, kapkodni. És ez az életben is így van. De régebben még több időt igényeltem. Éppen azon tanakodtam, hogy minden előadás előtt bementem ötre, bemelegítettem és bebeszéltem. Nagyon komoly rituálé volt. De ma már bizonyos belső utakat könnyebben be tudok járni, nem igényel annyi időt és koncentrációt.

Hisz jó sok túrán túl vagy magadban, magaddal. Hat darabban játszol, mindjárt indul a hetedik, még fut a mozikban a "Megdönteni Hajnal Tímeát", a "Coming out" most kerül DVD-re. Azt kell mondjam, a 2013-14-es év...

Bejött!

Be bizony! Furcsa lenne egy időutazással visszaugrani az első sikertelen felvételidhez. Vajon mit szóltál volna majd' húsz éve, ha azt mondom: "Nyugi, Kornél, eljön majd az idő, amikor rohangálsz a Centrál Színház és a Madách között, no meg filmbemutatókra, hisz főszerepet játszol". Anno nem szaladtál ennyire előre fejben?

Konkrét célok nem fogalmazódtak meg bennem. Mindenekelőtt jó színész szerettem volna lenni, sőt, komolyan hittem is abban, hogy egyszer majd az leszek. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy már elértem. Jelen pillanatban olyan színész vagyok, akit sokat használnak, de ez még nem a végállomás. Épp tegnap gondolkodtam ezen - hisz nem tudtam aludni, ugyebár -, hogy még mindig ezen az úton járok, és hál' istennek nem tértem le róla.

Amikor arra vágytál, hogy jó színész legyél, akkor a partikat és a vörös szőnyeget is elképzelted?

A csillogást és a partizást nem, de a szőnyeget azért igen... Az a fura, hogy amikor meg eljön a pillanat és rá kell lépni, akkor nincs szemérmesebb ember nálam. Tényleg nem vagyok sztáralkat. Azt tudni kell viselni, hogy az ember odaáll, és azt mondja, hogy "Szevasztok, itt vagyok!" Na, ez nincs meg bennem. A vörös szőnyegen mindig ott állok teljesen pőrén, és próbálnék önmagam maradni, de nehéz.






Kicsit kívülről látod magad, miközben villognak a vakuk?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vagyok ott! Mindig később esik el, hogy mi is történt, kivel is találkoztam. Fényképezkedni kellett, pózolni... Szinte elmennek mellettem az események, és inkább csak úszom azzal, ami történik.

A "Megdönteni Hajnal Tímeát" általad megformált karaktere igazából nem a saját életét éli. Te voltál valaha így?

Amikor pszichológia szakra akartam menni - talán az volt ilyen menekülés a sors elől. Valami nem zsigeri, kitalált, illetve tévút, hogy mégsem akarok színész lenni.

Két verzió van. Az ember távolodni akar valamitől, vagy nagyon elkezdi vonzani egy másik lehetőség.

Inkább eltávolodni akartam. Szentesre jártam középiskolába, ahol deklarálták, hogy nem színészképzés folyik, és hogy akiben elég ambíció, kitartás és nyerni akarás van, az megpróbálhatja a felvételit, de senkit nem fognak ösztökélni. Én úgy éreztem, hogyha valaki picit lökött volna rajtam, akkor talán ment volna. De utólag tudom, hogy igazuk volt, és nem tett volna jót nekem, hogyha akkor fölvesznek a színire, és nem élek olyan életet, ami pár évig következett. Szentes mégis csak egy üvegbura volt, ami sok mindentől megóvott.

Ami utána jött, miért volt olyan fontos?

Szembesültem teljesen hétköznapi dolgokkal. Hogy milyen például autót vezetni, vagy elvinni szerelőhöz, találkozni olyan emberekkel, akiknek nem a színház a legfontosabb az életükben, akik nem tudják, ki az a Cseh Tamás. Átélni: milyen jelentkezni a munkaügyi központban, és megtapasztalni, hogyan bánnak ott az emberrel. Letenni a lábamat a földre - érted?






