|
2014-07-25 13:41:51, péntek
|
| |
| |
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk: Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és Ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk. 1 János 4,12. 13.
Tinédzserként születtem újjá a betegágyamon, 1933. április 22-én. E naptól soha még csak fel sem merült bennem a gondolat, hogy ne lenne üdvösségem. Még fiatal keresztényként találkoztam olyanokkal, akik azt mondogatták: ,,Neked nincs üdvösséged, mert nem a mi gyülekezetünkbe tartozol."
Vagy így érveltek: ,,Nincs üdvösséged, mert nem úgy keresztelkedtél meg, ahogy nálunk szokás." És más ilyenek. Engem azonban egyik sem zavart. Nevettem rajta mert megvolt a belső bizonyosságom. A Róma 8,16 azt mondja:
,,Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk."
És bennem volt a szeretet: ,,Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük..." (1Ján. 3,14) Megvolt a bizonyosságom és bennem volt a szeretet. Ezért sohasem kételkedtem az üdvösségemben. Szeretetben jártam amennyire csak tőlem tellett, és élveztem Isten Szellemének a bizonyságtételét belül.
Megvallás:
Nekem van bizonyosságom. Maga a Szellem tesz bizonyságot az én szellememmel együtt, hogy én Isten gyermeke vagyok. Bennem van a szeretet, ezért tudom, hogy átmentem a halálból az életbe. Isten bennem lakik. Az Ő szeretete teljessé lett bennem. Én tudom, hogy Őbenne maradok és Ő énbennem, mert a maga Szelleméből adott nekem.
Napi Hagin levelek
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: * Napi Ige * |
|
|
|
|
|
Offline
