|
2014-08-03 05:06:59, vasárnap
|
| |
| |
Szokások a középkori Angliából, - kb. 1500-ból:
1. Legközelebb, ha kézmosás közben úgy tűnik, túl hideg
a víz, gondolj a következőkre :
Angliában 1500 körül a legtöbb esküvőt júniusban kötötték, mivel a hagyomány szerint az évi fürdést májusban végezték el és júniusban még elég jó szagúak voltak.
Az esetleges kellemetlen szagok elfedéséért a menyasszonyok nagy csokor illatos virágot tartottak kezükben.
Ez lett a későbbi menyasszonyi csokor.
2. A fürdő egy nagy, forró vízzel teli kádból állt. A tiszta vízben való
mosdás a ház urát illette meg. Utána a fiai és a ház többi férfitagjai
fürödtek, majd a nők, végül a gyerekek, utolsónak maradva a csecsemők.
Időközben a víz olyan piszkos lett, hogy el is lehetett tűnni benne.
Innen ered a mondás is: - Ne dobd ki a fürdővízzel a gyereket is!
3. A házaknak magas, nádból készült teteje volt, alatta nem volt kideszkázva. A meleg háztetőn sütkéreztek az állatok, macskák, kutyák, patkányok, bogarak. Esős időben piszkos és nedves lévén, az állatok gyakran lepotyogtak a tetőről.
Innen a mondás is:- Macskák és kutyák potyognak az égből!
Mivel a szobák felett csak a háztető volt, különösen a hálószobában
kellett kitalálni valamit, hogy az ágy ne teljen meg bogarakkal és más
szeméttel. Így jelent meg a baldachinos ágy rudakon kifeszített lepedő az ágy felett.
4. A gazdag házak padlója kőlapokból volt kirakva. Esős időben, télen síkossá vált, ezért szalmával (thresh) hintették le, hogy járni tudjanak a házban és melegebb legyen.
Idővel annyi szalma gyűlt össze, hogy ajtónyitáskor egyszerűen kicsúszott az ajtón. Ekkor kitalálták, hogy egy fadarabot tettek az ajtó elé.
Így jelent meg a küszöb (angolul threshold)
5. Disznóhúshoz ritkán jutottak, ilyenkor nagyon különlegesnek érezték magukat. Ha ekkor vendégük is volt, tüntetően lelógatták a sonkát a gerendáról. Tehetősnek számított az a férfi,aki sonkát tudott hazahozni.
Keveset vágtak a sonkából, szétosztották a vendégek között, és elégedetten rágcsálták a zsíros darabokat az asztalnál.
6. A kenyérosztásnak is megvolt a sajátos szabálya: A dolgozók kapták a
kenyér égett alját, a család a kenyér belét, és a vendégek,
megtiszteltetésképpen, a kenyér felső kérgét .
7. Ólomkupákból itták whiskyvel a sört és ez a kevert ital napokig leverte
lábáról fogyasztóját. Úgy feküdtek az útszélen, mintha kómában lettek volna.
Rendszerint kinyújtóztatták a részeget a konyhaasztalon 2 -3 napig, a
körülötte egybegyűlt család evett ivott és várta, hogy felébred-e ....
Így vált szokássá a virrasztás (to wake up; - felébredni)!
8. Mivel a temetők beteltek, kiásták a koporsókat, és a csontokat és az
úgynevezett csontok házába vitték (;bone-house), így a
sírhelyeket újból fel tudták használni.
Amikor ezeket a koporsókat megnyitották, elég sok koporsó falán karcolásokat vettek észre és rájöttek, hogy azokban élve voltak eltemetve az emberek.
Ekkor gondolták ki azt, hogy temetéskor rákötözzenek egy zsinórt a halott
kezére, azt kivezetve a koporsón, síron keresztül csengettyűt kötöttek a
végére. Kijelöltek egy személyt, aki egész éjjel a temetőt járta és figyelte az
esetleges csengőszót.
Így jelent meg az éjjeli őrjárat (graveyard shift) - ami ma az
éjszakai műszakot jelöli - és a csengő hangja életet mentett (saved by the bell).
9. A középkori Angliában az emberek nem szexelhettek, csak a király
jóváhagyásával (kivétel a királyi család). Mikor egy család gyereket akart, a királyhoz kellett fordulniuk kérelemért, aki küldött nekik egy táblát, amit az ajtóra kellett kitűzniük, amikor házas életet éltek.
A táblán ez állt: Fornication Under Consent of the King. ( F. U. C. K. ), azaz
paráználkodás a király engedélyével.
Innen ered a mai fuck angol szó.
10. Hihetetlen, de az, amire a 21. században egy egész ipar épült, azt régen sokkal egyszerűbben oldották meg: igaz, így szabadítva el betegségeket, járványokat.
A középkorban ugyanis nemes egyszerűséggel az éjjeli tálba végzett
dolgokat kiöntötték az ablakon, egyenesen az utcára.
A másik megoldás is valami hasonló volt: a várakba úgynevezett gardróbot
építettek, vagyis egy olyan terasz-szerűséget, amely zárt volt, és amely
kívülről a fal síkjából kiemelkedett. Az alján egy lyuk volt, ezen keresztül
pottyant ki a bent ülő salakanyaga.
Az angol WC-t csak a 16. században egy Sir John Harrington találta fel, ám az még évtizedekig nem terjedt el, bár Erzsébet királynő próbálkozott vele, és udvarában építtetett egy illemhelyet - nem nagy sikerrel, nem szerették ugyanis használni az alattvalók.
Az angol, vízöblítéses toalett végül csak a 19. században vált széles körben ismertté és használttá, ám még sokáig nem volt hozzá wc-papír, bármilyen hihetetlennek is tűnik.
A tekercses segítség egyrészt egy Gayetty nevű New York-i vállalkozó nevéhez fűződik,aki kitalálta, hogy a papírral könnyen tisztán tarthatják alfelüket az emberek.
Ám egy távoli országban már jóval korábban rájöttek erre: Hung Wu kínai császár bizonyíthatóan használt már lepedő nagyságú papírt a 14. században.
Mára pedig - mint említettük - egy egész iparág épült a wc köré:
illatos, zenélő, önmagától működő toalettek, intelligens illemhelyek egész
arzenálja várja a magukon könnyíteni vágyókat.
Sajnos a kultúra nálunk ma is sokaknál kiverte a biztosítékot, mert még sokan nem tudják itt a XXI. században sem, hogy hogyan kell használni a WC-t.
 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