Gimisként sétáltál a felhőn, aztán megfogtad a padlót.

Igen. Vagy londinerként vinni a bőröndöt, aztán várni a borravalóra. Ezek apró dolgoknak tűnnek, de szerintem nagyon fontosak voltak, és sok minden ezekből fakad a jelenemben. Hiba lett volna kihagyni.

Aztán a Pesti Magyar Színiakadémiára jártál, de nem a Színművészeti Egyetemre (akkor még főiskola), ahova háromszor felvételiztél sikertelenül.

Képzeld el, harmadjára a harmadik rostán estem ki, és fél évig szinte minden éjszaka azt álmodtam, hogy tévedés történt, és mégis sikerült. Pár hónapja újra jött az álom. Ott állt Lukáts Andor és mondta, hogy mégis fölvettek. Álmomban végiggondoltam, hogy most 37 éves vagyok, ha beülök a főiskolára 41 leszek, mire végzek - és azt mondtam, hogy nem jövök, köszönöm, én most már jól vagyok így. Nyilván mostanra lettem túl rajta.

Több helyütt is mondtad, hogy számodra öngyógyítás lett volna a pszichológia szak, de ugyanezt gondolod a színházról is. Mire kell a terápia?

Ezt kutatom magam is. Vesszőparipám, hogy vajon hogy áll össze az ember személyisége? Mi az, ami velünk születik, és mi az, amit a környezeti hatások írnak belénk? Ezeket a kérdéseket magammal kapcsolatban is szoktam boncolgatni. Tudom, hogy sokak problémájához képest eltörpül az enyém, de tény, hogy nekem borzasztó trauma volt, amikor a családunk elköltözött egyik városból a másikba, és 10-12 évesen kétszer iskolát kellett váltanom.

Hallottam ezt a történetet. Kazincbarcikáról irány Szeged, az 5. és a 6. osztályt is más-más iskolában jártad. Pokorny Lia mesélt nekem a rengeteg költözéséről, és arról, hogy ezek révén tanult meg alkalmazkodni, búcsúzni és elengedni. Persze most kissé leegyszerűsítem a dolgot. De benned mit alakítottak ezek a vargabetűk?

Amit mondott, teljesen igaz. De nehéz megtanulni. Én mindenhol bástyákat kerestem, amikhez oda lehet támaszkodni. Amikor új helyre kerültem, újra és újra meg kellett harcolni értük. Nagyon fájt. Én nem voltam nagy harcos.

Hanem?

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon okos kölyök voltam. Abban az évben, amikor új fiúként bekerültem, azt hiszem, 10 tárgyból kaptam dicséretet. Abban az osztályban, ahová általában visszabuktak a gyerekek. Volt olyan osztálytársam, aki ötödikes volt 16 évesen.

Na, de mit kezd ezzel a helyzettel az okos fiúcska?

Megtanul másokat gyomorszájon vágni a szünetben, ha éppen arra van szükség. Illetve elmegy énekelni a fiúkórusba és bekerül a színházba. És akkor azt érzi, hogy végre megtalálta a helyét!

Te lekettőzted az életet. Volt a rémes iskola és a színház.

Igen, a színház lett a bástya. Abba lehetett kapaszkodni, arra lehetett támaszkodni. Ott szeretet vett körül. Én lettem a leselkedő kisfiú a Carmenben - a csapatkapitány. Aztán már délelőttönként is kikértek az iskolából, hisz próbálni kellett, majd turnéra mentünk Nyugat-Németországba. 12 évesen az maga volt a mesevilág a vasfüggönyön túl. Azt hiszem, ezeknek köszönhetem az egész színházasdit az életemben. Meglett a bástyám és elkezdtem kigyógyulni a bajaimból.

Valahol azt olvastam, hogy "problémagyárosnak" hívtak egy időben - már felnőttként.

