Belépés
kirscha.blog.xfree.hu
Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását. Kirsch Attila
1954.12.26
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Nem az a boldog
  2014-07-01 22:49:36, kedd
 
  Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.

Lucius Annaeus Seneca

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
A kőfejtő
  2014-07-01 22:21:53, kedd
 
  A kőfejtő (Japán mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki minden áldott reggel kijárt egy magas kősziklához, és abból követ fejtett. A köveket eladta házépítőknek, kőfaragóknak, s mert ügyesen dolgozott, volt is mindig vevője és a kőfejtő szépen keresett a konyhára. Nehéz és fáradságos volt az ő mestersége, de imádkozott és nem panaszkodott és hiú kívánságok nem gyötörték.
Sűrűn hallotta a falubeliektől, hogy a kőszikla tövében, ahol dolgozik, valami hegyi manó tartja a lakását, aki hébe-hóba megjelenik az emberek előtt és minden kívánságukat teljesíti. De a kőtörő sohasem látta a hegyi manót, hitetlenül csóválta a fejét, valahányszor szomszédai a manót emlegették.
Egyszer szép nagy követ vitt egy gazdag ember házába, aki síremléket akart állíttatni egy elhunyt rokonának. És látta a szegény kőfejtő, milyen fényes palotában lakik a gazdag ember, milyen dús asztalnál eszik, s milyen pompás ágyban alszik. Mikor visszatért nehéz munkájához és a hátát kiverte az izzadság, a szegény ember így kiáltott föl elkeseredésében:
- Óh, ha én is gazdag ember lehetnék. Ezüst tálból ennék, aranypohárból innék, selyem ágyban aludnék. Gyöngyéletem volna, sose panaszkodnék!
Alig ejtette ki e szavakat, amikor susogás támadt a légben, s egy hang ezeket mondta:
- Legyen meg, amit kívánsz!
Elcsodálkozva nézett körül a kőfejtő, de egy árva lélek sem volt a közelben. Mára elment a kedve a munkától, összeszedte a szerszámokat s indult hazafelé azzal az elhatározással, hogy aznap már nem dolgozik többet.
De mekkora volt a csodálkozása, amikor végre hazaért. Kicsi kunyhója helyén fényes, nagy palota állt, tele drága bútorral és még a puha selyem ágy sem hiányzott. A kőfejtő nagy örömmel helyezkedett el a pompás palotában; elfelejtette az előbbi sanyarú mesterségét és nagyon boldognak érezte magát,
Telt az idő s egyszer nagyon forró nap volt éppen. Az izzó sugarak lepörköltek mindent, s az egykori kőfejtő ki sem mehetett az utcára. Hát amint nézeget ki az ablakon, látja ám, hogy nagy sereg ember vonul el a ház előtt, és a nagy menet közepén pompás ruhájú szolgák aranyos gyaloghintót visznek. A gyaloghintóban a herceg ült, akinek feje fölé nagy ernyőket tartottak, hogy őfenségét a nap ne érhesse. Irigyen nézett az egykori kőfejtő a fényes menet után, amíg csak el nem tűnt a szeme elől. Aztán így kiáltott föl:
- Óh, ha én herceg lehetnék. Gyaloghintóban hordoznának, ernyőket tartanának a fejem fölé és nem kellene szenvednem a nap melegétől.
