|
2014-09-12 10:04:28, péntek
|
| |
| |
A sors úgy hozta . . .
A sors úgy hozta már rég nem láttam
az én kedves Katikám , ám a minap
találkoztunk , boldogan magához
vont , őszinte szeretettel ölelt át .
Ölelése gyengéd volt , de benne élt a
szeretet , madár csontú kicsi teste ahogy
ölelt , éreztem hogy reszketett .
Így szólt hozzám - látod édes Marikám -
Nem sokára útra kelek , az Úr a mennyben
vár reám : - elfáradt a testem - lelkem , érzem
lassan bezárul a földi létem , s a lelkem a
magasságos mennybe száll , le - lenézek majd
a földre , s vigyázok rád édes , drága Marikám .
**********
********** Ui . : A kívánságom nékem az , Drága
********** jóságos Katikám , sokáig éljél még - e földön az Úr
********** vigyázzon tereád .
********** Bédné Marika : 2014 . 09 . 11 . 13 : 16 - saját versem **********
**********  **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