Szabados Misi mondta rám, de szerintem már kezd elmúlni.

Itt ez a pohár félig tele van, vagy félig üres?

Hát, szerintem félig üres. Már kondicionálom magam, hogy ne így lássam. De tudod mit? Nem is az volt a kérdés, hogy félig üres vagy félig tele van-e, hanem hogyan lehetne megoldani, hogy szörp legyen benne! Hogyan kéne bele szörpöt kérni?

Tipródtál és tanácstalankodtál?

Igen. Inkább lebeszéltem magamat a dolgokról. Kerültem a kudarcot. De ezen is segített a színház. Amikor az ember rájön, hogy egyre több mindent meg tud csinálni a színpadon, az az életben is felhúzza. Megtanít arra, hogy nem kell félni a kudarctól, hogy a problémákat meg lehet oldani és túl lehet élni. Egy-egy szerep kiváló iskola erre. Neki kell menni, és ha visszapattansz, akkor az egy tanulság.





Volt egy szerep, egy darab, ami igazán meghatározó az életedben. A Varsói melódia - hiszen ott találtatok egymásra Gryllus Dorkával.

Sajnos, már csak egyszer megy. Április 29-én lesz az utolsó előadás a Pinceszínházban.

Eszetekbe jut még, amikor elindultok a színház felé, hogy minek is volt ez a kezdete?

A legnagyobb kalandnak! Egy ideig még azt játszottuk, hogy mentünk a színházba, elköszöntünk egymástól és nem is beszélgettünk. És aztán csak az előadás után beszélgettünk újra civilben. Mintha nem ismernénk egymást. Én színész vagyok, ő meg színésznő. Tartsuk tiszteletben ezt a dolgot! Aztán ez kikopott, de az utolsó 15 perc még mindig kicsit távolságtartó. Érdekes.

Aztán nagyon gyorsan megérkezett a fiatok, Soma!

Kezdettől fogva világos volt, hogy ő jönni akar. Hál' istennek!

Most még a tekinteted is megváltozott!

Igen. Amúgy is minden megváltozott szépen lassan. Az ember egója persze megmarad, és azt mondja, hogy "néha nekem is jár valami", de azért alapvetően háttérbe szorul. A fontosságok listája teljesen átalakul. Első a gyerek.





5 éve mi volt elöl?

A színház... De egyértelmű, hogy most Somi van ott. Illetve két vágány fut párhuzamosan. Futok az apa vágányon, aztán átugrom a színész vágányra, majd vissza. Ide-oda. Nehéz egybeolvasztani, mert a színházba beletemetkezik az ember, az bezárja a csatornákat, miközben az apaság épp ennek az ellenkezőjét kívánja. Kinyílni a világra. Ellentétes irányú vektorok vannak a színész meg az apa között, és ezt néha nehéz összegyúrni, de haladunk szépen.

Közben Dorka ingázik Berlin és Budapest között. Két hivatás, két ország, egy család. Hogy alakul ennek a dinamikája?





Percről percre. Bármikor próbáltunk szabályrendszert felállítani ezzel kapcsolatban, az mindig megborult. Valahogy itt is az érvényes, hogy "bízzunk istenben és tartsuk szárazon a puskaport" - vagyis mindig azt kell megvizsgálni, hogy épp ki tud mozdulni, mi a fontos, és ennek megfelelően hozunk meg bizonyos döntéseket vagy ha úgy tetszik - kompromisszumokat.

"Haladunk szépen". Erre is igaz lehet, mint ahogy mindenre. De milyen legyen a jövő?

Erre szokták mondani, hogy "fenntartható fejlődést" szeretnék. Az a tapasztalatom, hogy amikor a "nagyon akarom" dolgokat elengedtem, akkor kopogtatott a sors, hogy "csináld, tessék!" Nem kell minden bármi áron. Jó így, ahogy van. Egy Máté Péter szám jutott az eszembe: "Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink..."