Alig ejtette ki e szavakat, amikor susogás támadt a légben, s a régi hang ezeket mondta:
- Legyen meg, amit kívánsz.
Úgy is történt. Herceggé lett az egykori kőfejtő. Gyaloghintóját pompás öltönyű szolgák vitték, nagy tisztességben részesült, fény és pompa vette körül s a nap sugarai ellen hatalmas ernyőkkel védték.
De mégsem volt boldog. Jobbra-balra tekingetett, és szüntelenül azt kereste, hogy mi hiányzik még az ő boldogságához. És amikor látta, hogy a hatalmas nap miképp perzseli le körös körül a mezőket, s hogy az ő arca a nagy ernyők oltalmában is, hogy barnul egyre a nap izzó sugaraitól, elvesztette minden kedvét, s egy nap szomorúan így szólt:
- A nap hatalmasabb nálam. Nap szeretnék lenni, hogy én perzselhessem a mezőket s én barníthassam meg az emberek arcát.
És a hegyi szellem újra felelt:
- Meglesz amit kívánsz.
És csakugyan nappá változott át s nagyon büszke volt hatalmára. Szerte széjjel szórta a sugarait, megperzselte a mezőket, s megbarnította a herceg arcát is csakúgy, mint a többi emberét. De végre is ráunt a nagy hatalomra és megint csak elveszítette kedvét. Mikor pedig egyszer elébe került egy felhő és eltakarta őt, haragosan kiáltott föl:
- Mi ez? A felhő nem bocsátja át sugaraimat? Hiszen akkor a felhő hatalmasabb, mint én vagyok. Ez nem járja. Szeretnék felhő lenni, hogy eltakarhassam a napot.
És a hegyi szellem újra csak ezt felelte:
- Meglesz, amit kívánsz.
Most már felhő lett, nap és föld között lebegett. Felfogta a perzselő napsugarakat, s nagy örömmel látta, milyen szépen zöldül és virágzik minden a föld színén. De ez még nem volt elég. Egész hatalmát akarta éreztetni az emberekkel, s nehéz, sűrű esőt bocsátott le a földre. Napokig, hetekig tartott az eső. A patakok és folyók megdagadtak, kiléptek medrükből, elöntöttek és elpusztítottak mindent, ami útjukba került. Csak a szikla állt szilárdan és rendületlenül, s megvetőn nézte a tomboló vihart.
A felhő látta ezt és álmélkodva kiáltott föl:
- Hogyan? A szikla erősebb nálam? Akkor én szikla szeretnék lenni.
S felelte rá a hegyi szellem:
- Legyen meg, amit kívánsz.
És erre tüstént átváltozott sziklává. Kevélyen nézett az égre, akár nap sütött, akár eső suhogott. Nem reszketett az elemektől s büszke volt hatalmára.
Egy napon különös zajt hallott. A lábánál megpillantott egy kicsi kis kőfejtőt, aki vascsákánnyal hasogatta a sziklát, s ugyancsak nagy darabokat vágott ki belőle, amelyek aztán dübörögve hullottak le.
A szikla erre nagyon megharagudott, s így kiáltott föl:
- Micsoda? Egy ilyen kicsiny emberke hatalmasabb, mint én vagyok? Ez nem járja. Kőfejtő szeretnék lenni.
És teljesült a kívánsága. Visszaváltozott azzá az egyszerű kőfejtővé, aki korábban volt. Arca verejtékével kereste újra mindennapi kenyerét, de boldog volt, s nem kívánt magának jobb sorsot.
A hegyi szellem szavát soha többé nem hallotta.



