|
2014-07-20 09:49:26, vasárnap
|
| |
| |
Sikoltó magány . . .
A magány a szívemet egy kalodába zárta ,
beköltözött a szívem legkisebb zugába .
A múltam nem hagy élni , ez lett a
boldogságom ára , minden ami szép volt ,
szomorú emlékként gondolok reája .
Mindenütt hol járok csakis tégedet kereslek ,
bolyong a lelkem , a vágyaim hozzád vezetnek .
Esélyt sem kaphatok , úgy érzem a sorstól ,
nem várhatok reményt egy elmúlt pillanattól ,
reszketek , félek a sikoltó magánytól .
Szívembe költözne a remény , ha még
egyszer láthatnálak , megkönnyebbülne
szívem , ha újra karomba zárnálak .
Romokba heverő szívemből ismét
feltörnének a vágyak , nem érezném többé
Pusztító erejét a sikoltó magánynak .
**********
********** Bédné Marika : 2012 . 05 . 20 . 22 : 50 - / saját versem /**********
**********   **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