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok


 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 123. rész
  2014-05-07 22:05:51, szerda
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 123. rész

Röhögni fenséges dolog - nevess sokat és megistenülsz!

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

"Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál."






Biztos figyelted már magad: ha nevetsz, fölülről nevetsz. Kívül és fölül vagy a drámán. Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz.





Minden nevetés: felszabadulás. Ilyenkor nem baj a baj. Azon is nevetsz. Zorbász, a görög, aki nevetni tanította barátját, akkor röhögött a legjobban, amikor életük terve összeomlott. "Uram! - kiáltotta a fiúnak röhögve a romok között. - Látott már ilyen gyönyörű összeomlást?!" És ezután következett a híres Zorba-tánc. A szirtaki. Lassan indul, aztán gyorsul, egyre gyorsul, s a végén önfeledt, közös pörgésben végződik.

A nevetés szentebb, mint bármilyen komor szentség. Az emberben lévő legspirituálisabb élmény. Egy magasabb világ élménye. Felhők feletti napfény élménye. Gyerekek a Napot mindig röhögve ábrázolják. A görög színházakban, ha a tragédiák befejeződtek, utána komédiát játszottak.

A szabad emberek anyanyelve a nevetés. Figyeld meg, ha valamin nevetni tudsz: szabaddá válsz. És erősebbé. És ez kölcsönös: ha érzed az erődet, derűsebb is leszel. A legszebb feladat az embereket megnevettetni. Ennél csak egy szebb van: ha magadon tudsz szívből és őszintén nevetni.

Forrás:http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
1 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Bodzavirág
  2014-05-07 21:59:03, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Virágok, gyümölcsök, termések  
Bodzavirág tejszínes palacsintatésztában
  2014-05-07 21:54:11, szerda
 
  Bodzavirág tejszínes palacsintatésztában

Hozzávalók:

10 db bodzavirág
liszt
2 db tojás
1,5 dl tejszín
1/2 citrom reszelt héja
csipet só
1 teáskanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
Vénusz olaj a sütéshez

Elkészítés:

A bodzavirágot öblítsük le, majd alaposan csepegtessük le.

Az egész tojásokat keverjük simára a tejszínnel, a vaníliás cukorral, a porcukorral, egy csipet sóval, a reszelt citromhéjjal, és annyi liszttel, hogy palacsinta sűrűségű masszát kapjunk.

Egy serpenyőbe öntsünk bőséges olajat, majd hevítsük fel. Ezután egyesével mártsuk bele a tésztába a bodzavirágokat, majd óvatosan helyezzük bele a forró olajba (a közepénél kicsit nyomjuk le, hogy jól szétnyíljanak az olajba a virágok). Végül mindkét felét süssük szép pirosra, sütés közben óvatosan fordítsuk át, hogy a másik oldala is szép pirosra süljön.

Amikor megsült, szedjük ki az olajból, majd tegyük papírtörlőre, hogy a felesleges olajat felszívja.

Melegen, ízlés szerint fahéjas porcukorral megszórva tálaljuk.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Kgizike küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
Fetás céklasaláta
  2014-05-07 21:51:10, szerda
 
  Fetás céklasaláta

Hozzávalók 2 személyre:

3 cékla
3 szál újhagyma
10 dkg feta sajt
1 erőspaprika
1 gerezd fokhagyma
olívaolaj
balzsamecet


Elkészítés:

A céklaagumókat meghámozom, és zöldségreszelővel vékony csíkokra vágom. Az újhagymát, az erőspaprikát és a fokhagymagerezdet felkarikázom, és a zöldségekkel összekeverem.
Ezután jól besózom a keveréket, meglocsolom olívaolajjal és balzsamecettel (a balzsamecet helyett almaecet is jó, de az előbbivel finomabb).

Egy picit állni hagyom, majd beledarabolom a feta sajtot. Csináltam már parmezán forgácsokkal is, de fetával a tuti!





