|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2014-07-17 16:30:46, csütörtök
|
|
|
ADY ENDRE - Köszönet az életért...
Van-e szebb élet, mint a másik
S nem mindegy-e, akárhogyan
Verjük magunk az elmulásig?
Úgy siratom azt, amit sírtam,
Olyan nagy vétek a sirás:
Esti vezeklés hajnal-pírban.
Aki él, az mind, mind örüljön,
Mert az Élet mindenkinek
Kivételes, szent örömül jön.
Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
De már jön a megjobbulás,
Már az örömet látni kezdem.
Már megragyog fénnyel az Élet,
Mindennemű s mindenkié:
Milyen nagy, áldott fényességek.
Akárki helyén éltem volna,
Életem éltem egyaránt,
Ujjongva avagy panaszolva.
És akármi is fog már jönni,
Mielőtt végleg elmegyek,
Meg fogom ezt szépen köszönni
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2014-07-17 16:15:05, csütörtök
|
|
|
Hévízi Nimpha
Nemrég olvastam az interneten, hogy az idegenforgalmi statisztikák szerint - Budapest után - a legnépszerűbb magyar város Hévíz. Én magam ugyan nem sokat javítottam ezen a statisztikán, mert mindössze egy alkalommal töltöttem itt három napot.... a félnapos kirándulásokat pedig nem jegyzi a statisztika. (Ha csak a főutca egy négyzetméterére eső fők számából nem vonnak le következtetéseket).
Hévíz város neve hallatán szinte minden magyarnak a gyógyvíz, a hévízi tó jut eszébe. Jó okkal, persze! De van más érdekesség is a városban, ami emlékezetre méltó!
Közelmúltbeli zalakarosi üdülésünk részben egybeesett karcagi barátaink hévízi üdülésével. Jó alkalom ez egy rövid találkozásra, traccspartira, közös sétára a gyógytó előtti gyönyörű parkban. Délig tartott a közös program - akkor barátaink a fürdőbe, mi (feleségemmel) pedig ebédelni indultunk.
Az ebéd alatt esett egy nagy zápor. A levegő kicsit enyhébb lett, frissebb... kell az a kánikulában. Eső után feleségem kirakatnézegetésre indult, én pedig fotózni. Két érdekességre, azaz fotótémára emlékeztem, amiről úgy gondoltam, hogy a Hévízi tartózkodásunk idejébe belefér. Az egyik "Nymphae díszkút" (nevét sokféle képpen írják, ki tudja, melyik az igazi?).
A szobor (vagy díszkút?) nem csak önmagában figyelemre méltó, hanem az elhelyezése okán is. Egy útkereszteződéssel és az önkormányzati épülettel határolt téren áll. Az, ami meglepő ebben, hogy a nőalak "hátsó fele" a Városháza irányába "mutat", a "szebbik fele" pedig részben egy általános iskola (kisdiákok) felé, részben pedig egy katolikus templom felé.
Nem tudom, ki találta ki, hogy ezt a műremeket pont itt, és pont így kell elhelyezni, de érdekelne az indoklása.
No, de hagyjuk ezt a témát, figyeljünk a nimfa alakjára.
Mi az, hogy nimfa? "A nimfák görög mitológiai nőalakok, a szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak, az élet mozgalmasságát mutatják be. Istenek, istennők kísérői; ők Artemisz vadásznői, Apollón prófétái, Dionüszosz - a mulatozás és a fák istenének - partnerei, megjelennek a pásztoristenek, Pán és Hermész oldalán, de szívesen rajta felejtik szemüket a szép, délceg halandókon is
|
|
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
2014-07-17 15:54:25, csütörtök
|
|
|
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból. .
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Nagy Ferenc - Édesanyám
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2014-07-17 15:39:27, csütörtök
|
|
|
Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott
Ady Endre |
|
|
0 komment
, kategória: Képek |
|
|
|
|
|
2014-07-17 14:10:25, csütörtök
|
|
|
ADY ENDRE: AZ ÉRTŐL AZ OCEÁNIG
Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja vérem,
Ha gátat húz föl ezer vakond,
az Oceánt mégis elérem.
Akarom, mert a bús merészség,
Akarom, mert világ csodája.
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2014. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
304 db bejegyzés |
e év: |
3482 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 226
- e Hét: 3302
- e Hónap: 6644
- e Év: 59352
|
|
|