Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kohut Katalin: A vers
  2014-07-01 21:30:52, kedd
 
  Kohut Katalin: A vers

A vers néha szükségből születik,
igazamat súgom, páran hallják,
a többség fülét bedugja, féltik
pénzük, éltükben prédát torozzák.

Máskor a szépségben gyönyörködöm,
elragad természet feletti kéj,
a rúttól hamar megjön csömöröm,
realista kép a valós szenvedély.

Versem gyakran szabadságért kiált,
mert börtönben él szív-jóság szülött,
bűnöző tombol, vigad góliát,
fejre állt világban némán tűrök.

S végül a legszentebb vágy: szerelem,
az örökké tartó nászra várok,
feloldódom szívében, szeretem,
remélem, egyszer majd rátalálok.

2014. július 1.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Lenézés
  2014-07-01 11:07:02, kedd
 
  Kohut Katalin: Lenézés

Mit is írhatnék Neked
ennyi év után is anyám?
Élesen szúr bennem minden szavad,
az emlék, mikor szaladtam az utcán,
azt hittem a kontyra és kabátra,
Téged rejt, de Terike nézett szembe velem.
Mit is szólhattál volna a találkozáskor?
Soha nem volt jó szavad,
mintha hússzíved kővé vált volna.
Nem tudod, mi a szeretet,
mennyi kárt tettél túlérzékeny,
állandóan daloló szívemben,
mennyi gátat gördítettél elém,
nem volt, ki támogassa karrieremet,
Az ajtót is rám zártad, hogy nem tanítasz.
Azt kiabáltad, olyan becsületes
vagyok, mint apám, ez volt a gondod,
az emberség talán?
Válás után Te lettél a kapitány
a család süllyedésének vezérlésében.
Minden szavad golyóként találta
el a halálra ítélteket.
Féltem, mikor radír, ceruza, toll kellett,
kérni Tőled semmit sem lehetett,
rohamokat kaptál, bármilyen
szépen is szólítottunk meg.
Lenéztél, megalapoztad a jövőt ezzel,
megadtad másnak a lehetőséget,
ugyanezt tegye, mert hozzászoktattál,
engem semmibe nézni lehet csupán.
Húsz éve a volt barátnőm keresett
Nálad, gyermekkoromtól először
voltam ott, segítségre várván.
Tálaltam süteményt, üdítőt Évának,
s Te nevettél rajtam, gúnyoltál,
pillanatnyi érzékelés remegtetett meg,
mert ismétlődött a történetem Veled.
Megszégyenítettél a barátnőm előtt.
Ekkor felrebbent a függöny a múltról,
az emlékezés, hogy ugyanez történt
akkor is, amikor gyerek voltam naponta.
Fájt anyám az emléked is,
ha felhívsz, ezek a fájdalmak
a féltéssel vegyesen munkálkodnak bennem,
mert már elmúlott az idő feletted,
s még mindig nem tudod,
milyen az aggódó, igazi anyai lepke-szeretet,
mely reám száll, mikor szükségem van,
mely féltő és aggódó, ringató,
s csak anyaszív érezhet egyedül,
általa válik tökéletessé a világ.

2014. július 1.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2014.06 2014. Július 2014.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 56 db bejegyzés
e év: 796 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 161
  • e Hét: 923
  • e Hónap: 12628
  • e Év: 51629
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.