Megjegyzés:

Nagyon egészséges és laktató saláta 10 perc alatt. Fokhagymás pirítóst is lehet mellé eszegetni.

A receptet és a fotót Keakama küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek:saláta,hidegtál,egyéb  
Epres palacsinta naranccsal
  2014-05-07 21:48:58, szerda
 
  Epres palacsinta naranccsal

Hozzávalók:

A tésztához:
1 pohár sütőporral elkevert liszt (1 pohár=2,5dl)
1 pohár író
2 tojás
2 evőkanál cukor
fél kávéskanál szódabikarbóna
csipet só
1 citrom reszelt héja
3 evőkanál olvasztott "Vénusz sütőmargarin
1 pohár eper

A töltelékhez:
karikákra vágott narancs
eper
eperlekvár
A tetejére:
tejszínhab

Elkészítés:

A tésztához valókat az eper kivételével keverjük jól össze, hogy sima legyen. Ezután pépesítsük (villával) az epret, és keverjük a tésztához. Süssünk palacsintákat belőle. Mindegyiket töltsük meg 2-3 narancskarikával, félbevágott eperszemekkel és eperlekvárral.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Zizzi32 küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
Magyaros rakott káposzta
  2014-05-07 21:46:18, szerda
 
  Magyaros rakott káposzta

Hozzávalók:

1,5 kg vecsési savanyú káposzta
80 dkg darált (sertés-marha vegyesen) hús
25 dkg füstölt csemege szalonna
25 dkg füstölt paraszt kolbász
30 dkg rizs
3 evőkanál Vénusz olaj
2 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
kb. 25 dkg (házi) lecsóalap, vagy szezon szerint más
1 dl száraz fehérbor
kb. 2 evőkanál őrölt paprika
kb. 2 teáskanál csípős piros arany
kb. 1 evőkanál morzsolt majoránna
kb. 2 teáskanál őrölt bors
kb. 1 teáskanál egész kömény
kb. 1 teáskanál őrölt kömény
kb. 2 teáskanál ételízesítő
kb. 2 dkg cukor
2-3 babérlevél

1 nagy doboz tejföl (830g-os) kevés tejjel elkeverve

Elkészítés:

A szalonnát kakastaréjra darabolom, a zsírját - nem teljesen - lassan kisütöm, a szalonnát félreteszem.

Kb. fele mennyiségű szalonna zsiradékban a fele mennyiségű kockázott vöröshagymát megdinsztelem, majd a fokhagymát is megfuttatom, a húst rajta fehéredésig átsütöm, és a szokásos módon a pirospaprikával, lecsóval, sóval, borssal, őrölt köménnyel, majoránnával, piros arannyal, ételízesítővel fűszerezett pörköltet készítek, a vége felé borral meglocsolva, de nem sütöm a végén zsírjára, mert jó, ha szaftos marad.

A rizst az olajon megfuttatom, kétszeres mennyiségű forró vízzel felöntöm, sóval, borssal, ételízesítővel puhára párolom.

A káposztát kimosom, kinyomkodom, néhány helyen a hosszú szálakat átvágom. A zsiradék másik felében a cukrot karmellizálom, a maradék félfőre aprított vöröshagymát üvegesre párolom, a káposztát a babérral, egész köménnyel, egy kis pohár vízzel kb. 1/2 órát párolom.

A kolbász bőrét lehúzom, felkarikázom.

Egy nagy tepsit (30x40 cm.) kizsírozok, a káposzta felét elterítem benne. Rákanalazom a rizst, a fele mennyiségű tejföllel lekenem. A pörköltet a szaftjával rámerem, a kolbászkarikákat elosztom rajta, beborítom a maradék káposztával, a maradék tejföllel bevonom.

A kakastaréjokat a tetejére helyezem, fedetlenül, előmelegített 210 fokos sütőbe tolom. Kb. 45 percig sütöm, majd légkeverésre kapcsolom a sütőt, és kb. 15 percig pirítom, ameddig a teteje enyhén megpirosodik.