 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Megható történet!
  2014-07-01 08:56:59, kedd
 
  Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.
Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:
- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.
A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:
- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.
Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!
Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.
Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés:"FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
A kismadár 3 jó tanácsa
  2014-07-01 08:39:04, kedd
 
 


A kismadár 3 jó tanácsa
Kismadár

Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi,három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.
A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal. A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára.Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte,mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:
Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el.És még jobban nevetett.
A vadász dühbe gurult, é kiabálni kezdett,hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.
Hát jó, de akkor legalább tartsd be,amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!
Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat.Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád,hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét.
A madár nevetve elfordult, hogy elrepüljön.
-Mivel nem az első két tanácsom szerint cselekedtél, nem vesztegetem rád a harmadik bölcsességemet. Azzal messze szállt.
Ezzel tulajdonképpen megadta a vadásznak a harmadik és egyben legjobb tanácsot is:
Bármilyen tanács felesleges, ha nem fogadjuk meg

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Egy vidéki farmon élt két testvér
  2014-07-01 08:31:48, kedd
 
  KÉT TESTVÉR

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.



Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.



Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét.



Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: "Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?" Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak neki valami munkát.

Erre a Mester így felelt: "Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"

 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
Ikerlelkek
  2014-07-01 08:09:15, kedd
 
  Ikerlelkek




Tegnap a munkámból és a munkahelyből adódóan egy olyan dolgot láttam, amit már nagyon régen, vagy talán soha. Ahol dolgozom ott van egy temető, egy szép, kicsi, tiszta vidéki temető. Ebbe a temetőbe jár egy idős házaspár minden héten látom őket kéz a kézben, hihetetlen szeretetben vagy inkább szerelemben - itt azért megjegyezném, hogy a néni és a bácsi is túl vannak a kilencvenes éveiken is - szóval azt látom amikor jönnek hogy nagyon szeretik egymást. Megtudtam hogy a gyermekeiket már eltemették, és az ő sírjukhoz járnak. Tegnap is vettek virágot és elindultak a sírhoz ami nincs messze a bejárattól úgyhogy látom őket amíg ott vannak.

A bácsi leült a padra a néni vizet cserélt a vázában és beletette a virágokat. Aztán leült a bácsi mellé, és talán imádkoztak, kéz a kézben. Ültek és megcsókolták egymást. Szó szerint ahogy a szerelmesek a ligetben. Csodálatos látvány volt, hogy még ennyi idő elteltével is így tudták egymást szeretni. Ahogy néztem őket eleredtek a könnyeim, és az eső is! Hatalmas zivatar volt, hömpölygött a víz az úton. Mindenki próbált menedéket keresni, de a bácsi és a néni csak ültek a padon, és a néni ölelte a bácsit. Szerettem volna odamenni és megölelni őket, de a néni felállt és elindult felém. Akkor tudtam, hogy baj van. A bácsi ott az esőben a padon a gyermekei sírjánál elbúcsúzott ettől a földi élettől. A néni odajött és megkért, hogy telefonáljak a mentőknek. Egy könnycsepp sem volt az arcán, csak fájdalom, én úgy sírtam, mintha nem is egy idegen ember halt volna meg. És a néni azt mondta: ne sírjon kedves maga még olyan fiatal... ez az élet rendje... születünk és meghalunk.

Tudom hogy egy ilyen házasság, amiben a néni is élt a bácsival, nagyon sok toleranciát kíván. De azt is tudom hogy csak azok tudnak így megöregedni, akik az ikerlelküket találják meg a másikban.
Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a felek kiegészítik egymás, dolgoznak az összhangon, kompromisszumokkal egymáshoz egyeztetik személyiségüket. Azonban ha igazi lelki társra lelsz, a kapcsolatotok alapja az azonosság érzete: ugyanaz a látásmód, ugyanolyan célok és érzések vezetnek benneteket. Az ikerlelkek nem húzzák - vonják egymást ellenkező irányba, egy emberként törtetnek előre. Ha megtalálod az ikerlelkedet, úgy érezheted mintha a kapcsolatban minden gyorsabban történne, az érzelmi kötődés kialakulása, a megélt élmények intenzitása. Az első pillanattól kezdve érzed hogy oka volt annak hogy megismerted a másikat. Önmagukért szeretik egymást. Mivel érzelmileg és lelkileg azonosak, mindig látják mi a jó a másiknak, és segíteni is szeretnék őt a lelki fejlődésben. Céljuk, mind a fizikális életben, mind lelkileg azonos, nem érzik az önfeladást, önfeláldozás terhét.
 
 
0 komment , kategória:  Szép írások  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 3482 db bejegyzés
Összes: 16396 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 452
  • e Hét: 1459
  • e Hónap: 9327
  • e Év: 51272
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.