|
2014-05-09 06:09:18, péntek
|
| |
| |
Zsirai László
Napló - hármas vetületben
L. Burda Zsuzsanna: Ella könyve
Az első, ami feltűnt: a tenyérbe simuló formátum (100×165 mm), az ízléssel alkotott borító, és a keskeny szedéstükör, amely lehetővé tette, hogy a hozzávetőlegesen 130 flekkes kéziratból 336 oldalas könyv készülhessen. A második szembeötlő tényező, hogy a jánossomorjai szerző nevét nem kapta szárnyra a hivatalos országos irodalom-szakmai köztudat, nem szerepel jelentős lexikonok szócikk-címeként, az alkotó nem kapaszkodik könyökkel-talppal a kitüntetések listáira kerülésért - mégis irodalombarát olvasókörök kedvelt szereplője. Szellemi meghatározottságából fakadóan igyekszik műveivel hozzátenni a nagy világteremtéshez a maga sajátos, picike érzelmi töltéséből, s ez a kisugárzás ad lelki támaszt másoknak is, akik szeretettel fogadják be költészetét, festészetét, s nagyot mondó kijelentéssel folytathatnám a sort: írászatát.
Nagyon is egyet tudtam érteni Fodor András Kossuth-díjas költővel, amikor kijelentette, hogy a regionális irodalom jelentősége éppen abban rejlik, miszerint: ,,Miközben ugyanis mindegyre a költészet rangjának csökkenését huhogják bizonyos vészjóslatok, egyre többen írnak verset Magyarországon. Aki a sorjázó első köteteket, folyóiratbeli publikációkat figyelmesen olvassa, tudja azt is, hogy a reménybeli tehetségek száma nem csökkent. [...] Szomorú perspektíva volna az író nélkülivé váló vidéki Magyarország". Nos, mintha a mai média nem vagy alig tenne az irodalom felkarolása érdekében! A napilapok évek óta megszüntették szép-irodalmi rovataikat, nem közölnek már verseket, novellákat, s az utóbbi időben elszaporodott televíziók is inkább a ,,győzikés, alekoszos" bulvárműsorokat preferálják, mint az erkölcsösen lírai poézist. S folytathatnám a sort azzal is, hogy az irodalomért felelős kormányzatok évtizedek óta hanyagolják az írók egzisztenciális helyzetének széleskörű javítását..., arra hivatkozva, hogy nem áll módjukban a lehetőségek kiterjesztése.
No de - mielőtt irodalompolitikai publicisztikává fajulna ez a könyvismertető - visszatérek Ella könyvéhez, ami L. Burda Zsuzsanna kitörési pontjának látszik az amatőrizmusként jegyzett alkotói közegből, amivel minőségében előrelépve elismertséget követel (rossz szó, hiszen a szerző sokkal szerényebb annál, hogy követeljen), alkalmasabb kifejezéssel élve: érdemel. E kisregény tulajdonképpen nem más, mint sajátosan megírt, kisregény alkatú napló, mégpedig hármas vetületben visszarévedve egy nő különböző életkori időszakaiban és - egyébként töretlen jellemű - látásmódjának változása keretében.
Elsőrendű értéke az őszintesége!
A világhoz szinte naiv természetességgel viszonyuló Ella sorsa egyetemes indokkal illeszkedik-viszonyul a hangzatos történelem anomáliáihoz. Saját, belső erkölcsi tartását őrzi meg - bármikor, bármilyen körülmények között. ,,Izgalmas, sokszínű, keresztutas" ember - ahogy az előszót író Herman Antal tanár úr jellemzi -, aki ,,folyamatosan törekedett a szépre, a jóra, az igazra és a szentre". Igazat adok e vélemény megállapításának, s mindez a sorsvonulat a hazánkban megél(hetet)t XX. században is képes volt tiszta maradni. Forrás-tiszta lélek birtokosa a természetében törhetetlen jellemű főhős, s furcsa, hogy mindezt így felmutatni, még ma is merészségnek tűnhet. Ma, amikor a napjainkban tevékenykedő, részben még a szocialista irodalomkritika emlőjén felnövekedett ítészek jelentős hányada a rendszerváltás megírását kéri számon az írásművészektől, és elhalad figyelmük a kellő támogatottság hiányában nem reklámozott, kis példányszámban napvilágot látott, viszonylag szűk körben terjedő művek mellett. (Így szinte észre sem veszik például T. Ágoston László Eltékozolt évek című novelláskötetét, vagy L. Burda Zsuzsanna most ismertetett kisregényét.)
Nem gondolnám, hogy a felfogásbeli különbség egyértelműen rosszat, mérhetetlent jelentene, hiszen az Ella könyve pozitív lélektani fordulatoktól hemzseg. A mű alaki újdonsága, hogy a szövegfolyamot szivárványszerűen átölelő érzelmi hidat négy vers pillére tartja. S annak ellenére vagy pontosan azért letehetetlen, egyvégtében olvasandó, mert kíváncsivá tesz. Hogy háromszor ismétlődnek Ella életének egyes fejezetei? Nem válik unalmassá, mert a pszichikai én tapasztalati érlelődésének előnyeit bontja ki ez által a cselekményformálás. Tárgyilagos, egyszerű, a változó élethelyzetnek megfelelően idomuló sorsfelmutatás. Eszközeit tekintve plasztikus, filmnovella-szerű előadásmóddal szembesül az olvasó, aki úgy érzi, talán én is lehettem volna Ella; mintha Elláé - az összes egyéni vonása dacára - valamennyi őszintén létező humánum sorsa lehetne, vagy azzá kellene, hogy váljék. Úgy vélem, rejtetten pedagógiai szándékú mű született, ám nem didaktikusan az, és a legfontosabb igény, hogy e kisregény olvasói nem tanulhatnak rosszat Ella történetéből.
(Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2007.)
In.: Agria, 2014. VIII.évf.1.szám és Szél-járás,2014/1.sz.
Fotók a Képtáram, L. Burda Zsuzsanna c. mappában találhatók.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