Pihentetem, hűtöm, kb. 1 adagos kockákra szeletelem. Tálalásnál tányérra emelem, igény szerint a kakastaréjjal és tejföllel tálalom.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Gaby53 küldte. Köszönjük!

Forrás:MIndmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsos   
Fehérboros hagymaleves medvehagymával
  2014-05-07 21:41:55, szerda
 
  Fehérboros hagymaleves medvehagymával

Hozzávalók:

2 személynek:
1 db fej vöröshagyma
2 szál újhagyma zöldjével
3 gerezd fokhagyma
10 levél medvehagyma
1 nagy krumpli
1 db chilipaprika
petrezselyemzöld
1 db marhahúsleves-kocka
gouda sajt

őrölt feketebors
sült csülök zsírja

Elkészítés:

A zöldségeket megpucolom, a hagymát, újhagymát karikára, a krumplit kockára vágom, a zöldjét és a medvehagymát szeletelem, a fokhagymát aprítom. A sajtot lereszelem.

A csülök zsírját (csülökdarabkákkal) egy edénybe teszem, ezen megdinsztelem a hagymát, az újhagyma fehérjét, a medvehagyma szárát, majd hozzáadom a krumplit. Feleresztem vízzel, belemorzsolom a húsleveskockát, fűszerezem.

Amikor a krumpli megpuhult, beleteszem az újhagyma zöldjét, a medvehagymát, öntök bele bort. Elzárom, tálalok.

A tányérba merek levest, szórok rá sajtot, s díszítem medvehagymával, chilipaprikával.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Hobbychef küldte. Köszönjük!

Forrás:Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-levesek  
Tavasz
  2014-05-07 21:38:58, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
A hamu tanítása
  2014-05-07 17:19:23, szerda
 
  Füle Lajos - A hamu tanítása


A hamut néztem reggel odalent
a nagy kosárban, míg pihent puhán,
s szürke elomló halmai felett
megéreztem egy nagy kérdőjelet.

A nagy kosárban benne hallgatott
a fű, a fa, az erdő élete,
és kijelentést hordozott a csend,
hogy hivatásának mind megfelelt.

S míg a kapuban a kosár hamu
útjára készült némán, boldogan,
hogy valahol egy csendes nyughelyen
a földbe térjen s humusszá legyen,

úgy éreztem, hogy láthatatlanul
körülállják a boldog kis szobák,
körülállják a dermedt emberek,
s megköszönik, hogy otthonuk meleg.

Ott álltam én is a kapu alatt,
és megáldottam én is a hamut,
és megköszöntem a kérdőjelet,
melyet szívembe ISTEN így vetett:

"El tudsz-e égni lassan másokért,
mint egy darab fa, hogyha tűzbe vet
dermesztő télben egyszer a kezem?
Szolgálsz-e zokszó nélkül s nesztelen?

Akarsz-e égni szent oltáromon
névtelenül, mint egy a sok közül,
ha életedből csak hamu marad?
Feláldozod-e így is magadat?"

A hamut néztem, s néztem a szívem.
- Árnyékok jártak a kapu alatt -
Én erre képes nem leszek soha,
de JÉZUS él, és áll a Golgota!

És éreztem, hogy Ő a felelet,
és éreztem, hogy benne az i g e n.
Az ISTEN LELKE távlatot nyitott,
ott állt kibontva, ott várt a titok,

hogy végtelen nagy szoba a világ,
s hideg van benne sokszor, vad hideg,
de lángra gyújtott életek dalolnak
az áldozatról, és övék a holnap.
 
 
0 komment , kategória:  Angyal,Isten vers,videó,idézet  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2014.04 2014. Május 2014.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 548 db bejegyzés
e év: 4790 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1574
  • e Hét: 3788
  • e Hónap: 17693
  • e Év: 147400
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.